"Opera historica" című sorozatunkban történelmi tárgyú operák történelmi hátterét igyekszünk megvilágítani. A mostani írás Saloméról szól. Első rész.
ESZKÖZ, ÁLDOZAT VAGY FEMME FATALE?
Salome az operaszínpadon
I.rész
Salome, a történelmi személy
Nomen est omen. A női kegyetlenség és szadizmus szimbolikus alakja, Salome esetében aligha igaz a latin közmondás. A név eredeti héber alakja Shlomit (a Shalom szóból), jelentése: béke. Valójában rontást hozó, démonikus femme fatale.
Párhuzamai megtalálhatóak a Bibliában, valamint az antik mitológiában és történelemben is. Előbbire példa Pótifárné, Delila, Heródiás, és Jezabel; utóbbi Áháb izraeli király felesége, szidóni királylány, aki kegyetlenül üldözte a prófétákat, neve az Isten elleni lázadás és a bálványimádás szimbóluma. Az antik mitológiában és történelemben pedig jó példa a párhuzamra Medea, Klütaimnesztra, Kirké, a Danaidák, Phaedra, az Apostolok cselekedeteiben is megemlített Bereniké, és Messalina (Claudius császár nagyratörő, élvhajhász felesége).
Tiziano Vecelli (kb. 1488/1490-1576: Salome
(kb. 1515)
Keresztelő Szent János lefejezésének körülményeiről a Biblia, az Újszövetség Máté (14:1-12) és Márk (6:14-29) evangéliumában számol be. Galilea és Perea tetrarchája, Heródes Antipas (a betlehemi gyermekgyilkosságot elrendelő Nagy Heródes király fia) feleségül vette Heródiást, akinek Heródes Antipas testvérétől, Fülöptől már született egy lánya: Salome. Salome név szerint nincs megnevezve, ez Josephus Flavius A zsidók története c. munkájából maradt az utókorra. Az ismert evangéliumok tanúsága szerint Heródiás eszközként használta fel lányát Szent János meggyilkolásához. Miután táncával Salome felkeltette Heródes vágyát, anyja utasítását követve kérte a próféta fejét. Salome semmiféle szerelmet vagy vágyat nem érzett Szent János iránt és a levágott fejjel sem fajtalankodott: "Elhozták a fejét egy tálban, odaadták a leánynak, az pedig az anyjának vitte." (Máté 14:11).
További életéről Josephus Flavius tudósít: vérfertőző házasságot kötött Heródes fiával, Trachonitis tetrarchájával, Fülöppel, majd annak halála után Heródes másik fiával, Aristobulus-szal lépett frigyre, akitől három gyermeke (Heródes, Agrippa, Aristobulus) született. A történet különféle variációi a XIX. század végi irodalmi feldolgozásokban, Gustave Flaubert és Oscar Wilde műveiben jelentek meg, ihletet adva Jules Massenet és Richard Strauss operaszínpadi adaptációihoz is.
Gustave Moreau (1826–1898): Salome tánca
Heródes előtt (1871)
Salome a képzőművészetben
A képzőművészet gyakori toposza Salome Keresztelő Szent János fejével. A barokk korszakból Tiziano és Caravaggio festményei bizonyultak a legmaradandóbbnak. A femme fatale figurája, mint a XIX. század végi dekadencia életérzésének megtestesítője először a szimbolista Gustave Moreau két korszakos jelentőségű festményén (Salome tánca Heródes előtt - olajfestmény, A látomás - akvarell) jelent meg. A festő így jellemezte a bibliai nőalakot: "Unatkozó, szeszélyes, állati természetű nő, nagyon kevés elégedettséget érez legyőzött ellenfél láttán, inkább utálatot vált ki belőle minden kívánságának teljesülése."
Flaubert novellája: Heródiás
Flaubert Heródiás c. novellája az 1877-ben jelent meg. Flaubert alaposan tanulmányozta a történelmi és a képzőművészeti forrásokat, mégis, mint a lélektani ábrázolás mestere, elsősorban a pszichológiai motivációkra koncentrált.
Flaubert elbeszélésének középpontjában a címadó Heródiás áll: Szent János haláláért az író őt és a hatalmukat féltő papságot teszi felelőssé. Salomét egy mindenre felhasználható, naiv fiatal lányként ábrázolja, aki először még azt is elfelejti, kinek a fejét kell kérnie Heródestől. Amikor pedig a levágott fejet meglátta: "Visszahőkölt, hogy ne kelljen látnia a fejet.".
Paul Delaroche (1797-1859): Herodias (1843)
A bibliai alaptól leginkább Szent János alakjának megrajzolásában távolodik el. A próféta személyiségének emberi aspektusaira koncentrálva nem véletlenül nevezi hősét Jokanaan-nak. Míg a Bibliában inkább a szelídség és az alázat a jellemzője Krisztus előhírnökének, addig Flaubert hőse már rögtön az első mondatában átkot szór nemcsak a farizeusokra és szadduceusokra, hanem Júda népére is.
Az átokmondó Jókhanán (a névnek többféle írásmódja is használatos) toposza Oscar Wilde Saloméjában is hangsúlyossá válik (de fontos különbség, hogy Flaubertnél Heródiás az ostorozás fő célpontja, Wilde-nál viszont Salome).
Massenet francia nagyoperája
A Salome-történet első operaszínpadi feldolgozása Jules Massenet: Hérodiade (Heródiás) c. operája. A Paul Milliet és Henri Grémont librettójára komponált négyfelvonásos francia nagyopera premierjére 1881 decemberében, a brüsszeli Théâtre de la Monnaie-ban került sor, mivel a párizsi Opera vezetése a librettó gyengeségére hivatkozva elutasította a bemutatót.
Geraldine Farrar (1882-1967)
Salome szerepében Massenet:
Herodiade című operájában
A dalmű elvileg Flaubert novellájára épül, de a cselekmény szálait a két szövegíró annyira megváltoztatta, hogy az alapmű legfeljebb csak halvány kontúrjaiban ismerhető fel. Itt jelenik meg először Salome és Szent János (az operában egyszerűen csak Jean) "szerelme", amely Salome részéről egyoldalú ugyan, de őszinte, igaz szerelem, híján minden elferdült vágynak. Jean igazi keresztényi szeretettel viseltetik a nő iránt, zenei szépségekben bővelkedő két nagy duettjük akár szerelmi kettősök is lehetnének. A hercegnő védtelen áldozat, még azt sem hozták tudomására, hogy ő Heródiás lánya. Mivel visszautasítja Heródes közeledését, a tetrarcha elrendeli, őt és Jean-t végezzék ki. A zárójelenetben hiába kérleli Heródiást, hogy adjon kegyelmet, a hóhér kardja már véres. Salome ekkor tőrt ránt elő, és végezni kíván az uralkodónővel, aki csak ekkor tárja fel neki, hogy ő az anyja. Salome végül önmagát szúrja le. A tánc teljesen kimarad a történetből, Salome jóérzésű jelleme ezt nem is teszi indokolttá. A brüsszeli bemutatón jelenlévő Saint-Saëns is csodálkozásának adott hangot, hogy a buja kegyetlenségtől fűtött hősnő csodás metamorfózison átesve "bűnbánó Magdolnává" változott.
José Carreras (sz. 1946) Jean szerepében
Massenet: Herodiade című operájában
A gazdag dallaminvenciókban bővelkedő opera hangszerelése példaértékű, a drámai hatást pedig a komponista a nagyszabású együttesekben és finálékban még zenedrámai mércével mérve is hitelesen fokozza. Az öt főszerep igazi jutalomjáték: Salome a francia terminológiában a spinto szopránnak megfelelő ún. soprano demicaractere (Puccini-szintű igényeket támaszt), Heródiás drámai mezzoszoprán, Jean hőstenor (az utóbbi években Placido Domingo, José Cura és Ben Heppner formálta meg nagy sikerrel), Heródes hősbariton, Phanuel (esszénus, Szent János követője) súlyos basszus. Massenet alkotása nem vált a dalszínházak állandó repertoárdarabjává, pedig több figyelmet érdemelne.
(folyt. köv.)
Péterfi Nagy László
