Mit tekinthetünk ma az opera küldetésének?

Azt, hogy emberek maradjunk. Azt, hogy ne hidegüljünk el és ne pusztán racionális lények legyünk, hanem tudjunk akár énekelni is! Ne csak működjünk, hanem valóban éljünk is!

Miért kell az operában működő konvenciókat lebontani? Közelebb hozza ez az embereket az operához?

A konvenciók arra jók, hogy egy rendszert megszilárdítsanak, stabilizáljanak. De friss hatások nélkül ez a rendszer kihal. "...folyamatosan újra kell értelmeznünk..." Nem lehet csak ezekkel a konvenciókkal dolgozni. Ez úgy van, mint a Bibliával: folyamatosan újra és újra kell értelmeznünk. A Biblia exegézise a templomban talál helyet, ugyanúgy, ahogy én minden egyes rendezésemmel az opera exegézisét - újraértelmezését - tűzöm ki célul. Ez azt jelenti, hogy közelebb hozom a darabot az emberekhez, vagyis az ő nyelvükön adom át.

fotó: Operaportál

Mitől függ, hogy egy darabot mennyire merészen ragad meg?

A merészség elengedhetetlen az életben. Ha egy nőt meg akarok szerezni, akkor bátornak kell lennem, különben nem fog sikerülni. Tehát nem csak rendezőként, hanem emberként is merésznek kell lenni. De mit is jelent tulajdonképpen a merészség? Azt, hogy bízok saját magamban és nem félek attól, hogy valaki azt mondja: ezt nem szabad megtennem. Amikor tanítok, akkor is azt tekintem feladatomnak, hogy bátorítsam a diákjaimat: merésznek kell lenniük!

A német operaéletről megoszlanak a szakmai vélemények. Egyesek úgy tartják, Németország az opera fellegvára, mások pedig azt mondják, hogy túlságosan a szerzői irányba ment el. Mi erről a véleménye?

Olaszországban, Magyarországon, Csehországban, vagy Franciaországban például úgy gondolják, hogy az opera a szép jelmezekből és a jó éneklésből áll. "Németországban kevés a jó rendező." Ez így nem állja meg a helyét, hiszen az opera elsősorban egy történet, ami emberekről szól, és amit különben a zene segítségével mesélünk el. Ez Bartók és Verdi levelezéseiből is kitűnik. Bertolt Brecht például, aki szerintem egy jelentős színházi ember, azt mondja, hogy a színház az emberi viszonyok javulásához járul hozzá. Ugyanezt olvashatjuk Lessingnél és Schillernél is.
Ugyanakkor Németországban kevés a jó rendező. Számomra, tanárként, az a nagyon fontos, hogy jó rendezőket neveljünk ki. Németországban léteznek úgynevezett rendezői színházak, ami azt jelenti, hogy első helyen maga a rendezés áll, és csak ezután következik fontossági sorrendben a mű. De ezek kilencven százaléka hülyeség.

fotó: Operaportál

Miért?

Ez úgy működik, hogy egy rendező előáll egyetlen ötlettel: vigyük színre például a Rigolettót egy vágóhídon, vagy egy uszodában. És akkor a nézők azt hiszik, hogy ez modern, mert nem történelmi. De ez nem teszi a Rigolettót semmivel sem érthetőbbé, mint az olasz kosztümös rendezés.

És hogy lehet egy hagyományokhoz szokott közönséget, mint amilyen például a magyar, modern előadásokra vonzani?

Nagyon fontos, hogy a darab üzenetét, esszenciáját megtalálják és ne a külső ötletet - mint például a vágóhídon vagy a fürdőben való színrevitelt - hagyják uralkodni. Meg kell ragadni a lényeget! A Rigoletto cselekménye arról szól, hogy egy apa a lányát óvni szeretné, ezért bezárja. Ez manapság is megtörténik és éppen ezért ezt nem szabad már kosztümös változatban előadni. Valamilyen módon bele kell folyjon a mi életünk is ebbe a történetbe, de nem feltétlenül úgy, hogy egy uszodában rendezzük meg a darabot.

Az idei Miskolci Operafesztiválra az Anyeginnel jött el. Hogyan foglalná össze a mű lényegét pár mondatban?

Anyegin fél a nőktől. És van egy csodálatos nő, aki odamegy egy ismeretlen férfihoz és elmondja neki, hogy szereti és vele szeretne élni. Ez forradalmi, hiszen itt egy nő, aki cselekszik! A férfi viszont nagyon fél. (nevet)

Ferencz Zsófi

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

Csajkovszkij: Anyegin (Képek az előadásról és Peter Konwitschny elméleti előadásának szövege.)

Peter Konwitschny (életrajz)

ÉLŐ VAGY HALOTT SZÍNHÁZ (Peter Konwitschny rendező elméleti előadásának szövege)