A Májusünnep legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye Renée Fleming amerikai szoprán koncertje volt az Operaházban.
A médiát elárasztó lelkes beharangozók igencsak megnövelték a várakozásokat. Ez egyrészt jó, mert a sajtó egy operaeseménnyel foglalkozott ilyen sokat. Másrészt azonban a túl nagy várakozás eredménye könnyen csalódás lehet – egy kicsit az is lett -, a már-már bulvár jellegű reklámszövegek (pl. „minden idők egyik legnagyobb szopránja”) pedig olykor már inkább idegesítőek voltak.
Mielőtt rátérnék a koncertre, néhány megjegyzés a „Fleming-jelenségről”. A „legnagyobb szoprán” jellegű jellemzések persze komolytalanok, de hogy korunk egyik legnépszerűbb és legismertebb operaénekeséről van szó, az kétségtelen. Az énekesi nagyság és a népszerűség sajnos nem feltétlenül esik egybe, de azt azért kijelenthetjük, hogy Renée Fleming kiváló énekes. Sok kiváló énekes van azonban – Flemingénél nagyobb hangok is -, akik mégsem olyan népszerűek, mint ő. Az amerikai szopránt ugyanis egy profi PR gépezet „adja el”, és hogy miért éppen őt, annak több oka van. Először is Renée Fleming gyönyörű nő, bármely divatlap örömmel teszi a fotóját címlapra. Másrészt – ahogy az a budapesti sajtótájékoztatón és más megnyilatkozásaiból is kiderül – intelligens, kedves, megnyerő személyiség, akinek egyébként egész lényéből valami hallatlan nyugodtság árad. Végül, de nem utolsósorban (és erről kevesebbet szoktak beszélni): Renée Fleming hangja kiválóan alkalmas arra, hogy lemezfelvételeket készítsenek vele. Egy nem túl erős, de kiegyenlített, puha, kellemes szoprán hangszínről van szó, amivel minden bizonnyal igen kevés dolga van a hangmérnököknek. (Nem egy olyan énekes van, aki színpadon bárkit „leénekel”, stúdióban azonban nem szívesen foglalkoztatják.) Egyszóval Renée Fleming esetében minden együtt van ahhoz, hogy sztár legyen.
Számomra a koncertje is a fenti megállapításokat igazolta. Fleming gyönyörűen énekelt, a közönség lelkesedett, a kép, ahogyan egy-egy ária után elmosolyodik, emlékezetes marad. Ugyanakkor: hallottunk már nagyobb hangot, a választott áriák tekintetében pedig az énekesnőnek azért nem kellett túlerőltetnie magát. (Igaz, Fleming kitűnő előadó, aki a nehezebb hangokat is úgy tudja énekelni, mintha azok könnyűek lennének. Semmiféle erőlködés nem látszik rajta, csak mosolyog...) A koncertet indító R. Strauss-dalok mégsem arra utaltak, hogy Flemingnek a „könnyű siker” lett volna a célja. Valószínű, hogy a közönség egy része (akik csak a név és a „jeles esemény” miatt jöttek el) csalódott is volt. Nem véletlen, hogy az első igazi vastaps Rusalka (Dvořák) népszerű áriája után csattant fel. Az igényes Strauss-dalok kiválasztása tehát merész dolog volt és ez mindenképpen Fleming javára írható fel. Ma már kifejezetten Strauss-specialistaként is szokták az énekesnőt emlegetni, aki a dalokat kifinomultan és átszellemülten adta elő.
Ami azonban az áriákat illeti, ott többet vártam. Fleming repertoárján olyan művek is szerepelnek, mint például Bellinitől A kalóz vagy Az alvajáró, Donizettitől a Lucrezia Borgia, Mozart Szöktetésének Konstanzája, Rossini Armidája, vagy a Traviata. A nagy bravúráriák elmaradtak, igaz, helyette kaptunk mást: a nagyközönség által kevésbé ismert, ritkábban hallható áriákat: pl. Massenetől a Kleopátra és a Thais (ez utóbbi Fleming egyik legnagyobb sikere volt operaszínpadon), Leoncavallótól a Bohémek - Musette és Mimi áriája! - , valamint Conchita áriája Zandonai azonos című operájából (ez utóbbi, „verista” művek beiktatása a programba viszont meglepetés volt). Puccini Bohéméletéből is énekelt, és örömteli, hogy ezúttal nem Mimi jól ismert I. felvonásbeli áriáját hallhattuk, hanem a „Donde lieta usci”-t a III. felvonásból.
Az egyes áriák között az Operaház Zenekara R. Strauss Intermezzo című operájának zenekari részleteit adta elő Kristjan Järvi vezényletével. Közepesen, de az ötlet érdekes és legalább ez sem szokványos.
Fleming végig magabiztosan, a legkisebb megingás nélkül énekelt. A hangja a mélyebb lágéban is szépen szól, magasságai biztosak. Átéléssel énekelt, bár az egyes művek megszólaltatását azért nem nevezném különösebben árnyaltnak; inkább Fleming volt jelen, mint Kleopátra vagy Mimi. Néha kissé egysíkúnak éreztem az előadást, bár unalmasnak azért nem; ha Fleming van a színpadon, nem lehet nem odafigyelni. (Egyébként sokoldalúságát mutatja az is, hogy Fleming szívesen szokott dzsessz-t is énekelni!)
A „ráadás” úgy kezdődött, hogy itt már csak népszerű dallamok várhatóak (Lauretta áriája a Gianni Schicchiből, a "Summertime", és a West side story), de az utolsó számmal Fleming ismét meglepett minket: Korngold Die tote Stadt (Halott város) című operájából adta elő Marie gyönyörű áriáját, megkapóan és átszellemülten. Szép befejezés volt.
A Magyar Állami Operaház a koncert tiszteletére saját kiadásában jelentette meg Renée Fleming The inner voice című könyvét, amelyet az énekesnő a hangverseny után, az Operaház Vörös Szalonjában dedikált is.
Solti György mondta egyszer: „Hosszú életem során Flemingen kívül talán csak egy szopránt ismertem, aki ilyen színvonalon énekelt: a másik Renata Tebaldi volt.”
Ezt az állítást a mostani koncert azért nem támasztja alá, de kétségtelenül emlékezetes marad az este; örülhetünk, hogy Renée Fleming itt volt.
Csák Balázs
fotó: Juhász Attila
lead kép: Renée Fleming (Magyar Állami Operaház / sajtófotó)
2011. május 11. Magyar Állami Operaház
Renée Fleming hangversenye
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara
Karmester: Kristjan Järvi
Műsor:
I. rész
1. Richard Strauss | Intermezzo, Op.72: Träumerei am Kamin
2. Richard Strauss | Zenekari dalok
Ständchen, Op. 17, no. 2
Traum durch die Dämmerung, Op. 29, no. 1
Zueignung, Op. 10, no.1
3. Richard Strauss | Intermezzo, Op.72: Am Spieltisch
4. Jules Massenet | Kleopátra - Kleopátra áriája a III. felvonásból
J'ai versé le poison dans cette coupe d'or
5. Jules Massenet | Thais - Thais áriája a II. felvonásból
Dis moi, que je suis belle
II. rész
1. Richard Strauss | Intermezzo, Op.72: Fröhlicher Beschluss
2. Antonin Dvořák | Ruszalka - Ruszalka áriája az I. felvonásból
Měsičku na nebi hlubokém
3. Lehár Ferenc | A víg özvegy - Vilja dal
4. Richard Strauss | Intermezzo, Op.72: Reisefieber und Walzerszene
5. Giacomo Puccini | Bohémélet - Mimi áriája a III. felvonásból
Donde lieta usci
6. Ruggero Leoncavallo | Bohémek - Musette áriája az I. felvonásból
Mimi Pinson, la biondinetta
7. Ruggero Leoncavallo | Bohémek - Mimi áriája az I. felvonásból
Musette svaria sulla bocca viva
8. Riccardo Zandonai | Conchita - Conchita áriája az I. felvonásból
Ier dalla fabbrica
Renée Fleming
A háromszoros Grammy-díjas szoprán zenetanár szülők gyermekeként, a New York állambeli Rochesterben nőtt fel. Énekesi diplomáját a világhírű Juilliardon szerezte. A Met színpadán 1991-ben debütált, ahol azóta többek között olyan szerepekben aratott sikert, mint Almaviva grófné (Mozart: Figaro házassága), Violetta (Verdi: Traviata), 2011 februárjában és márciusában pedig Armida (Rossini). A pályán eddig eltöltött 25 éve során több mint kétszázszor énekelt a Metropolitan opera színpadán,
Repertoárja rendkívül széles, három évszázad szerzőit foglalja magában: Händeltől és Mozarttól a 19. századi bel canto irodalom képviselőin át egészen a kortárs komponistákig ível. Renée Felming nemcsak az opera-, hanem a koncertszínpadok rendszeres és keresett fellépője is: a 2010/11-es évadban olyan zenekarokkal lép fel, mint a BBC Szimfonikus Zenekar, a Pittsburgh-i Szimfonikusok, a National Symphony Christoph Eschenbach vezényletével, a Müncheni Filharmonikusok, a Stockholmi Királyi Filharmonikusok, a Norvég- és Finn Rádió Szimfonikus Zenekara, valamint a Berlini Filharmonikusok. CD-felvételein más zenei műfajok képviselőivel is szívesen együttműködik: a Dark Hope című 2010-es albumon (Decca, Mercury Records) Peter Gabriel, Lonard Cohen, Arcade Fire és Death Cab for Cutie voltak a partnerei.
A New York-ban élő énekesnőnek két lánya van. Az éneklés mellett a leghíresebb amerikai televíziós műsorokban is szerepet vállal néha, emellett La Voce by Renée Fleming néven saját parfümmárkát is piacra dobott. Népszerűségét mutatja, hogy Daniel Boulud sztárséf La Diva Renée néven külön édesség-kreációt álmodott meg, és elneveztek róla egy virágfaját is, a Renée Fleming Iris-t.
Az operacsillag rendszeresen szerepel a világ legjobban öltözött hírességeinek listáján: fellépőruháit többek között Gianfranco Ferré, John Galliano, Christian Lacroix, Karl Lagerfeld, Oscar de la Renta és Vivienne Westwood tervezik.
René Fleming fellépett Barack Obama elnöki beiktatásán, énekelt Károly walesi hercegnek a Buckingham Palotában, valamint Vaclav Havel cseh elnök meghívására a Bársonyos forradalom 20. évfordulójára rendezett ünnepségen is.
Érzékeny a társadalmi problémák iránt, a fiatalok képzése a szívügye, ezért nyerte el 2011 áprilisában a Fulbright Életműdíjat.
