A bel canto két arca

Kezdőlap

Operaélet

Itthon

Zeneakadémia

A bel canto két arca

head main programajanlo

Zeneakadémia

Bellini és Donizetti egy-egy ritkán játszott műve az Ódry Színpadon a végzős akadémisták vizsgaelőadásában.

A Zeneakadémia opera-tanszakának végzős hallgatói két, rendkívüli követelményeket támasztó bel canto dalmű keresztmetsztét adták elő június 19-én a Színház-és Filmművészeti Egyetem színháztermében, az Ódry Színpadon. Egy tragédia és egy komédia elevenedett meg a szemeink előtt: Bellini Rómeó és Júliája, a veronai szerelmesek drámája után Donizetti Viva la Mamma! című alkotása ideálisnak kontrasztnak bizonyult.

***

Almási-Tóth András korszerű zenés-színházi nyelvet alkalmazva vitte színre Bellini művét, amely revelációszámba ment volna a mai magyar zenei életben, ha a Rómeót alakító Szabó Olga (tanára: Andrejcsik István) betegségéből adódóan nem félhangon és parlandóban szólaltatja meg a szerepét. Az előadás azonban így is emlékezetes marad a két másik főszereplő, Wagner Adrienn és Pataki Potyók Dániel jóvoltából. Mindkét ígéretes fiatal művész Marton Éva tanítványa.

Pataki Potyók Dániel

Kelemen Dániel, Szabó Olga és Pataki Potyók Dániel

Wagner Adrienn eddigi pályafutásának legkiérleltebb alakítását nyújtotta Júlia szerepében. A fiatal énekesnő hangilag és művészileg egyaránt a legjobb oldaláról mutatkozott be, s bebizonyította, hogy a szubrett-szerepek után a nagy lírai hősnők megformálására is hivatott. Szép színű lírai szopránja magas fokú zenei kultúrával társul, a bel canto dallamíveket kifinomult ízléssel bontotta ki. Rómeó riválisát, a Capulet család által Júlia leendő férjének kiszemelt Tebaldót (alakja a Scevola-drámából került az operába, nem azonos az eredeti mű Tybalt-jával) Pataki Potyók Dániel formálta meg. A tenorista országos szakmai elismerést kiváltó debreceni Edgardo-alakítása (Lammermoori Lucia) után a Bellini-opera tenorhőse nem jelentett számára komolyabb akadályt. Gyönyörű frázisokat hallottunk tőle, s most is meggyőzött arról, hogy kidolgozott legato-kultúrája ritkaságszámba megy a hazai művészek között. Csak sajnálhatjuk, hogy a mű dramaturgiájából adódóan a figurája nem rejt magában komolyabb színészi lehetőségeket, de a hangi teljesítmény ezt is kárpótolni tudta.

vizsgabellini3

Szabó Olga

vizsgabellini4

Wagner Adrienn

A recitativókban és az együttesekben világos színű, lírai baritonjával Orendt Gyula (Lorenzo - tanára: Keönch Boldizsár) és sötét basszbaritonjával Kelemen Dániel (Capellio - tanára: Marton Éva) is szépen helytállt.

Az Óbudai Danubia Zenekar élén Oberfrank Péter lendületes vezénylése mellett a mű bensőséges líráját is életre keltette.

vizsgabellini5

Wagner Adrienn és Orendt Gyula

***

A második részben egy igazi „színház a színházban"-darabot, Gaetano Donizetti Viva la mamma című fergeteges vígoperáját ismerhettük meg.

A mű főszereplője a másodprimadonna anyagilag tehetős édesanyja, Agatha mama, aki nemcsak pénzével menti meg a teátrumot, természetesen ezért lányának követelve a női főszerepet, hanem - a sorozatos lemondások miatt - még egy másik főszerepet is elvállal a közelgő bemutatóban. A briliáns szerep férfihangra, buffo baritonra íródott, és ezzel még inkább lehetőséget teremt a komikum kibontására. (Ennek a komikus ötletnek főleg a barokk korban vannak zenetörténeti előzményei, a leghíresebb Monteverdi Poppea megkoronázásának dajkája.) Orendt Gyula nőimitátorként csillogtatta meg komikai vénáját: a tavalyi Gianni Schicchi-alakítása után ismét meggyőződhettünk róla, hogy a művész igazi területe a humor.

Wagner Adrienn

A társulat primadonnájaként hangilag a lírai szoprán Wagner Adrienn kevésbé találta meg magát a drámai koloratúr szerepben, amelyet Donizetti kora egyik virtuóza, Fanny Corri-Paltoni számára komponált. (Az énekesnő repertoárja Az Éj királynőjétől Rossini Hamupipőkéjének címszerepéig terjedt. A mai szopránok közül pedig Daniela Dessi, Luciana Serra, Adelaide Negri, June Anderson és Kertesi Ingrid [a 2009-es Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában tartott bemutatón] nevét emelhetjük ki a tolmácsolói közül.)

vizsgadoni2

Kiss Tivadar

Az orosz tenorista, Guglielmo Antolstoinoff szerepében viszont hatalmas meglepetést okozott az eddig lírai szerepekkel is próbálkozó karaktertenor, Kiss Tivadar (tanára: Andor Éva), aki a nemzetközi mezőnyben is megállná a helyét - mint koloratúrtenor. Hangi képességei és alkata egyaránt predesztinálják a nagy bel canto koloratúrszerepekre: könnyedén győzi a nehéz futamokat, egészséges hangmatériával rendelkezik és legato technikája is kifogástalan.

vizsgadoni3

Orendt Gyula

A primadonna férjét Kelemen Dániel alakította, lehengerlő humorérzékkel, hangilag is érzékeltetve a buffo-figurában rejlő komikumot. Az Impresszáriót alakító karakterbariton, Szerdahelyi Pál (tanára: Keönch Boldizsár) is megfelelt a vígoperai figura adta követelményeknek. A többi szerepben tehetséges ének-tanszakosokat hallottunk: a Zeneszerző szerepében a figyelemre méltó basszistát, Gradsach Zoltánt (tanára: Gombai-Nagy Nádor Magda), a Librettista szerepében Ágoston Lászlót (tanára: Sólyom-Nagy Sándor), a Másodprimadonnaként pedig Molnár Ágnest (tanára: Gombai-Nagy Nádor Magda). Az Alténekesnő Dorotea szólamát a recitativókban Szabó Olga énekelte.

vizsgadoni4

Kiss Tivadar és Orendt Gyula

Almási-Tóth András tradicionális rendezése a helyzetkomikumok kibontására helyezte a hangsúlyt. A zenekar Oberfrank Péter vezényletével felszabadultan játszott, igazi vígoperai atmoszférát teremtve.

A végzős akadémisták az elmúlt két évben az elmélyült műhelymunka következtében valódi csapattá forrtak össze. Reméljük, a jövőben is láthatjuk majd őket együtt. Sok sikert kívánunk a pályafutásukhoz!

HÁTTÉR

Bellini: Rómeó és Júlia

Shakespeare tragédiája számos zeneszerzőt megihletett: Berlioz dramatikus szimfóniája, Csajkovszkij nyitánya, Prokofjev balettje és az újabb kor musical-feldolgozásai (Bernstein: West Side Story, Presgurvic: Rómeó és Júlia) mellett 24 opera keletkezett a műből. A legismertebbek Bellini (1830) és Gounod (1867) alkotásai, Benda (1776), Marescalchi (1785), Dalayrac (1792). Porta (1806), Guglielmi (1810), Vaccai (1825), Marchetti (1865), Steibert (1893), Zingarelli (1896), Zandonai (1922), Sutermeister (1940), Malipiero (1950), és Blacher (1950) dalművei mellett.

A bel canto egyik jellegzetes operája, Vincenzo Bellini Rómeó és Júliája (eredeti olasz címén: I Capuleti e i Montecchi) azonban nemcsak a Shakespeare-drámából építkezik, hanem más olasz forrásokból is, főleg a bresciai író, Luigi Scevola (1770-1819) 1818-ban bemutatott Giulietta e Romeo című drámájából. (Scevola egyéb drámái között olyanokat találunk, mint a Hannibál Bitiniában /Annibale in Bitinia/, az Aristodemo, a Herodes /Erode/, a Saffo és a Szókratész /Socrate/.) A korszak kiemelkedő szövegkönyvírója, Felice Romani ezt használta fel az elismert bel canto komponista, Nicola Vaccai számára, akinek Giulietta e Romeo című operáját 1825-ben mutatták be a milánói Teatro della Canobbiana színpadán. Ezt a librettót zenésítette meg kisebb változtatásokkal Bellini is, néhány zenei anyagot korábbi operáiból használva fel (főleg a Zairából, míg Júlia híres I. felvonásbeli románca az Adelson és Salviniban hangzott fel először).

A korai bel canto tradíciójának megfelelően a hősszerelmes Rómeó mezzoszopránra íródott, a híres mezzoszoprán, Giuditta Grisi számára. A premierre az 1830-as velencei karneválon került sor, március 11-én, a La Fenice színházban. A sokáig elfeledett mű 1935-ben, a komponista halálának centenáriumán, Cataniában éledt fel, majd 1954-ben Palermóban, Giulietta Simionato főszereplésével indult diadalútjára. Azóta számos alkalommal előadták a világ operaházaiban és több lemezfelvétele is készült (t.k. 2 EMI-lemez, RCA Victor, Teldec, Deutsche Grammophon).

Donizetti: Viva la Mamma

Donizetti Le convenienze ed inconvenienze teatrali (magyarul: Színházi illőségek és illetlenségek) című operáját német nyelvterületen Viva la mamma címmel veszik elő időnként a dalszínházak. A kétfelvonásos dramma giocoso a padovai komédiaíró és librettista Antonio Simone Sografi (1759-1818) két vígjátéka, a Le convenienze teatrali (1794) és a Le inconvenienze teatrali (1800) alapján íródott, melyek egy korabeli, anyagi gondokkal küszködő operatársulat intrikákkal tarkított életét mutatja be.

Donizetti számára a librettista, Domenico Gilardoni először az első művet adaptálta, ezt az egyfelvonásos változatot szintén Le convenienze teatrali címmel mutatták be 1827. november 21-én a nápolyi Teatro Nuovóban. Később a szerzőpáros a második vígjáték feldolgozásával tette teljessé a művet: a Le convenienze ed inconvenienze teatrali bemutatójára 1831. április 20-án került sor a milánói Teatro Cannobbiana színpadán. A dalmű XX. századi újrafelfedezése az 1963-as milánói premierhez köthető (Renato Capecchi főszereplésével), olasz nyelvterületen azóta is ebben a formában játsszák a művet. Német nyelvterületen Horst Georges és Karlheinz Gutheim átdolgozása, az 1969-ben, a müncheni Cuvilliés-Theaterben Viva la mamma címmel bemutatott változat az ismertebb. (Bár 1976-ban a bécsi Staatsoper az eredeti művet játszotta Giuseppe Taddei jutalomjátékaként, Leo Nuccival az Impresszárió szerepében.)

Péterfi Nagy László

2010. június 18., Ódry Színpad

Operavizsga

Vincenzo Bellini:

I Capuleti e i Montecchi

Giulietta - Wagner Adrienn

Tebaldo - Pataki Potyók Dániel

Lorenzo - Orendt Gyula

Capellio - Kelemen Dániel

Romeo - Szabó Olga

***

Gaetano Donizetti:

Viva La Mamma!

Donna Agata Scanagalli - Orendt Gyula

Corilla, a primadonna - Wagner Adrienn

Stefano - Kelemen Dániel

Guglielmo Antolstoinoff, tenor - Kiss Tivadar

Impresszárió - Szerdahelyi Pál

Biscroma, zeneszerző - Gradsach Zoltán

Prospero, szövegkönyvíró - Ágoston László

Luisa, szoprán - Molnár Ágnes

Dorotea, alténekesnő - Szabó Olga

Közreműködik az Óbudai Danubia Zenekar

Vezényel: Oberfrank Péter

Rendezőtanár: Almási-Tóth András

Látvány: Balla Margit

Tanszékvezető: Marton Éva, Kossuth- és Bartók-Pásztory díjas egyetemi tanár
Tanárok: Andor Éva, Andrejcsik István, Gombai-Nagy Magda, Keönch Boldizsár

Zenei asszisztensek: Mazalin Wanda, Rédai Csinszka
Dramaturg, a rendező asszisztense: Mátrai Diána Eszter

Vissza a tetejére