Tudor-dinasztia az operaszínpadon 2.

Kezdőlap

Opera Historica

head main operahistorica

Tudor-dinasztia az operaszínpadon 2.

Operák VIII. Henrikről és koráról.

„Opera historica" című sorozatunkban történelmi tárgyú operák történelmi hátterét igyekszünk megvilágítani. A mostani írás VIII. Henrikről és koráról szól. Második rész.

Tudor-dinasztia az operaszínpadon 2.

A rivális királynők: I. Erzsébet és Stuart Mária

Anglia politikai és kulturális aranykora VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya, I. Erzsébet (1558-1603) majdnem fél évszázados uralkodása alatt köszöntött be. A hatalom érdekében még magánéletét is feláldozni kész, erős kezű királynő alakja számtalan műalkotást ihletett meg, a bel canto periódusában pedig az operaszínpadon a leggyakrabban bemutatott történelmi hősnők közé tartozott. Az Erzsébet-dalművek két téma, Stuárt Mária kivégzése (ill. a Robert Dudley-vel folytatott viszony) és időskori szerelme, Robert Devereux köré csoportosulnak.

Donizetti: Stuart Mária

A korszakban nagy népszerűségnek örvendő Schiller-dráma, a Stuart Mária a Skócia megszerzése és az anglikán vallás hegemóniája érdekében igazságtalanul meghurcolt katolikus skót királynő kivégzésének állít emléket. Az öt felvonásos tragédia premierjére Weimarban került sor 1800 júniusában, ezután azonban az abszolút monarchiát bíráló mondanivalója miatt csak ott adhatták elő, ahol a cenzúra engedélyezte. Stuart Mária a derbishire-i Fotheringhay-kastélyban mintegy két évtizedig, 1568-tól 1587. február 8-ig, nyilvános lefejezéséig állt szigorú őrizet alatt; a drámában a hősnő életének utolsó három napja elevenedik meg. A mű csúcspontja Erzsébet és Mária összecsapása, de erre a jelenetre a valóságban nem került sor, mivel a két királynő sohasem találkozott személyesen. A Mária és Robert Dudley (Leicester grófja) közti szerelmi szál is fikció, a kicsapongó életű férfi Erzsébet kegyenceként - bizonyos híresztelésekkel ellentétben - nem szándékozott jegyességre lépni Máriával. A politikai népszerűség megtartása céljából angol kontroll alatt, formálisan vissza kívánta őt helyezni a skót trónra, egy protestáns férjet képzelve el a számára.

Stuart Mária 1560-61 körül

Donizetti háromfelvonásos, a Risorgimentóban költőként és politikusként is részt vállaló Giuseppe Bardari szövegkönyvére írt operája a Schiller-alkotás cselekményvezetését követi. A partitúra is kiaknázza a drámai lehetőséget, főleg a két királynő párjelenete köré felépített II. felvonás fináléjában és a III. felvonás fináléjában, Mária monumentális zárójelenetében. A premierre eredetileg Nápolyban került volna sor, de a cenzúra nem engedélyezte és - Verdi Rigoletto és Az álarcosbál című operáihoz hasonlóan - a történetet meg kellett változtatni. A zeneszerző először a Bloody Mary által kivégzett Jane Grey-re gondolt, de a nyilvánvaló párhuzam miatt ezt a megoldást is el kellett vetni (ezt a témát Nicola Vaccai 1836 februárjában, a Scalában bemutatott Giovanna Grey című operája dolgozta fel). Így végül a Guelfek és a Ghibellinek küzdelmei adták a Pietro Salatino teljesen új librettójára, Buondelmonte címmel, 1834 október 18-án, a nápolyi San Carlo színházban bemutatott, a Stuart Mária (Maria Stuarda) zenei anyagát nagy részben felhasználó dalmű kereteit. A Stuart Mária ősbemutatója végül 1935. december 30-án zajlott le a milánói Scalában. A cenzúra itt is lényeges változtatásokat eszközölt a szövegkönyvön, de a címszerepet megformáló szoprán, a bel canto egyik legemblematikusabb, virtuóz dívája, Maria Malibran az eredeti textust énekelte, a Habsburg-uralom elleni tiltakozássá és a Risorgimento jeles eseményévé avatva a premiert. A többi főszerepet is jeles művészek alakították: Erzsébetet egy szopránénekesnő, Giacinta Puzzi Tosi, Robertót Domenico Reina (Bellini: Az idegen nő, Donizetti: Gemma di Vergy és Mercadante - a témához kapcsolódó - Il conte di Essex című operájának első tenorfőszereplője). Giorgio Talbot-ot Ignazio Marini énekelte (Antonietta Marini-Rainieri szopránénekesnő férje, többek között Verdi első Obertója, Attilája és - pályafutása végén - a Végzet hatalma első Alcadéja.)

maria_malibran

Maria Malibran énekesnő (1808-1836)

A bel canto operák háttérbe szorulásával a Stuart Mária is eltűnt a színpadokról, a XX. században először a zeneszerző szülővárosában, Bergamóban adták elő, Olivero de Fabritiis vezényletével, Dina Sorresi, Renata Heredia Capnist, Nicola Tagger és Antonio Zerbini főszereplésével. A címszerep leghíresebb előadói közül Montserrat Caballé, Leyla Gencer, Joan Sutherland, Beverly Sills, Janet Baker, Angeles Gulin, Katia Ricciarelli, Mara Zampieri, Edita Gruberova, Nelly Miricioiu, Kallen Esperian, Ruth Ann Swenson, Barbara Frittoli, Elena Mosuc és Mariella Devia nevét kell kiemelni. Erzsébetet többek között Shirley Verrett, Eileen Farrell, Brigitte Fassbaender, Rosalind Plowright, Maria Luisa Nave, Agnes Baltsa, Sonia Ganassi, Lauren Flanigan, Joyce diDonato, Robertót pedig José Carreras, Luciano Pavarotti, Francisco Araiza, Jerry Hadley és Gegam Grigorian formálták meg.

Donizetti: Maria Stuarda; Finálé - a címszerepben Mariella Devia

Egyéb Schiller-adaptációk

Schiller tragédiájának első operaszínpadi feldolgozása Cherubini tanítványa, a korban nagy hírnévnek örvendő Michele Carafa (teljes nevén: Michele Enrico Carafa di Colobrano) nevéhez fűződik. (Az elfeledett zeneszerző Jean d'Arc és "Lammernoori Lucia-operát" [Le nozze di Lammermoor]) is komponált.) Az Antonio Peracchi librettójára írt Elisabetta in Derbyshire ossia Il castello di Fotheringhay (Erzsébet Derbyshire-ben vagy a Fotheringhay-i kastély) ősbemutatója 1818. december 26-án volt a velencei Teatro La Fenicében.

A bel canto irányvonalát képviselő Carlo Coccia, a londoni zenei élet meghatározó alakjaként Giuditta Pasta számára írta Maria Stuart, regina di Scozia című háromfelvonásos dalművét. (Coccia operái közül kiemelendő még a Carlotta e Werther és a Medea e Giasone.) Pietro Giannone szövege a Schiller-mű több szálát tartotta meg, mint a Donizetti-opera, de a háttérben álló vallási konfliktust, Mária katolicizmusát teljes egészében elhanyagolta. Az 1827. június 7-i premier London akkori vezető dalszínházában, a King's Theatre in the Haymarket színpadán zajlott le. Érdekesség, hogy az Erzsébetet alakító Giacinta Puzzi Tosi énekelte az angol királynő szerepét Donizetti Stuart Máriájának ősbemutatóján is. Coccia dalműve mindössze négy előadást ért meg, később Itáliában sem adták elő. Az utóbbi időszakban is csak az I. felvonás fináléját rögzítették hangszalagra, a Philharmonia zenekar közreműködésével, David Parry vezényletével.

louis_niedermeyer
Louis Niedermayer (1802-1861)
zeneszerző

A Párizsban működő svájci komponista (Rossini barátja), Louis Niedermayer Marie Stuart című, Théodore Anne librettójára írt ötfelvonásos nagyoperáját 1844. december 6-án mutatták be a francia fővárosban, a Théâtre de l'Académie Royale de Musique di Parigi színpadán. A címszerepet Rosina Stoltz, Donizetti kedvelt mezzoszopránja, A kegyencnő első Leonórája és a Dom Sébastien első Zaidája énekelte. A baritonfőszerepet szintén a Donizetti-dalművek premierjein jeleskedő Paul-Bernard Barroilhet (Robert Devereux, A kegyencnő, Don Sebastian) formálta meg.

A Risorgimentóval analóg történelmi helyzetben, a kommunizmus időszakában született Vasady Balogh Lajos Stuart Mária című operája. A karmester a széles látókörrel rendelkező kiváló tenoristát, Szabó Miklóst kérte fel a szövegkönyv megírására. Az évtizedekig előadatlan mű ősbemutatóját 2000-ben tervezte a Magyar Állami Operaház, de a premier meghiúsult.

Stuart Mária és a skót "carbonarik"

Az angol hegemónia Skóciára nehezedő nyomását ábrázolta a XIX. század eleji Itália politikai viszonyait a múltba visszavetítve Camillo Federici (Giovanni Battista Viassolo álnéven írt) Il trionfo dei carbonari (A carbonarik diadala) című drámájában. (A szerző - teljesen önkényesen - a skót felkelőket is carbonariknak nevezte.) A színészként is működő tragédiaíró Schiller és Kotzbue követője volt. A Stuart Mária fiatal korában játszódó művet a szerző halálának évében, 1802-ben, Padovában adták ki és a fiktív történetet először - saját librettójára - Luigi Carlini zenésítette meg. A szigorú cenzúra miatt az opera csak egyetlen előadást ért meg 1818-ban, a palermói Real Teatro Carolino színpadán.

saverio_mercadante_by_cefaly
Saverio Mercadante zeneszerző

(1795 -1870)

(Andrea Cefaly [1827 - 1907)] festménye; részlet)

A bel canto korszak meghatározó komponistája, Saverio Mercadante: Maria Stuarda regina di Scozia (Stuart Mária, Skócia királynője) című alkotása is ezt a történetet vitte operaszínpadra. A Gaetano Rossi librettójára írt két felvonásos dalművet 1821. május 29-én mutatták be a bolognai Teatro Comunale színpadán. Az opera szereplői: Stuart Mária (szoprán) és további, teljesen fiktív hősök. Olfredo, Lennox grófja (mezzoszoprán - Mária második férjének, Darnley-nak feleltethető meg, aki Matthew Stuartnak, Lennox grófjának a fia volt). Ormondo, királyi herceg (tenor - az intrikus szereplő Bothwellnek feleltethető meg, aki 1567-ben meggyilkolta Mária második férjét, majd elraboltatta a királynőt és kényszerítette, hogy menjen hozzá feleségül; Mária háziőrizete alatt, 1570-ben Mária kérésére a pápa érvénytelenítette a házasságot). Károly (Carlo) skót trónörökös (mezzoszoprán, nadrágszerep - valójában Jakabnak hívták Mária fiát). Ferrando, a királyi őrség parancsnoka (bariton).

Az értékes zenetörténeti ritkaság keresztmetszetét 2005-ben az Opera Rara adta ki, Judith Howarth, Jennifer Larmore, Colin Lee, Manuela Custer és Pauls Putnins közreműködésével, Antonio Allemandi vezényletével.

Schumann dalciklusa

A skót királynő életének állomásait szemléletesen mutatja be a téma egyik legjelentősebb zenei feldolgozása Robert Schumann 1852-ben komponált, Op. 135-ös zongorakíséretes dalciklusa, a Gedichte der Königin Maria Stuart (Stuart Mária királynő költeményei). A német Lied műfajának mesteri alkotása igazi pszichológiai monodráma, a főhősnő tragédiája öt fennmaradt költeményén (Gisbert Freiherrn Vincke német fordításában) keresztül elevenedik meg: Abschied von Frankreich (Búcsú Franciaországtól), Nach der Geburt ihres Sohnes (Fia születésére), An die Königin Elisabeth (Erzsébet királynőhöz), Abschied von der Welt (Búcsú a világtól) és Gebet (Ima). A ciklus a súlyos depressziós betegségben szenvedő komponista utolsó szólóhangra írt műve. A témaválasztás mellett a zenei textus minimálisra redukált, végső egyszerűségre törekvő stílusa is az elkeseredettséget tükrözi.

(a harmadik, befejező rész következik)

Péterfi Nagy László

stuart_caballe
Montserrat Caballé