Georg Friedrich Händel Julius Caesarról szóló operája az egyik legtöbbet játszott barokk színpadi opus, amely Magyarországon 2003 óta nem hangzott el élő előadás keretei között. Így nem túlzás azt állítani, hogy a Müpa régizenei fesztiválját megnyitó Julius Caesar Egyiptomban koncertje az évad egyik leginkább várt zenés színházi eseményének ígérkezett. A várakozást tovább fokozta, hogy Amszterdam, Bécs és Párizs után a nemzetközi hírű Il Pomo d’Oro zenekar Budapesten is világsztárokkal keltette életre a történelmi tényeket meglehetősen szabadon kezelő, tizennyolcadik századi darabot a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

A barokk zene szerelmeseinek nem kellett csalódniuk a nemzetközi turné keretein belül határokon át vándorló produkcióban. Francesco Corti vezetésével az Il Pomo d’Oro muzsikusai ezernyi árnyalatban pompázó hangzásvilágot teremtettek, amely egyszerre volt barokkosan szertelen és fennkölten ünnepélyes. Dinamikailag finoman árnyalt, friss és eleven játékuk érzékletesen rajzolta meg Händel zenéjének fényűző mozgalmasságát, s ezzel képes volt megeleveníteni a korabeli színházi előadások magával ragadó muzikalitását. Corti a recitativókat kísérő csembalójátékkal professzionális teátralitást és üde humort csempészett az énekesek frázisai mögé.

Jakub Józef Orliński (Julius Caesar) és Francesco Corti karmester

A címszerepet megformáló Jakub Józef Orliński már színpadra lépése pillanatában határozott jelenléttel vonta magára a figyelmet. Bár az estét kevésbé fényes vokális formában kezdte, az idő előrehaladtával egyre inkább belemelegedett a szerepbe, és az utolsó felvonásban már valódi világsztárhoz méltó teljesítményt nyújtott. Fiatalosan energikus és életszerű Julius Caesarja hitelesen mutatta be a figura összetettségét. A látszólag könnyedén szárnyaló koloratúrák sem puszta technikai bravúrként hatottak: Orliński a dráma szolgálatába állította azokat. Hangja nem minden pillanatban volt átütő erejű, ám vokális szerepformálásának sokrétűsége és muzikalitása így is a szerep kiemelkedő interpretálójává tette.

Sabine Devieilhe sokoldalú énekesnő, aki a régi zenétől a romantikus repertoáron át a kortárs darabokig számos stílusban otthonosan mozog; Kleopátraként is kiválóan kamatoztatta ebben a széles szerepkörben szerzett tapasztalatát. Hajlékony koloratúrszopránja ideális választásnak bizonyult az egyiptomi királynő igényesen megírt szólamára: a mélyebb fekvésű részekben sem veszített erejéből, míg a magasabb szakaszokban muzikális ragyogással töltötte meg a teret. Devieilhe egyszerre volt érzéki csábító és ambíciózus, a trónért testvérével rivalizáló politikus – alakításában e két oldal harmonikusan simult össze, megrajzolva Kleopátra összetett portréját.

Rebecca Leggett (Sextus) és Beth Taylor (Cornelia)

Beth Taylor remekbe szabott Cornéliája nagyszerűen kidomborította a figura érzelmi szélsőségeit. Komor, méltóságteljes visszafogottsággal jelenítette meg a férjét elvesztő, kiszolgáltatott özvegy fájdalmát, ugyanakkor energikus kitörésekkel adott hangot bosszúszomjának – mindezt úgy, hogy a figura méltóságát mindvégig megőrizte.

Kiváló párost alkotott a Sextust megformáló Rebecca Leggett-tel: közös jeleneteik zeneileg gondosan kidolgozottak, pszichológiailag hitelesek voltak, és valódi érzelmi kapcsolódást sugároztak. Leggett szólóáriái kevésbé bizonyultak meggyőzőnek: éneklése időnként egyenetlen volt, és érzelmi intenzitása sem mindig érte el a duettekben mutatott színvonalat. Nem sikerült teljes egészében kibontania a lelkileg megtört fiúból bosszúállóvá érő Sesto karakterívét.

Yuriy Mynenko hajlékony kontratenorja precízen keltette életre Ptolemaiosz szólamát, kellő érzelmi intenzitással idézve meg az uralkodó kegyetlen szeszélyességét. A koloratúrákkal gazdagon díszített szerep komoly kihívást jelent megformálója számára, és Mynenkót teljes joggal illeti elismerés az egyenletesen megvalósított vokális produkcióért.

Sabine Devieilhe (Kleopátra) és Yuriy Mynenko (Ptolemaiosz)

Figyelemre méltó volt továbbá Alex Rosen tekintélyt parancsoló Akhillasza, Rémy Brès-Feuillet hajlékony hangú, elegáns Nirenusa, valamint Marco Saccardin határozott Curiusa is – mindhárman biztos pontjai voltak az előadásnak.

Bár a koncertszerű produkció mellőzte a látványos díszleteket és jelmezeket, mégis olyan nagyszerű művészi élménnyel ajándékozta meg a közönséget, amit egy szcenírozott bemutató is megirigyelhetett volna. A zenei megformálás gazdagsága, az előadók stiláris érzékenysége és a szereplők karakterformáló ereje olyan összhangot hozott, amihez ritkán lehet szerencsénk. Händel operája ezen az estén nem csupán egy régen nem hallott remekmű visszatérését jelentette, hanem meggyőző bizonyítékát annak, hogy a barokk opera ma is képes eleven, drámai és mélyen emberi élményt nyújtani. Jelen sorok írója reméli, hogy ez a vendégjáték új lendületet ad a Händel-darabok magyarországi előadástörténetének.

Péter Zoltán

fotó: © Posztós János, Müpa

*

2026. február 8., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Georg Friedrich Händel:

Julius Caesar Egyiptomban (Giulio Cesare in Egitto)

Opera olasz nyelven, három felvonásban, két részben, magyar felirattal

Szereplők:

Julius Caesar: Jakub Józef Orliński

Kleopátra: Sabine Devieilhe

Ptolemaiosz: Yuriy Mynenko

Cornelia: Beth Taylor

Sextus: Rebecca Leggett

Akhillasz: Alex Rosen

Curius: Marco Saccardin

Nirenus: Rémy Brès-Feuillet

Közreműködik: Il Pomo d’Oro zenekar

Karmester és csembalón közreműködik: Francesco Corti