A magyar színházzal való kapcsolata hosszú időre nyúlik vissza. Hogyan kezdődött?

Tíz éven keresztül voltam a toruni Kontakt Fesztivál igazgatója, ahová rendszeresen hívtunk magyar társulatokat. Nem csak magyar színházakkal, de magyar nyelvű színházakkal is kontaktusba kerültünk, ezek közül az egyik első a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház volt, amelynek művészeti vezetője Vidnyánszky Attila. Ezen kívül nagyon szoros kapcsolatban és barátságban vagyok Király Nyinával, aki Magyarország egyik legkiemelkedőbb színháztörténésze és színházi kritikusa. Neki és Vidnyánszky Attilának köszönhetően dolgozom most itt, Magyarországon.

Mik a benyomásai, mennyit és mit lát a magyar színházi, illetve operaéletből?

Bevallom őszintén, a magyarországi operaéletet kevésbé ismerem, az itteni prózai színházakról sokkal többet tudok. Tudom, hogy nagyon sok kiváló rendező és remek színházak vannak Magyarországon, akikkel én is kapcsolatban voltam. Tudom, hogy Budapesten kívül is léteznek jelentős operaszínházak, érdekes rendezőkkel és kiváló énekesekkel, ezt én magam is hangsúlyozom és bizonyíthatom, hiszen az utóbbi időben sokat dolgoztam velük.

Önt sokan színházi rendezőként ismerik. Mi az, amit hasonlóan és mi az, amit másképp kezel az operában, mint a prózai színházban?

Kétségtelenül elsősorban prózai színházi előadásokat hozok létre, operát kevesebbet. "...opera és prózai színház között nincsen lényegi különbség..." Bár nagyon szeretem, és mindig szívesen dolgozom operával, arra a kérdésre, mi a különbség opera és prózai színház között, az a válaszom: nincsen lényegi különbség, csak annyi, hogy a prózai színházban kevesebb a zene.

fotó: Operaportál

Amikor Vidnyánszky Attila fölajánlotta Önnek, hogy rendezze meg az Eladottmenyasszonyt, Ön azt válaszolta, ha talál valamit ebben az operában, ami manapság még fontos tud lenni, akkor megrendezi. Mit az, amit Az eladott menyasszonyban talált?

Ha igazán el szeretném mondani, mit is találtam benne, nagyon hosszan mesélhetnék, de megpróbálom röviden összefoglalni. Az ember igen gyakran a valóságból próbál a képzelet, az illúziók, az ideálok felé mozdulni, és ez az ideálokat, illúziókat kereső ember legtöbbször szembeütközik a valósággal. E kettő ütközése az embert általában igen tragikus felismerésekre kényszeríti. Meggyőződésem az is, hogy ennek a darabnak az üzenete leginkább az lehet, hogy ebben a meglehetősen merkantilista világban mégis lehet olyan fontos dolgokat találni, amelyeket sem eladni, sem megvásárolni nem lehet!

Mi az oka és jelentősége annak, hogy magyar nyelven éneklik?

Mint általában a komédiában és a komikus műfajokban, ebben a vígoperában is különösen fontosak a hangsúlyok, az akcentusok. Nem csak az éneklés, a szerepjátszás hangsúlyai is. Ehhez rendkívül fontos, hogy az előadók közvetlen kapcsolatban legyenek a szöveggel. Mi magunk is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a szöveget közösen elemezzük, és egy olyan játék szerves részévé tegyük, amelynek feltétele volt, hogy a szereplők anyanyelvükön énekeljenek.

Milyen előnyök és hátrányok származnak abból, hogy a darabot többnyire pályakezdő fiatalok játsszák?

Hátrányról nem nagyon tudok beszámolni, inkább előnyei vannak. A darabban szereplő énekesek fiatalok és tehetségesek. Úgy gondolom, mindenképpen feladatunk, hogy a fiatal tehetségeknek lehetőséget adjunk a bemutatkozásra és a továbbfejlődésre. Mint tanár, magam is tudom, mennyire fontos: ha egy darab, egy előadás fiatalokról szól, azt hasonló korú fiatalok játsszák! Ezt én fontosabbnak érzem, mint azt, hogy mindenáron elismert, idősebb előadókat, énekeseket szerepeltessünk, akik csak mutatják, csak eljátsszák, hogy fiatalok.

Ferencz Zsófi

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

Smetana: Az eladott menyasszony (képek az előadásról)