Puccini Bohémélete mellett egy másik népszerű művet, Verdi A trubadúr című operáját is műsorra tűzték az idei Budafest Nyári Operafesztiválon. A főbb szerepeket kiváló magyar énekeseink alakították, ami egy ilyen nehézségű mű esetében minimális feltétele a sikernek. A siker nem is maradt el és bár nem ez az előadás lesz életem legemlékezetesebb Trubadúr produkciója, egy nagyon jó előadást láthattunk.

A rendezés jól ismert (Vámos László rendezését színpadra állította Palcsó Sándor), erre most nem írok, csak az előadói produkciókról.

Az est legnagyobb tapsát az Azucenát alakító Wiedemann Bernadett kapta, teljesen megérdemelten. Világszínvonalú alakítást láthattunk tőle, hibátlan énekesi teljesítményt és meggyőző színészi produkciót. Kiváló mezzoszopránunk hangja betöltötte a nézőteret, de amikor kellett, lehelet finom pianókat énekelt, kifejezően és megrendítően formálta meg a cigányasszony szerepét. Azt lehetett tudni, hogy részéről magas színvonalú előadást hallunk majd, de a végeredmény a várakozásaimat is felülmúlta, ez a produkció a világ bármely operaszínpadán megállná a helyét.

Szintén kiváló teljesítményt nyújtott a Leonórát éneklő Sümegi Eszter. Wiedemann Bernadetthez hasonlóan őt sem láttam még soha nagyon rossz formában, most sem okozott csalódást. Szopránja nem csak erős és magabiztos, hangszínét egy nagyon kellemes, szép „csengés" is jellemzi, különösen a magasabb lágéban. Színpadi jelenléte pedig - mint mindig - most is erős volt, a színpadon mindig magára vonta a figyelmet. IV. felvonásbeli nagyáriája (D'amor sull'ali rosee) is jól sikerült, bár én jobban szeretem ezt az áriát visszafogottabb, kevésbé harsány előadásban hallani (erre nagyon jó példa Leontyne Price előadásmódja).

Sümegi Eszter Leonóra szerepében

egy korábbi előadáson (fotó: Szilágyi Gábor)

Az olasz hőstenor repertoár egyik legnépszerűbb, ugyanakkor legnehezebb szerepét jelenti Manrico szólama. Hatalmas kihívás egy tenorista számára, amely kihívással ezúttal Fekete Attila nézett szembe. Dicséretesen helytállt, és bár a produkciója nem volt hibátlan, egy igen jó Manricót hallhattunk. Igazságtalan dolog, hogy ebben a szerepben a tenoristát gyakran a „rettegett" ária, a Di quella pira ("Ó, szörnyű máglya...") két magas C-je alapján ítélik meg, hiszen Manrico azt megelőzően, és utána is sokat van a színpadon, a szerepe összetett, a szólama végig nehéz. Azok a bizonyos magas C-k Fekete Attilának nem is sikerültek, de ettől eltekintve jól énekelt. Ércesen csengő, erőteljes tenorja alkalmas a szerep eléneklésére. (Más kérdés, hogy ehhez a szerephez még erősebb hang az ideális, még biztosabb magassággal, mint amilyenekkel például Corelli vagy Del Monaco rendelkezett, de ilyenek azért ritkán születnek...). Összességében azt gondolom, hogy ez a szerep Fekete Attila képességeinek határát súrolja, ugyanakkor nagyon jól helytállt és nála jobban ezt itthon ma senki nem tudja elénekelni.

A Luna grófot éneklő Fokanov Anatolij a szokott, megbízható formáját hozta. Ideális Verdi-bariton, meleg, szép fényű, minden regiszterben kiegyenlített hang, amely ugyanakkor kellő erővel is rendelkezik. Az áriája nagyon jól sikerült, különösen a magas hangok szóltak szépen. Láttam már Fokanovot ennél jobbnak is, de a produkciója most is élvezetes volt.

Ferrando kisebb szerepe könnyű feladat volt tehetséges fiatal basszistánk, Palerdi András számára, aki kifogástalanul énekelt.

Dénes István karmester rutinosan fogta össze a zenekart, ennek ellenére maradt bennem hiányérzet. A rutin mellett ugyanis számomra hiányzott a fantázia; kevéssé izgalmasnak és egy kicsit egysíkúnak éreztem a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának játékát.

Összességében tehát egy nívós produkciót láthattunk, amely nem volt ugyan kivételes vagy rendkívüli, de méltó párja lett a Nyári Zenei Fesztivál kitűnő Bohémélet előadásnak.

Csák Balázs

Budafest XIX. Nyári Zenei Fesztivál

A trubadúr

Opera két felvonásban, 8 képben, olasz nyelven

Libretto: Salvatore Cammarano
Magyar nyelvű feliratok: Frigyesi Tibor és Oberfrank Géza

Szereposztás:
Luna gróf: Fokanov Anatolij
Leonora, Sargasto grófnője: Sümegi Eszter
Azucena, cigányasszony: Wiedemann Bernadett
Manrico: Fekete Attila
Ferrando: Palerdi András
Inez, Leonora bizalmasa: Markovics Erika
Ruiz, Manrico bizalmasa: Kiss Péter

Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Díszlet: Csikós Attila
Jelmez: Vágó Nelly
Vámos László rendezését színpadra állította Palcsó Sándor
Vezényel: Dénes István

Közreműködik a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara