9 óra, Nagyszínház
A Moszkvai Helikon Színház vendégjátéka
MOGYESZT MUSZORGSZKIJ:
BORISZ GODUNOV
Opera négy felvonásban, két részben, orosz nyelven, magyar nyelvű szövegkivetítéssel
Libretto – Alexandr Puskin és Nyikolaj Karamzin nyomán – Mogyeszt Muszorgszkij
Borisz Godunov – Alexey Tikhomirov
Fjodor, a fia – Ilia Ilin
Xenia, a lánya – Marina Kalinina
Sujszkij herceg – Vadim Zaplechny
Andrej Scselkalov – Petro Morozov
Pimen – Stanislav Shvets
Grigorij – Vassily Efimov
Marina – Ksenia Viaznikova
Rangoni – Andrey Vilegzhanin
Kocsmárosné – Maria Maskhulia
Varlaam – Dmitry Ovchinnikov
Miszail – Vladimir Bolotin
Díszlet és jelmeztervezők: Tatiana Tulubieva és Igor Nezhny
Vezényel: Vladimir Ponkin
Rendezte: Dmitry Bertman
A Borisz Godunov az orosz repertoár egyik leghíresebb operája, és a különböző átiratok számában is vezető helyen áll, melyeket előadtak. Muszorgszkij két változatot hagyott hátra, míg Rimszkij-Korszakov 5 (!!!) különböző változatot.
Sosztakovics születésének 100. évfordulójára a “Helikon-Opera" azt a kiadást vette elő, melyet a szerző 1940-ben komponált, a Bolsoj Színház kérésére. Miután Sosztakovics újra hangszerelte Muszorgszkij művét, részben társszerző lett. Ez a változat csak ritkán hallható, mert előadása nagyon bonyolult. A “Helikon-Opera" teljes társulata részt vett a produkcióban, mindenekelőtt egy basszus kar, amely az elmúlt években érkeztek a színházhoz.
Játszódik Orosz- és Lengyelországban 1598. február 20. és 1605. április 13. között. Rettegett Iván halála után Borisz Godunov kerül a cári trónra. Azt beszélik, hogy megölette az előző cár fiát, Dmitrijt, a korona jogos örökösét. Pár évvel később Grigorij, egy fiatal szerzetes elhatározza: azt fogja állítani magáról, hogy ő Dmitrij cárevics, és fellép trónkövetelőként. Lengyelországba szökik, ahol elnyeri Mnisek, szandomiri vajda támogatását, és leányának, Marinának a kezét. Amikor Borisz, akit már régóta gyötör a lelkiismeret-furdalás a kis Dmitrij megöletése miatt, hírét veszi a trónkövetelő jelentkezésének, teljesen megzavarodik. A nép fellázad a cár uralma ellen. Két szökött szerzetes, Varlaam és Miszail uszítja a parasztokat, és azok egyre többen állnak az ál-Dmitrij oldalára, aki csapatai élén gyorsan közeledik Moszkvához. Borisz állapota romlik, és amikor megtudja, hogy a Dmitrij sírját a nép már csodatévő helyként ismeri, a gyilkosság emléke újra megrohanja. A cár meghal, fiára, Fjodorra hagyva trónját.
Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:
"Muszorgszkij valójában XXI. századi zenét írt" (Interjú Dmitry Bertman rendezõvel.)
