Öt év telt el azóta, hogy a Vérnászt utoljára láthatta a közönség a Magyar Állami Operaház színpadán. Az eredetileg három felvonásos operát 2003-ban rövidített, egyfelvonásos formában kezdték játszani, így láthattuk (láthatjuk) most is, még három alkalommal. Lorca drámája önmagában sem áll messze a zenés műfajoktól, a spanyol szerző maga is többször komponált hangszeres betéteket műveihez, tudatosan kutatta a spanyol folklórt, ami nem csoda, hiszen Manuel de Falla tanítványa volt. De Fallatól nem csupán gitározni tanult, de segítségével elmerült a spanyol népzenében is, melyet felhasznált írói tevékenysége során, így az 1933-as Vérnászban is. A paraszti környezetet, a feudális kötöttségeken nyugvó társadalmi rendszert, majd a végül vérbosszúba torkolló konfliktusokat ábrázoló dráma Magyarországon csak jóval a második világháború után tett szert széleskörű ismertségre és lett sikeres, miután 1957-ben megjelent Illyés Gyula fordításában.

Kovács Annamária (Anya) és Boncsér Gergely (Hold)

Úgy vélem Kovalik Balázs hajdani „nyírbálásai" jó hatással voltak a műre, nem jobb, de fogyaszthatóbb alkotást hozva létre. A majd' kétórás, egyfelvonásos operát pergő cselekménye, végig forrongó, feszültséggel teli, kifejező muzsikája, és igazán kitűnő szövege Richard Strauss egyfelvonásosaihoz teszi hasonlatossá, Sprechgesangba nyúló részletei pedig Berg Luluját, és Schönberget idézik fel. "Kovalik Balázs 'fekete világa' már nem ismeretlen..." Szokolay expresszionista zenéjét azonban nem a dodekafónia jellemzi, zenei világa melodikus, és Lorcához hasonlóan merít a folklorisztikus motívum- és dallamvilágból is. Kovalik Balázs „fekete világa" már nem ismeretlen, a sötét-világos ellentétet a Vérnász óta több Kovalik-produkcióban láthattuk (vö.: Anyegin), jelen mű esetében azonban különösen releváns. A Menyasszony tisztasága - vagyis hiába szökött meg esküvője napján Leonardóval, érintetlen maradt - a drámában rendkívül fontos szerepet kap. A másik „világos" szereplő, a Hold egyike a legnagyobb operai és irodalmi toposzoknak. Pierrot Lunaire, Erwartung, Wozzeck, Salome, lépten-nyomon belébotlunk a századelő színpadán. A Hold, a halál allegóriája, aki táncba visz, és a Halál, aki koldusasszonyként bolyong áldozatra várva. A halál-koldusasszony a drámában névtelen szereplő, az operában pedig az Anya játssza őt. Az Anya, akiben a vérbosszú olyan erős, hogy fia kezébe nyomva a kést, tulajdonképpen ő küldi halálba fiát.

Herczenik Anna (Feleség) és Sánta Jolán (Anyós)

Valter Ferenc (Apa), Kovács Annamária (Anya), és Vadász Dániel (Vőlegény)

Csodálatos alakításokat láthattunk, a szereposztás pedig alig változott az öt évvel korábbihoz képest. Kovács Annamária, mint Anya, és mint Halál, érzékeny, expresszív játékmódjával és hangjával uralta a színpadot.

Rálik Szilvia nem annyira a dráma sugallta erős nő (vö. Turandot), inkább az események által sodort nőként jelenik meg, hangja azonban erős, pontos.

Kiemelném Herczenik Annát is a Feleség szerepében. A boldogtalan asszonyt szívszorító hitelességel jelenítette meg, altatódala az előadás legihletettebb pillanatai közé tartozott.

Szó, mi szó, a Vérnász igazán „női opera", mondhatni feminista darab. "...a Vérnász igazán 'női opera'..." Férfias, erős nők, és gyenge, sodródó, gyáva férfiak világa. Ahogy a Menyasszony egész életében férfiként állt helyt, viselkedése is kemény, racionális, addig az Anya arról panaszkodik fiának, miért is nem született inkább lánynak. A Vőlegény szerepe efféle puha-lágy figura, akit Vadász Dániel keltett életre, míg a Menyasszony korábbi szerelmének, Leonardónak a szerepében Réti Attila lépett színpadra.

Vajda Júlia (Cselédasszony) és Rálik Szilvia (Menyasszony)

Oberfrank Péter, aki korábban is dirigálta a művet, kitűnően összefogta a zenekart. Az első másodpercektől lázas indulatokban égő zene egy pillanatra sem vesztett intenzitásából, a zenei és dramaturgiai feszültség végig fennmaradt. Az operát nemsokára Karlsuhéban láthatja a közönség az Európai Kulturális Napokon. Remélem, hogy ha visszatérnek, itthon ismét műsorra tűzik itthon a magyar operairodalomnak ezt a kiemelkedő és fontos darabját - és nem csak négy előadás erejéig...

(A Vérnász április 11-én, vasárnap de. 11-kor lesz ebben az évadban utoljára látható az Operaházban!)

fotó: Éder Vera 

Szokolay Sándor:
Vérnász

Szövegíró G. Lorca nyomán: Illyés Gyula
Angol nyelvű feliratok: Kovács Brigitta

Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Jánoskuti Márta
Koreográfus: Horváth Gábor
Karigazgató: Szabó Sipos Máté

Karmester: Oberfrank Péter

Rendező: Kovalik Balázs

Szereplők:

Anya és Halál - Kovács Annamária
Vőlegény - Vadász Dániel
Szomszédasszony - Balatoni Éva
Leonardo - Réti Attila
Feleség - Herczenik Anna
Anyós - Sánta Jolán
Menyasszony - Rálik Szilvia
Cselédasszony - Vajda Júlia
Apa - Valter Ferenc
Vőfély - Farkas Gábor
I. Favágó - Rezsnyák Róbert
II. Favágó - Hábetler András
III. Favágó - Hantos Balázs
Hold - Boncsér Gergely