Március 28.

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 19:30

Roberto Alagna Puccini-estje

Vezényel: Eugene Kohn
Közreműködik: MÁV Szimfonikus Zenekar, a Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Szabó Sipos Máté) és Gyermekkórusának tagjai (karigazgató: Gupcsó Gyöngyvér)

Műsor:

Puccini: Capriccio sinfonico

Puccini: Le Villi
- Roberto áriája a 2. felvonásból ("Torna ai felici dě")

Puccini: Edgar
- a 3. felvonás előjátéka

Puccini: Manon Lescaut
- Des Grieux áriája az 1. felvonásból ("Tra voi, belle, brune e bionde")
- Intermezzo a 3. felvonásból
- Des Grieux áriája az 1. felvonásból ("Donna non vidi mai")

Puccini: Tosca
- a 3. felvonás előjátéka és Levélária ("E lucevan le stelle")

Puccini: Pillangókisasszony
- Zümmögőkórus és a 3. felvonás előjátéka

Puccini: A Nyugat lánya
- Ramerrez áriája a 3. felvonásból ("Ch’ella mi creda")

Puccini: Triptichon
- Zenekari egyveleg

Puccini: A fecske
- Ruggiero áriája az I. felvonásból ("Parigi! é la cittá dei desideri")

A hangversenyen Puccini (1858-1924) műveit keletkezésük időrendjében hallhatja a közönség. A koncert nyitányaként felcsendülő Capriccio sinfonico 1883-ban készült, Milánóban. A darab konzervatóriumi "vizsgadolgozat", és egyben egy fényes pálya prelúdiuma is volt. A mű néhány témáját Puccini később feldolgozta a Bohéméletben.

1884-ben mutatkozott be Puccini operaszerzőként. A "Le Villi" (Lidércek) című darabot Milánóban (Teatro dal Verme), majd néhény hónappal később Torinóban (Teatrpo Regio) állították színpadra. A darab szokatlanul nagy sikert aratott.

A siker nyomán, még ugyanebben az évben Ricordi új opera komponálásával bízta meg Puccinit. Az új mű bemutatójára viszont 1889-ig kellett várni, de Puccini - részben kényszerűségből - még ezek után is többször átdolgozta. Feltehetőleg az egyenetlen librettó a ludas abban, hogy az Edgar szerény sikert tudhatott magának, és Puccini a későbbiekben is ambivalensen viszonyult ehhez az operájához. Négy verzióban készítette el, de igazán egyikkel sem lehetett elégedett. Mindezektől függetlenül az Edgar bővelkedik a gyönyörű áriákban és zenekari részletekben. Utóbbira példa a darab híres gyászindulója (a III. felvonás előjátéka - "Requiem aeternam"), melyet Toscanini a szerző temetésekor vezényelt.

1893-ban (Budapesten 1894-ben) csendült fel első ízben Puccini következő operája, a "Manon Lescaut", mely igazi világsiker lett: 1893-94-ben játszották Dél-Amerikában (Buenos Aires, Rio de Janeiro), Madridban és Szentpéterváron, Prágában és Londonban, Montevideóban és Mexikóvárosban. A kamarazeneként kezdődő, majd egyre nagyobb hullámokban áradó Intermezzo a történet el nem játszott fejezetét helyettesíti: Manont átszállítják a párizsi börtönből Le Havre-ba.

Puccini következő két operája (Bohémélet, 1896; Tosca, 1900) még a Manon sikerét is felülmúlta. A "Tosca" utóbb Puccini legsűrűbb, legkeményebb zenedrámájának bizonyult.

A Rómában játszódó Tosca után Puccini több operájának cselekményét távoli földrészekre helyezte. Az 1904-es "Pillangókisasszonyt" Japánba, az 1910-ben bemutatott "Nyugat lányát" Kaliforniába, a "Turandotot" (1926) Kínába. A Bohémélet városába (Párizs) Puccini 1917-ben, a "Fecskével" tér vissza.

Roberto Alagna, a szicíliai származású, de Franciaországban született sztártenor, a Luciano Pavarotti Énekverseny egykori győztese pályája kezdetén a Bohémélet Rodolfójaként hódította meg a Covent Garden, a Bécsi Staatsoper, a párizsi Bastille Opera, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala közönségét, azóta pedig majd’ minden Puccini-opera tenorszerepét énekelte a Toscától a Pillangókisasszonyig, a Fecskétől a Gianni Schicchi-ig.

(Forrás és fotó: Budapesti Fesztiválközpont Kht.)