José Cura nem először jár Győrben: tavaly a Győri Filharmonikus Zenekarral adott nagysikerű koncertet az Audi Arénában. Utóbb úgy nyilatkozott a produkcióról, hogy „nem csak a zene egy szép momentuma volt, hanem a zenekaré is”, hozzátéve, hogy a közös koncert ”masszázs volt a lelkének”. Nyilván a szép emlékeknek is köszönhetően most igazi kuriózummal tér vissza: április 23-án Verdi Otellójának koncertszerű előadását dirigálja és rendezi, idén is a Győri Filharmonikus Zenekar élén, ismét a győri Audi Arénában. A koncert egyben az opera alapjául szolgáló színdarab szerzője előtti főhajtás is, hiszen idén van Shakespeare halálának 400. évfordulója. További különlegesség, hogy Cura a színpadi látványkép megalkotója is egyben.
A maestro kilenc nappal a koncert előtt érkezik Győr városába, és egyetlen pihenőnap kivételével folyamatosan próbál a jeles magyar és külföldi résztvevőkből verbuvált muzsikuscsapattal. A címadó főhős, Otello szerepében Christian Juslin finn tenor énekel, Desdemonát a francia szoprán Gabrielle Philiponet alakítja, míg Jago figuráját a fiatal olasz bariton Pierro Terranova formálja meg. További szerepekben jól ismert hazai énekesek, a fiatal mezzoszoprán, Kálnay Zsófia, Boncsér Gergely tenor (aki jelenleg is Cassio-t játssza idehaza) és Bakonyi Marcell, győri basszbariton tűnnek fel a színpadon, valamint a nagyszerű Nemzeti Énekkar a Liszt-díjas Somos Csaba vezetésével.
(fotó: www.josecura.com)
José Curát egészen különleges és személyes kapcsolat fűzi Verdihez és az Otellóhoz. Énekesként éppen az ikonikus 1997-es Otello-alakításával szerezte meg a nemzetközi "szupersztár státuszt" maga számára (a sorsfordító előadásban Claudio Abbado vezényelte a Berlini Filharmonikus Zenekart), és Verdit tartja kedvenc operaszerzőjének. Több mint 200 alkalommal, több rendezésben énekelte már a szóban forgó címszerepet szerte a világon, sőt, tavaly Buenos Aires-ben meg is rendezte az Otellót.
Az 53 éves argentin tenor korunk egyik legelismertebb, legkeresettebb operaénekese. Visszatérő eposzi jelzője, hogy ő volna a „Negyedik tenor” (utalva Domingo, Pavarotti és Carreras legendás mesterhármasára), ám ezt rendre visszautasítja, mondván; ő egyszerűen csak önmaga szeretne lenni. Őstehetségét mutatja, hogy bő egy évvel operaénekesi debütálása után máris megnyerte a Plácido Domingo alapította Operalia énekversenyt, innentől pedig már megállíthatatlan volt szakmai diadalmenete. Az elmúlt bő másfél évtizedben ismét egyre hangsúlyosabb lett számára eredeti tanult szakmája, a karmesterség; szimfonikus műveket és operákat egyaránt dirigál.