Az orosz basszista idén töltötte be a 70. életévét – ritkaság, hogy ebben a korban valaki még aktívan énekeljen. (Bár most „csak" koncertet adott, operaszínpadon is fellép még: nemrégiben énekelte el Moszkvában Zakariás szerepét Verdi: Nabucco című operájában.)
(Interjúnkat Jevgenyij Nyesztyerenkóval itt olvashatják: INTERJÚ JEVGENYIJ NYESZTYERENKÓVAL)
Nyesztyerenko nem először szerepel Miskolcon: fellépett már a Varázsfuvola Sarastrójaként a „Bartók + Mozart" alkalmával és az Anyegin Greminjeként a „Bartók + Csajkovszkij" fesztiválon, valamint egy tanítványaival közösen adott koncerten is.
fotó: Operaportál
A huszadik század egyik legnagyobb énekeseként tartják számon. Az orosz operaszerepekben így Borisz Godunovként (Muszorgszkij), Iván Szuszanyinként (Glinka) vagy Koncsak kán (Borogyin: Igor herceg) szerepében utolérhetetlen volt, de lenyűgöző alakítást nyújtott Fülöp királyként (Verdi: Don Carlos), Fiescóként (Verdi: Simon Boccanegra) és Mefisztóként (Gounod: Faust és Boito: Mefistofele) is. Dalénekesként is a legelismertebbek egyike.
Nyesztyerenko vasárnapi - több, mint egy órás koncertjén – természetesen orosz dalokat és áriákat adott elő, de szerepelt a műsoron Dvořáktól is egy dal és egy ária.
A hang természetesen már nem ugyanaz a hang, amelyet húsz-harminc évvel ezelőtt hallhattunk, de itt rögtön hozzá kell tenni: Nyesztyerenko még így is olyat tudott nyújtani, amit rajta kívül senki más. Bezengte a Zsinagógát, bírta tüdővel a magas, forte hangokat is és persze megcsodálhattuk bársonyosan meleg mély hangjait is. (Nyesztyerenkót Oroszországban gyakran basszbaritonként emlegetik. Nagy hangterjedelmére tekintettel indokolt ez a besorolás, a világ más tájain azonban – ahol sokkal ritkábbak az igazi mélybasszusok – valószínűleg inkább basszusnak vagy akár basso profondónak, azaz mélybasszusnak tartanák.) Hangja az az utánozhatatlan, tipikus szláv basszushang, énekstílusát tekintve pedig természetesen a – szintén utánozhatatlan - orosz énekes iskolát képviseli.
fotó: Operaportál
Ami a dalokat illeti: kitűnő példáját hallhattuk annak, hogyan lehet egy sokak interpretációjában egyszerűnek ható dalból is előhozni a remekművet. Nyesztyerenko minden egyes szóra, hangra és hangsúlyra odafigyel, nincsenek számára érdektelen vagy fölösleges részek. Megtehette volna, hogy kiáll vasárnap a színpadra és rutinból elénekel valamit. Már akkor is sikere lett volna, hiszen hangja még mindig rendkívüli és a közönség egy legendát láthat. Ő azonban nem ezt tette, végig úgy énekelt, hogy a hallgatónak az volt a benyomása: ez élete legfontosabb koncertje. Az előadást gyakran humorral fűszerezte, különösen a bordalokban megnevettetve a közönséget. (Színészi képességeit az operaszínpadokon nyújtott alakításai kapcsán is mindig sokra tartották.)
A ráadás számok egyikeként Nyesztyerenko előadta - magyarul - az ,,Elindultam szép hazámból"-t. Az előadás végén a közönség felállva, hosszasan ünnepelte a Saljapin utódjaként is emlegetett orosz basszistát.
A Zsinagóga tömve volt, de sajnálatosan kevés fiatalt lehetett látni. Pedig Nyesztyerenkótól lenne mit tanulni.
- csb -
Jevgenyij Nyesztyerenko dal- és áriaestje*
2008. június 15. 17 óra, Miskolci Zsinagóga
Zongorán kísér: Bakos Irina
1. Glinka: Kétség
2. Dargomizsszkij: A Molnár áriája (a Ruszalka c. operából)
3. Muszorgszkij: Varlaam bordala (a Borisz Godunov c. operából)
4. Muszorgszkij: Szeminarista
5. Rahmanyinov: Álom
6. Rahmanyinov: Aleko kavatinája (az Aleko c. operából)
7. Dvořák: Amikor az öreganyám... (a Cigánydalok ciklusból)
8. Dvořák: A Vízimanó áriája (a Ruszalka c. operából)
9. Csajkovszkij: A bálban
10. Sosztakovics: Jenny
11. Szviridov: Piros mint az alma
* J, Nyesztyerenko a hivatalos porgram végén négy ráadás számot is előadott
Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:
"A főszereplő: basszus" (Interjú Jevgenyij Nyesztyerenkóval)
