Mindkét este tényleg ünnepi és emelkedett volt.

A szombati előadás előtt arra számítottam, hogy hosszú beszédek következnek, de nem így történt. Egy rövid műsorvezetői bevezető után szerencsére azonnal elkezdődött a műsor.

A gála Mozart: Figaro házassága című operájának három részletével indult, Oberfrank Péter vezényelt. A Nyitány után Tokody Ilona énekelte el a Grófnő áriáját a II. felvonásból - kitűnő kezdet volt. Ezt követte a IV. felvonás fináléja, amit a fiatal magyar operaénekes generáció kiválóságai (Kálmán Péter, Fodor Gabriella, Wierdl Eszter, Haja Zsolt, Cser Krisztián, Várhelyi Éva, Megyesi Zoltán, Mester Viktória, Hábetler András, Keszei Bori és Beöthy-Kiss László) adtak elő lendületesen és precízen.

Figaro házassága - Tokody Ilona

Figaro házassága

Richard Strauss Rózsalovagjából következett két népszerű részlet, Kovács János vezényletével. Előbb az "Ezüstrózsa átadása", Kertesi Ingrid és Meláth Andrea előadásában. A duett gyönyörű volt, Kertesi Ingrid légies szopránját remekül egészítette ki Meláth Andrea erőteljesebb hangja. A Zárótercettet is ők adták elő, kiegészülve Szabóki Tündével, és erről a jelenetről is csak elismeréssel szólhatok, a három énekesnő nagyszerű pillanatokat szerzett nekünk. Mivel azonban a hallgatóság - lévén ez egy gálaműsor - nyilvánvalóan nem csak az operát ismerő "keménymag"-ból állt, a duettet - bármilyen szép is volt - szerintem el lehetett volna hagyni. Nem mintha 20-25 perc túl sok lenne Straussból, de arányait tekintve most mégis az volt (előadhattak volna a duett vagy a tercett helyett például egy Bohémélet vagy egy Rigoletto részletet is...).

A rózsalovag - Kertesi Ingrid, Meláth Andrea, Szabóki Tünde és Kovács János

Verdi következett, a karmesteri pódiumon immár Kesselyák Gergellyel. A Nabucco "Szabadság-kórusa" és a "Prófécia" hangzott el, utóbbit Rácz István énekelte, átéléssel, de nem mindig tisztán.

Nabucco - Rácz István és a kórus

"...az "áttörést" Wiedemann Bernadett fellépése hozta meg..." Ez után a Don Carlosból hangzott el Eboli áriája, Wiedemann Bernadett tolmácsolásában. A közönség már a Rózsalovagnál is lelkesen tapsolt, de az "áttörést" Wiedemann Bernadett fellépése hozta meg. Energikusan, tűzzel énekelt és bár az ária utolsó része hangilag még őt is próbára tette, méltán kapott vastapsot. (Sőt, ami nálunk viszonylag ritka: már az ária befejezése előtti másodpercekben kitört a tapsvihar...)

Don Carlos - Wiedemann Bernadett

A Don Carlosból ezután Kálmándi Mihály adta elő "Posa halálát" - meleg baritonja hitelesen formálta meg a szerepet.

Don Carlos - Kálmándi Mihály

Az első rész Violetta áriájával zárult a Traviatából, amit Rost Andrea énekelt - hírnevéhez méltóan, érzékien és biztos magasságokkal. Újabb vastaps.

Traviata - Rost Andrea

A szünetben többen megütközve tapasztalták, hogy a Ház büféjéből nyíló teraszra ezúttal nem lehet kimenni. "Most ott vannak a projektorok" - magyarázta el a büfés személyzet. A projektorok az Operaház előtti külső látványt voltak hivatottak biztosítani. Az Andrássy út Opera előtti szakasza mindkét este le volt zárva, az Operaház falára is vetítettek, de ami ennél fontosabb: az utcán lévő székeken ülők óriáskivetítőn a teljes műsort megnézhették. Jó ötlet, meg kellene majd ismételni (de ettől még a terasz nyitva lehetett volna, biztosan akadt volna valaki, aki 20 percig vigyáz a projektorra...)

A szünet után a Carmen következett, ekkor már Török Géza vezényelt. Előbb az I. felvonás előjátéka, majd a Seguidilla hangzott el, Mester Viktóriával (közreműködött Kovácsházi István). Mester Viktóriát én még nem hallottam rosszul énekelni, most sem: az a néhány perc is elég volt neki, hogy színpadra varázsolja Carment. Kár, hogy csak ennyit énekelt (legalább a Habanerát előadhatta volna még).

Carmen - Mester Viktória és Kovácsházi István

Két sláger következett, Puccini Toscájából "Tosca imája", Tokody Ilona kiváló előadásában, majd a Turandotból Kalaf áriája (Nessun dorma), Fekete Attila tolmácsolásában. Közhely a megállapítás, hogy ilyen áriák esetében a taps a szerzőnek is szól. Nincs is ezzel baj, Fekete Attila pedig igen jól énekelt, de a Nessun dormát követő produkciók után egy kicsit mégis elszomorodtam. Ha ugyanis Kalaf áriáját vastaps követi, Polgár László és Németh Judit Wagner-előadását kétszer akkor vastaps kellett volna, hogy kövesse, de nem így történt.

Turandot - Fekete Attila

Előbb még Kovácsházi István énekelte el Walther versenydalát Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok című operájából, szerintem igen jól (bár Kovácsházi István tenorja egy kicsit "könnyű" nekem ehhez a szerephez).

Utána jött a már említett két világszínvonalú előadás, és bár a vastaps itt sem maradt el, hossza és ereje nem volt arányban az említett két produkció színvonalával (a Wagner áriákat Medveczky Ádám vezényelte.) "Polgár Lászlóról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni..." Polgár László Marke monológját adta elő a Trisztán és Izoldából. Ez egy gálán viszonylag merész választás, főleg Puccini után, de ahogyan Polgár László az áriát elénekelte, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nemes fényű, zengő basszus hang és rendkívül szuggesztív színpadi jelenlét - nagyszerű dolog, hogy van egy Polgár Lászlónk és nagy kár, hogy ilyen ritkán hallhatjuk itthon.

Trisztán és Izolda - Polgár László és Medveczky Ádám

Ami pedig az ezt követő Trisztán és Izolda áriát, "Izolda szerelmi halálát" illeti: Németh Judit elvarázsolt, elsőrangú produkciót hallhattunk.

Trisztán és Izolda - Németh Judit

Az este befejezéshez közeledve előbb a Bánk bán következett (Dénes István vezényelt). Először Melinda áriája hangzott el a II. felvonásból, amit Keszei Bori énekelt, aki az évadnyitó Figaro házassága után ismét bizonyította: kiváló énekesnő. A Hazám, hazám-at Kiss B. Atilla adta elő. Tőle már hallottam ezt az áriát a Miskolci Operafesztivál gálaelőadásán. Akkor is nagyon jó volt, most is, a szerep igazán neki való.

Bánk bán - Kiss B. Atilla és Dénes István

Zárásként Kodály Székely fonójából hallhattunk két részletet (ismét Kovács János vezényelt): a Szomorú fűzfának címűt, Kovács Annamária szép előadásában és a Zárójelenetet (Frankó Tünde, Kovács Annamária, Fekete Attila, Gurbán János), ami méltó befejezése volt a jubileumi gálának.

Székely fonó - Fekete Attila, Frankó Tünde, Kovács Annamária,

és Gurbán János

Mint már említettem, a másnapi, vasárnapi műsor az 1884-es nyitóeste műsorának ismétlése volt. Ahogyan arra számítani lehetett, az est igazi társadalmi esemény volt (számos ismert arc: politikusok, közéleti személyek tűntek fel). A jobb oldali páholysorban pedig egyre több, az operához kötődő személy foglalt helyet: énekesek, rendezők.  A program megkezdése előtt ezúttal már beszédek is elhangzottak: előbb Bajnai Gordon miniszterelnök szólt, majd Vass Lajos operaházi főigazgató. Utóbbi röviden beszélt az Operaház és az 1884-es nyitóest előzményeiről, majd ama bizonyos jobb oldali páholy felé fordult. Köszöntötte az ott helyet foglaló Melis Györgyöt, aki az Operaház 125 éves történetének majdnem felét itt töltötte: 60 (!) éve tagja az Operaháznak. Az idős énekest a közönség percekig ünnepelte. Biztos sokan voltak a nézőtéren, akik már nem láthatták őt énekelni, a reakciókból mégis nyilvánvaló volt: Melis György olyan egyéniség, énekes és "legenda", akit soha nem fogunk elfelejteni. A puszta jelenléte is ünneppé varázsolta az estét.

Vass Lajos ezután a jobb oldali páholyokban ülő többi "nézőhöz" fordult és a közönség ekkor értette meg, kik is ülnek ott: az Operaház "Örökös tagjai" - már akik akik közülük el tudtak jönni -, és akiket a közönség egyenként tapsolt meg: Ágay Karola, László Margit, Tokody Ilona, Kasza Katalin, Szőnyi Olga, Kalmár Magda, Déry Gabriella, Komlóssy Erzsébet, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, Molnár András és Miller Lajos operaénekesek, Lukács Ervin és Medveczky Ádám karmesterek, Seregi László balettművész-koreográfus, Keveházi Gábor balettművész, Békés András címzetes főrendező, Oberfrank Géza címzetes főzeneigazgató, és Szinetár Miklós rendező, címzetes főigazgató.

Az előadás következett (koncertszerű formában), először a Bánk bán I. felvonása, Kovács János karmester irányításával. "A produkció méltó volt az ünnephez..." A produkció méltó volt az ünnephez. (Vajon hogyan szólhatott azon a bizonyos 1884-es nyitóelőadáson?) Ki szeretném emelni a két tenoristát: Bándi Jánost (Bánk bán) és Nyári Zoltánt (Ottó). Előbbi hangjának ereje mindig lenyűgöz, de utóbbi sem maradt el tőle: Nyári Zoltán szenvedélyes, szuggesztív előadása igen hatásos volt. Sólyom-Nagy Sándor (Petúr bán) a Bordallal méltán aratott nagy sikert. Bazsinka Zsuzsanna (Melinda) koloratúrszopránja nekem kevésnek tűnt ehhez a szerephez, de ő is kitett magáért. Pánczél Éva és Clementis Tamás (Gertrud, ill. Biberach) kisebb szerepeikben is meggyőzőek voltak.

Bánk bán - Pánczél Éva, Bazsinka Zsuzsanna és Nyári Zoltán

Bánk bán - Bándi János, Sólyom-Nagy Sándor és Clementis Tamás

Az első rész végén elhangzott még Erkel: Hunyadi László című operájának nyitánya, majd szünet következett.

A második részben Wagner Lohengrinjének I. felvonása csendült fel, Fischer Ádám vezényletével, akinek irányításával mind a zenekari hangzást, mind pedig az énekesi teljesítményeket (ideértve a kórust is) tekintve kiváló produkciót láthattunk.

Lohengrin - Fischer Ádám, Fried Péter és Perencz Béla

Molnár András egy gyengébb kezdést követően (az ária elején, a piano résznél egy pillanatra elcsuklott a hangja) egyre jobban énekelt, hatvan évesen is messze a legkiválóbb Wagner-tenorunk.

Perencz Béla erőteljes, szép fényű baritonjára (Telramund szerepében) és Fried Péter zengő basszusára (Henrik szerepében) a világ bármely operaháza büszke lehetne, mindkét énekes remekelt.

Sümegi Eszter Wagner-énekesnőként is ugyanolyan magabiztosan és színvonalasan énekel, mint a Verdi és a Puccini szerepekben.

Lohengrin - Sümegi Eszter, Temesi Mária, Cserhalmi Ferenc, Fischer Ádám,

Fried Péter, Perencz Béla és Molnár András

Kisebb szerepeikben Temesi Mária (Ortrud) és Cserhalmi Ferenc ("A király hirdetője") egyaránt hozzájárultak az előadás sikeréhez.

125 éves az Operaház, örülök, hogy ezt így sikerült megünnepelni.

Csák Balázs

Fotók: Éder Vera