Benjamin Britten Szentivánéji álom-adaptációjának előadásával a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének szakos növendékei is bekapcsolódhattak a Magyar Állami Operaház Shakespeare400+ Fesztiváljába. A Solti teremben megvalósított bemutató lehetőséget nyújtott a leendő operaénekesek számára, hogy ezúttal a megszokott tanévvégi vizsgaelőadásoknál professzionálisabb produkció keretei között mutassák meg tehetségüket. A brit komponista darabja komoly intonációs feladat elé állította őket, ráadásul nem csak a mű keresztmetszetét kellett előadniuk: a teljes opera elhangzott mindkét május végi előadáson.

A rendezés a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetői posztját betöltő Szabó Máté munkája volt, aki ötletesen oldotta meg a darab színpadra állítását. Khell Csörsz kiválóan funkcionáló díszlete - ami egy mozgatható lapokból álló kocka volt - a kamaraszínpad korlátozott lehetőségei között is zökkenőmentesen biztosította a mozgalmas cselekmény gördülékeny eljátszását. A lapok egyik felét műfű borította, míg a másik oldaluk régi, fekete iskolai táblák anyagára emlékeztető felület volt. A mozgatható falakból pillanatok alatt különféle beosztású játékteret lehetett kialakítani, így a díszletrendezés kérdése könnyen megoldhatóvá vált. A Solti Terem olyan utalásokat is lehetővé tett, amelyek egy nagyobb előadótérben nem érvényesültek volna kellőképpen, hiszen a közönség jelentékeny hányada számára észrevétlenek maradtak volna. Hermia és Lysander például egy világtérképpel igyekezett tájékozódni az „erdei rengetegben”, ami ügyesen érzékeltette a fiatalok bizonytalan tapogatózását az érzelmek útvesztőjében. A mesteremberek amatőr színjátszó csoportja pedig színdarabja előadásához Peter Brook Az üres tér című könyvét használta rendezői útmutatásul.

Szabó Máté igyekezett kiaknázni a történetben rejlő helyzet- és jellemkomikumot, ami szórakoztató, ám olykor közönséges poénokat eredményezett. A közönségnek mindenesetre egy pillanatra sem volt ideje unatkozni, és tény, hogy a rendezés egyetlen megoldása sem hatott erőltetettnek. Minden, ami a színpadon történt, jól illeszkedett az előadás egységébe, átgondolt színpadra állítást láthattunk. Az énekesek színészileg valamennyien szép teljesítményt nyújtottak, könnyed természetességgel alakítva szerepeiket. Vokálisan is igyekezetek legjobb tudásuk szerint helytállni, persze még nem kiforrott művészegyéniségek nagy alakításainak, hanem tehetséges fiatalok első szárnypróbálgatásainak lehettünk szem- és fültanúi.

A Lysander figurájának apró lelki rezdüléseit is érzékenyen, odafigyelve megformáló Zuo You ígéretes tenor hanggal megáldott énekes, aki magabiztos színpadi megjelenésével is felhívta magára a figyelmet. Erdős Attila szintén jó hanganyaggal és biztos technikai alapokkal rendelkezik, felszabadult és természetes színpadi mozgása is példaértékű volt, bár erősen tenorális színű bariton hangon énekelte Demetriust. Li Meili kontratenorja jól érvényesült Oberon szerepében, színészileg azonban számomra kicsit túljátszotta a figurát. Brassói-Jőrös Andrea színpadi megjelenésében ideális tündérkirálynő volt, énektechnikailag is szépen megoldotta Titánia szólamát. Nagy Zsófia szép színű, telt szopránhangon énekelte Helénát, és Bojtos Luca is üzembiztosan formálta meg Hermiát.

A mesteremberek csoportját (Gaál Csaba, Tóth Pál Mátyás, Kritosfori Ferenc, Pataki Bence, Farkas András, Cser Ágoston) alakító énekeseknek elsősorban életszerű színészi alakításai voltak figyelemre méltóak. Szépen összehangolt, játékos színpadi mozgásukkal és ehhez társult bájos éneklésükkel a tündérlányok (Imai Ayane, Dani Zsuzsa, Yoshida Makiko, Utasi Melani, Békefi Edina, Sipos Katalin) szintén élvezetes alakítás nyújtottak. Kisebb szerepeikből a Hippolyta – Theseus párost alakító Szűcs Attila és Fürjes Anna is igyekeztek a legtöbbet kihozni. Az énekesek angolul tolmácsolták szólamaikat, Gaál Csaba azonban magyarul adta elő (egyébként megfelelő színvonalon) Puck prózai szerepét, ami számomra megbontotta az előadás egységességét. Dominic Wheeler kezei alatt a zenekar színekben gazdagon játszott, maximálisan kiszolgálva az énekeseket.

Britten Shakespeare-adaptációja évtizedek óta nem szólalt meg Budapesten, így mindenképpen pozitívum, hogy az Operaház a Zeneakadémiával együttműködve ezt a művet is felvette a Shakespeare Fesztivál műsorkínálatába. Az előadás összességében színvonalasra, élvezetesre és szórakoztatóra sikerült, egyúttal ígéretes tehetségeket ismerhettünk meg.

Péter Zoltán

fotó: Nagy Attila