További előadások: 2009. december 1., 4., 6., 13.

Sári József:

Napfogyatkozás

Zenedráma két részben

Szövegíró: Elisabeth Gutjahr
Fordító: Csákovics Lajos

Karmester: Hamar Zsolt
Rendező: Kovalik Balázs
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Angelika Höckner
Karigazgató: Szabó Sipos Máté

Arthur Koestler: Perencz Béla
Németh Andor: Palerdi András
József Attila: Geiger Lajos
Otto Katz: Nyári Zoltán
A kis Löwy: Kiss Tivadar
Funkcionárius: Gábor Géza
Walter Benjamin: Tóth János
Dörte, Koestler első felesége: Hajnóczy Júlia
Maria Klöpfer, Koestler barátnője: Schöck Atala
Az anya: Kovács Annamária
Mamaine, Koestler második felesége: Fodor Gabriella
Leopold nagypapa: Szüle Tamás
Juci, Németh Andor felesége: Szolnoki Apollónia
Zsuzsa: Váradi Zita
Kassák Lajos: Asztalos Bence
Marika grófnő: Gémes Katalin
Radnóti Miklós: Cser Krisztián
Lesznai Anna: Sánta Jolán
Ignotus Pál: Clementis Tamás
1. hivatalnok: Ambrus Imre
2. hivatalnok: Egri Sándor
Udvarló: Takács András
1. hölgy: Réder Katalin
2. hölgy: Nagy Gabriella
3. hölgy: Baukó Gabriella
4. hölgy: Németh Mónika

A karmester munkatársa: Köteles Géza
Vezető korrepetitor: Sándor Szabolcs
Zenei munkatársak: Bartal László, Doman Katalin, Fajger Orsolya, Katona Anikó
Játékmester: Merczel Mária
Rendezőasszisztens: Lázár Katalin
Szcenika: Juhász Zoltán és Resz Miklós

Hamar Zsolt karmester (fotó: pfz.hu)

Sári József operájának ősbemutatója 2000-ben, a németországi Pforzheimben volt. A német nyelvű librettóra komponált darab sok-sok szállal kapcsolódik a magyar történelemhez és kultúrához.

Az Arthur Koestler életéről szóló szövegkönyvet Elisabeth Gutjahr jegyzi, a darab német címe (Sonnenfinsternis – Napfogyatkozás) Koestler híres regényére (Darkness at Noon – Sötétség délben) utal, maga az opera azonban nem a regény színpadi adaptációja, hanem valóságos vagy „akár meg is történhettek volna" típusú események története. Tizenegy jelenet, melyekben 1914-től 1983-ig – Koestler gyermekkorától az író öngyilkosságáig – filmszerűen peregnek az események. Dokumentumszínház – operai köntösben. Ez a magyar operajátszás hagyományában szinte ismeretlen forma korántsem szokatlan a nemzetközi zenés színház világában. Sári József művének magyarországi premierje így kettős célt szolgál: közelebb hozza a nagyközönséghez az egyik legjelesebb hazai komponistánk művét, s ezzel párhuzamosan gazdagíthatja, mélyítheti az opera műfajáról kialakult közfelfogást.

A sokszereplős darabban minden figura valóságos személy: családtagok, a pesti és a nemzetközi irodalmi élet figurái (például Walter Benjamin, Németh Andor, József Attila, Kassák Lajos vagy Radnóti Miklós), a kommunista mozgalom aktivistái (Otto Katz). Megelevenedik a Japán kávéház színes forgataga, a spanyol polgárháború, egy kihallgatás, a valóság pedig néha összemosódik a regény valóság által ihletett fikciójával.

Farkas Zoltán zenetörténész a németországi premier után a zenével kapcsolatban így fogalmazott: „az opera partitúrája Sári eddigi alkotói pályájának szerves folytatása, sőt, logikus következménye. Néha kifejezetten az a benyomása (illúziója?) támad a komponista életművében jártas hallgatónak, hogy a régóta dédelgetett, vissza-visszatérő zenei gondolatok, gesztusok szinte új erőre kapnak, többletértelmet nyernek az opera verbalizált világában, vagy egyenesen itt találják meg igazi helyüket."

Az opera „hőse", Arthur Koestler 1905-ben, Magyarországon született. Író, szépíró, filozófus, tudománytörténész, a paranormális jelenségek kutatója, több nyelven (magyar, német, héber, francia, angol) publikáló politikai gondolkodó és esszéista; a társadalmi kérdések iránt rendkívüli érzékenységet mutatott, szoros kapcsolatba került a cionizmussal, a kommunizmussal, majd az antikommunizmussal, a liberalizmussal; a Nyugat válságára a távol-keleti filozófiákban kereste a választ, ám ebben is csalódnia kellett. Koestler a szellem „kalandora" volt, sorsa pedig egy különösen radikálisan megélt, jellegzetes 20. századi sors, minden kétségével, poklával, tévedésével és beismeréseivel együtt. Újságíróként, tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút, és gyakran megfordult Budapesten is. 1931-ben lett tagja a német kommunista pártnak, 1938-ban lépett ki, ezután Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben, angolul jelent meg Sötétség délben című regénye, mely világhírűvé tette. A könyvben a kommunizmusból való kiábrándulását dolgozta fel egy öreg orosz bolsevik történetén keresztül. A regény sokak szerint nagy szerepet játszott abban, hogy Franciaországban a háború utáni választásokon vesztettek a kommunisták.

Koestler a szerelemben, a magánéletben sem az átlagemberek sebességével közlekedett, és utolsó, nagy döntése is radikális volt.

Arthur Koestler (fotó: Eric Koch)

Új Zenei Újság, Magyar Rádió, 2000. május

„Sári József művének sikerült az oly sajátosan Kelet-közép-Európából kiinduló, kanyargós, Arthur Koestler-i pályát a XX. század egyik alaptörténeteként felrajzolnia... Mintának Sári a század klasszikusait tekintette; egymást ellenpontozó, makacs kis motívumokból rétegzett, sűrű szövésű hangzásfelületei a zene öntörvényűségével, bensőleg átlényegített expresszivitásával emelik a cselekményt ontológiai jelentőségre. S ha igaz az, amit Ernst Krenek mondott Alban Berg Lulujáról, hogy tudniillik az nem más, mint a szépség elvesztése fölötti gyász kifejeződése, akkor joggal érezhető úgy, hogy Sári József operája – s abban mindenekelőtt a zenekari közjátékok vonulata – a nagy illúziók elvesztése, a nagy ideák csődje feletti fölháborodásról vall. A Sonnenfinsternis – e Németország számára, németül íródott, jelentős magyar opera – mostantól türelmetlenül várja itthoni bemutatását."

Mesterházi Máté

Sári József (*1935): Napfogyatkozás
– magyarországi bemutató –

Arthur Koestler leghíresebb regénye, a Darkness at Noon (magyarul: „Sötétség délben") németül a Sonnenfinsternis („Napfogyatkozás") címet viseli. Utóbbi egyszersmind költői kép annak az utópiákban hívő nemzedéknek a kegyetlen elvakultságáról, amely egykoron síkra szállt a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség eszményeiért. A jót kollektív elvként fölfogó, boldog és igazságos társadalom álmából irtóztató volt az ébredés. Az Eszme sok tehetséges, intelligens és érzékeny képviselője tette föl az életét e remélt, jobb jövőért, hogy azután bukásuk annál szédítőbb legyen, a humánus ideákból való végső kiábrándulást eredményezve. Arthur Koestler ezen anti-hősök egyike volt.
Operánk nem a regény megzenésítése; sokkal inkább az író egyéni sorsának képeit követi, végigkísérve ezzel az oly reményteljesen indult XX. század drámai történetét is.

Elisabeth Gutjahr, az opera szövegírója

Az én világom

Sokan intellektuális szerzőnek tartanak, amely alatt némelyek érzelemszegénységet értenek. A magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy a szívem és agyam jó barátként működjenek, azt azonban el kell ismernem, hogy a szerkezet általában jelentős szerepet játszik műveimben. Ennek magyarázatát elsősorban abban látom, hogy a természetközeli dúr-moll rendszer által fémjelzett aranykornak valószínűleg örökre vége, így a hangokat összetartó kohéziós erő létrehozásával ma jobban kell törődnie a zeneszerzőnek, mint például Wagner és Liszt előtt. Nincs ebben semmi különös, minden kor fölállítja a maga követelményeit az alkotóval szemben, amelyek az egyén és a körülötte lévő világ kapcsolatainak megváltozásával természetszerűleg ugyancsak változnak. Korunk erősen racionális irányú, ennélfogva a logikának, a számoknak nagyobb a jelentőségük, mint korábban, sőt, a „titkok" racionális megmagyarázhatóságának igénye is igen erős.

Sári József

Sári József (fotó: https://mta.hu)

Ékesszólása, szellemi kompetenciája révén a magyarországi Lentiben 1935. június 23-án született Sári József egyike a modern zene legmegkapóbb személyiségeinek.  Családjával 1971-1984 között Németországban élt. A zene, az irodalom és a pedagógia terén egyformán tehetséges lévén, termése rendkívül sokoldalú: egyaránt működött karmesterként, előadóként, zenetudósként, valamint a budapesti Zeneakadémia zeneelmélet tanszékének professzoraként és vezetőjeként (1992-97); vezette ugyanitt a „XX. századi zenei praxis" szakkollégiumát, és volt a Magyar Rádió kortárszenei lektora is (1997-2007). Mindenekelőtt azonban szabadúszó komponistaként alkot.  Számos kitüntetésben részesült: „Internationaler Arbeitskreis für Musik"-díj (1984, Kassel);
„Bärenreiter Hausmusik"-díj (1985, Kassel); Erkel-díj (1991); Bartók–Pásztory-díj (1995, 2005); „Érdemes Művész" kitüntetés (1998); „Az év zeneműve" kitüntetés (Artisjus) a Sonnenfinsternis – négy zenekari kommentár című művéért (2004); Kossuth-díj (2009). 1998-ban rendes tagjai közé választotta őt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Műveit, melyek többek között az Editio Musica Budapest, a Bärenreiter Kassel és a Ricordi Milano kiadásában jelennek meg, többször szerepeltették a párizsi Tribune Internationale-on, és előadták az IGNM fesztiváljain. Der Hutmacher című operáját a Theater Regensburg mutatta be (2008).
Sári esztétikai víziója összekapcsolja a konstrukciót és a struktúrát az egyén szabad beszédével, a számok mágiáját a zenei gondolat hangzó alakjával.  Művei aszkétikus következetességgel jelképezik a szellem és az érzés szintézisének humanisztikus ideálját.

Franz Hummel

Sári József egyike a legjelentősebb komponistáknak Magyarországon.
Saját útját járó szerző, aki csöndes visszavonultságában alakította ki a stílusát, mely az európai zene nagy hagyományához kapcsolódik, ám ugyanakkor megragadóan eredeti.
Sárinak pedagógusként is különös kisugárzása van; akik nála tanultak, mind lelkes híveivé váltak az új zenének – egyáltalán: a zenének.
Nagyon tisztelem őt; a középkor ismerte még ezt a musicus-jelenséget.
60. születésnapja alkalmából Budapesten elhangzott hangversenye reveláció volt.

Bécs, 1995. 11 .22.

Kurtág György

Arthur Koestler

Arthur Koestler egyike a XX. század kiemelkedő személyiségeinek, aki mindenki másnál inkább testesíti meg a kritikus, kreatív, felelősségteljes világpolgár és művész humanista ideálját. Ő maga egy totalitárius kor krónikásának nevezte magát, aki hadba szállt a nagy utópiák látomásaiért; akit számtalanszor üldöztek és internáltak; és aki a siralomház belsejéből látta meghiúsulni a forradalmakat.
A modern, felvilágosult XX. században Koestlernek rá kellett eszmélnie: még mindig nem haladtuk meg a középkort. A nép még mindig föl akarja akasztani a rossz hír hozóját. Mintha attól a rossz hír megszűnnék létezni.
Amikor azután életének második felében mindenekelőtt az „életről szóló tudomány – vagyis az emberi szellem evolúciója, kreativitása és patológiája" felé fordult, újból és újból meg kellett tapasztalnia, mily hevesen ellenkezik az ember az igazsággal, mennyi erőt pazarol s mekkora árat hajlandó fizetni a képzelt valóságról alkotott gondolati építményének a fenntartására.
Koestler fáradhatatlanul kutatta a rejtélyt, melynek ember a neve. Utolsó művének címe – Az ember, az evolúció „téves küldeménye". A gondolkodás és cselekvés közötti szakadék, az emberi értelem és értelmetlenség anatómiája – kérlelhetetlen, kíméletlen és bátor harcának testamentuma.

Elisabeth Gutjahr

A jelenetek

Első rész

1914
Budapest az első világháború kitörése előtt. Arthur Koestler mintha régi fényképen látná gyerekkorát és az elsüllyedő k.u.k. Monarchia világát: szüleit, Leopold nagypapát, gyermekként saját magát. Ám feltűnnek későbbi életének útitársai is: Dörte, Maria Klöpfer, József Attila, Németh Andor, Otto Katz… Az élet egyensúlyozó mutatvány.

TANÚK PADJA
Arthur Koestler és Németh Andor, az egykori barátok, mérleget készítenek. Koestler elmondja céljait és azok bukását, Németh barátságuk bukását. Az eredmény ugyanaz: „Mindenki más úton jár."

A JAPÁN KÁVÉHÁZ,
ÍRÓK SZÁMŰZETÉSE SAJÁT HAZÁJUKBAN
Budapest, 1933 késő nyara. Arthur Koestler néhány hetet a budapesti irodalmi körökben tölt. A Japán kávéházban találkozik mindenki: az írók, feleségeik, elvált feleségeik, barátnők és szeretőik. A középpontban Németh Andor és Arthur Koestler áll, közösen írnak bűnügyi regényt: „Wie ein Mangobaumwunder" [magyar címe: A Sanda Kandúr].

AZ ÖKÖRSZEM
József Attila egy költeményét idézi, életének egyfajta búcsúdalát: „Ifjúságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek / és most könnyezve hallgatom, / a száraz ágak hogy zörögnek." Paul Werner, más néven „A kis Löwy", szintén örök vesztes, hontalan, a rémálmairól mesél.

A CELLA
Ez is rémálom, emlékezés a spanyolországi fogságra, a bezártság traumájára, a kivégzésekre. Más foglyok kopogtatás-üzenetei. „Velőtrázó kiáltások voltak, amelyek befészkelték magukat a hallójáratba, és akkor is jelen voltak, amikor a kiáltó már örökre elnémult."

A VILÁG MULANDÓ
Az ignorancia világában senki sem figyel Otto Katzra és üzenetére. Csak Walter Benjamin látja a közelgő háború veszélyét úgy, mint ő. Közben Koestler szülei: két lény egy másik korból.

HALÁLRAÍTÉLTEK CELLÁJA
Magánzárka. Koestler írni kezd, hogy meg ne bolonduljon. Egy gyermek – önmaga – víziója. A nyíl képe, mely a végtelen kékbe röpül. Ám a képet Koestler nem tudja rögzíteni.

Második rész

A KIHALLGATÁS
Otto Katz, a meggyőződéses kommunista, saját elvtársai tisztogatási akcióinak áldozata lesz.  A pártnak tett utolsó szolgálataként olyan bűntetteket ismer be, amelyeket soha nem követett el.

A HATÁRÁTLÉPŐ
Dörtének sikerül Arthur Koestlert, akitől két éve külön él, kihoznia a spanyol fogságból.
Ugyanakkor végérvényesen búcsút vesz tőle: „Bátran vállalsz búcsút. Magadhoz hű vagy."

MAMAINE ÉS AZ ÚJ ÓVILÁG
– A MENEKVÉST ADÓ PART
Külföldön Koestler megpróbálja elmondani az igazságot a háborúról, de alig hallgatják meg.

– SZALON
Találkozik Mamaine-nel, második feleségével. Új, boldog élet, tele tervekkel és ideákkal. Mamaine: „Farmunk lesz, hol gondozzuk a jószágokat." – Koestler: „Ligát alapítunk társainkkal a szabadságért, az emberi méltóságért."

– PÁRIZS
A háború véget ért. Egy párizsi kávéházban Koestler találkozik Némethtel és Jucival: azokkal a barátaival, akik túlélték a háborút. De már nem egy nyelvet beszélnek. A találkozás kínosan végződik. Koestler az Egyesült Államokba akar menni.

– A LEVÉL
Mamaine nem követi őt az Államokba. Az asszony beteg, és meg fog halni.

– USA
Koestler interjút ad az amerikai újságíróknak.

A TÁVOLI ORSZÁG
Sokkal később. Arthur Koestler harmadik feleségének, Cynthiának diktál. Búcsúzik a világtól: „A végéről én döntök."

Elisabeth Gutjahr

Kovalik Balázs rendező (fotó: Operaportál)

„Arthur Koestler és a Napfogyatkozás"

Együtt a fiatalokkal – beszélgetések premier előtt

Arthur Koestler írói munkássága a mai napig nem tananyag a középiskolai oktatásban – e hiányosság pótlásában vállal szerepet az Operaház.
A Napfogyatkozás Programcsomagot középiskolás és egyetemista fiatalok számára állította össze az Operaház. Az elmúlt évadban indított darabismertető beszélgetések formáján változtatva, az alapismereteket egyéb kapcsolódó témákkal egészítik ki. Az előadásokon szó esik a kortárs zene műfajáról, Koestler kapcsán pedig nemcsak irodalmi, hanem történelmi ismereteket is nyernek a fiatalok.
A beszélgetéseken résztvevő fiatalok 1000 forintos áron válthatnak jegyet az Operaház nézőterének földszinti soraiba; számukra előadásonként 150 széket foglal le a dalszínház a Napfogyatkozás előadásaira.

„Arthur Koestler és a Napfogyatkozás"
– beszélgetések –

November 20-án 14.30-kor
Helyszín: az Operaház nézőtere
Meghívott vendégek: Sári József, Kovalik Balázs, Hamar Zsolt

November 25-én 18 órakor
Helyszín: ELTE Gólyavár
(1088 Bp. Múzeum krt 6-8.)
Meghívott vendégek: Kovalik Balázs (rendező), Sári József (zeneszerző), Hamar Zsolt (karmester), Körmendy Zsuzsa (Koestler egyik monográfusa), Makovecz Benjamin (számos Koestler mű fordítója), Tallai Gábor (a Terror Háza múzeum programigazgatója), Dr. Márton László (író, kritikus). Moderátor: Várkonyi Benedek újságíró.

Az intézmény a teljes évadban hasonló programcsomagokkal várja a 16-26 éves korosztályt, friss információk: www.opera.hu/aktuális

(Forrás: Magyar Állami Operaház)