I. Marc-Antoine Charpentier: Actéon
II. Jean-Philippe Rameau: Pygmalion
(Magyarországi színpadi bemutató)
Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus produkciója
Közremûködik:
Jean-François Lombard, Csereklyei Andrea, Wierdl Eszter, Pintér Ágnes, Németh Judit
Vezényel:
Vashegyi György
Rendezte:
Káel Csaba
I. Marc-Antoine Charpentier: Actéon
Játszódik Görögországban, a mondai idõkben.
Aktaion, a vadász egyszer megpillantja Artemiszt és nimfáit, ahogyan egy eldugott forrásnál fürdõznek. A csodás látványtól Aktaion teljesen megfeledkezik magáról, és mereven bámulja az istennõt. Artemisz észreveszi a leskelõdõt, haragjában szarvassá változtatja, majd ráuszítja saját vadászkutyáit. Mivel Aktaion már nem tud emberi szóval szólni, azok nem ismerik fel, és széttépik õt.
II. Jean-Philippe Rameau: Pygmalion
(Magyarországi színpadi bemutató)
Énekes balett egy felvonásban
Közremûködik:
Pygmalion - Jean-François Lombard; Céphise - Wierdl Eszter; A Szobor - Pintér Ágnes; Ámor - Csereklyei Andrea
Játszódik Görögországban, a mondai idõkben.
Pygmalion, a szobrász egy márvány nõi szobrot alkotott. A mû gyönyörûen sikerült, készítõje is egyre több idõt tölt elõtte, annyira megtetszik neki a maga alkotta nõalak. Végül forrón beleszeret, mintha élõ személy volna. Pygmalion régi szerelme, Céphise is észreveszi a szobrász érzelmeinek változását, és heves szemrehányásokkal halmozza el, mert egy élettelen tárgyat többre becsül, mint húsból-vérbõl való kedvesét. A férfin azonban úgy eluralkodik új szenvedélye, hogy már semmi sem befolyásolhatja, és kiadja Céphise útját. Pygmalion azt szeretné, ha boldogsága teljes lenne, ezért imával fordul Ámor istenhez, keltse életre a szobrot. A szerelem istene meghallgatja a mûvész fohászát, és megjelenik a szobrász mûtermében. Segítségével a szobor gyönyörû élõ asszonyként lép le az állványról. Pygmalion most már eleven nõnek vallhatja szerelmét, és boldogan öleli magához alkotását.
(Forrás: Miskolci Operafesztivál)
Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:
