A Tavaszi Fesztivál nagyszabású Erkel-ciklusát a zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából a Dózsa György keresztmetszetének koncertszerű előadása nyitotta meg március 22-én, az Operaházban.

Az 1514-es parasztlázadást feldolgozó romantikus történelmi opera igazi zenetörténeti kuriózum, amely a kiváló szólistáknak köszönhetően most valóban életre kelhetett.

A Dózsa György irodalmi alapja egy romantikus szabadságtragédia, Jókai Mór 1857-ben írt azonos című „verses történelmi szomorújátéka", amelyből Szigligeti Ede készítette el a librettót. Az ősbemutatóra a kiegyezést követően, 1867. április 7-én került sor a Nemzeti Színházban, de mindössze tíz előadást ért csak meg a mű.

Ezt követően az 1950-es években készített felvételt a Magyar Rádió az opera keresztmetszetéből, Szabó Miklós, Osváth Júlia, Sándor Judit, Palánkay Klára, Palló Imre, Jámbor László és Maleczky Oszkár főszereplésével, Polgár Tibor vezényletével.

A teljes zenei anyagot, Németh Amadé és Ruitner Sándor átdolgozásában 1991-ben rögzítette a Rádió, Gulyás Dénessel a címszerepben, Kovács János zenei vezetésével.

Később Oberfrank Géza és Mészöly Dezső adaptálta a dalművet az Erkel Színház színpadára, 1994-ben. A főbb szerepeket Csák József / Bándi János (Dózsa György), Pitti Katalin / Csavlek Etelka (Csáky Lóra), ill. Kukely Júlia / Csonka Zsuzsanna (Rózsa) alakította, Oberfrank Géza vezényletével, Tóth János rendezésében.

A Kolozsvári Magyar Opera 2004-ben tűzte a műsorára, Hary Béla vezényletével, Dehel Gábor rendezésében.

Fekete Attila, Fodor Beatrix, Molnár Zsolt, és Perencz Béla

A Dózsa György zenei világa leginkább a francia nagyopera hagyományához és Meyerbeer operáinak (főleg a Hugenották IV. és V. felvonása, illetve a Próféta) politikai-mélylélektani realizmusához áll közel, erre utal a történelmi témaválasztás és a mű ötfelvonásos struktúrája is. Az V. felvonás, a börtönjelenettel és az azt követő zárókórussal, Gounod Faustjának utolsó felvonásával mutat szembetűnő párhuzamot. Erkel itt már véglegesen eltávolodott a Hunyadi Lászlóban és a még a Bánk bánban is megnyilvánuló bel canto technikától, a fent említettek mellett inkább Verdi középső alkotói periódusa és a wagneri zenedráma hatása a szembetűnő. A korabeli sajtó elismeréssel szólt a zeneszerző újításáról, miszerint Erkel Wagnert követte, amennyiben a nagy egész érdekében lemondott az őt annyira jellemző dallamosságról. Mindezeket a francia-olasz-német stiláris elemeket a magyar műzene fogja egységbe, egyedi hangzásvilágot valósítva meg ezzel. A partitúra megírásában tevékeny részt vállaltak a komponista fiai, Gyula és Sándor is.

Fekete Attila, Fodor Beatrix, és Molnár Zsolt

Az operaházi koncertkeresztmetszet középpontjában Fekete Attila Dózsája állt, aki jelmezek és díszletek nélkül is igazi operai-színházi élménnyel ajándékozta meg a közönséget. A tenorista hihetően formálta meg a Jókai-Erkel teremtette romantikus hős alakját, és hangi szempontból is emlékezetes, átütő erejű alakítást nyújtott. A nehéz szólam magas hangjai is magabiztosan szóltak a tolmácsolásában.

A címszereplő méltó ellenfelének bizonyult Zápolya (Szapolyai János) szerepében Perencz Béla, aki a viszonylag kisebb szólama (a második részben már nem is szerepelt) ellenére az est egyik főszereplőjévé emelkedett. Nagy erejű, drámai hősbaritonja kellő súlyt adott a magyar főúr figurájának.

Dózsa önfeláldozó menyasszonyát, Rózsát, Fodor Beatrix formálta meg, érzékeltetve az elhagyott hősnő mély lelki drámáját. Szép lírai megoldásokat hallhattunk tőle, a halála előtt énekelt áriája különösen megható volt.

Riválisát, az arisztokrata Csáky Lórát Miksch Adrienn énekelte. Ő inkább szerepének lírai oldalát hangsúlyozta, de nem maradt adós a dinamizmussal sem.

A teljes szereplőgárda

Az est egyik kellemes meglepetése volt Molnár Zsolt, aki a fiatal parasztlegényt, Barnát szólaltatta meg. Az eddig főleg kisebb szerepekben fellépő művész arról győzött meg, hogy impozáns, minden regiszterben kiegyenlített hangjával, megfelelő hangterjedelmével és drámai kifejezőkészségével a fiatal énekesgeneráció ígéretes tehetségei között kell számon tartanunk.
Szép fényű, felhangokkal tarkított lírai mezzoszopránjával emlékezetes alakítást nyújtott a költő nadrágszerepében Schöck Atala. A Jósnő szerepében Wiedemann Bernadettet hallhattuk, aki lenyűgöző erejű drámai altjával ezúttal is felejthetetlen élményt adott. (Mindkettejüknek egy-egy hosszabb jelenet jutott, a Jósnő azonban még egyszer - az V. felvonásban, Dózsa börtönbeli víziójában - megjelent.)

Boncsér Gergely a Rózsalovag Olasz énekese után szép lírai tenorjával Bornemisszaként is felhívta magára a figyelmet.

Az összevont kisebb szerepekben Geiger Lajos (II. Ulászló, Ambrus) lírai baritonja és különösen Cser Krisztián (Lőrinc barát, Bagos) súlyos drámai basszusa jutott kifejezésre.

Az opera drámai ívét, a rövidített forma ellenére, példamutatóan vezette végig Kovács János, aki biztos kézzel fogta össze a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekar játékát és a Nemzeti Énekkart is.

Karigazgató: Antal Mátyás

Költő: Schöck Atala
Jósnő: Wiedemann Bernadett
Bornemissza, magyar nemes: Boncsér Gergely
II. Ulászló, magyar király; Ambrus, szabó: Geiger Lajos
Lőrinc barát; Bagos, mészáros: Cser Krisztián

A koncertet felvezette: Fábry Sándor