1895-ben Erkel Ferenc Bánk bánjával nyitotta meg kapuit a Pécsi Nemzeti Színház, így nincs semmi meglepő abban, hogy az intézmény ennek az operának a felújításával ünnepelte százharmincadik évadát. A kerek évforduló mellett az is aktuálissá tette a darab bemutatását, hogy március óta Kocsár Balázs az intézmény operaigazgatója, aki 2008-ban a Debreceni Csokonai Színház produkciójában működött közre nemzeti operánk autentikus verziójának megszólaltatásában, majd a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójaként több Erkel-mű budapesti előadása is az ő zenei irányításával valósult meg. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Kocsár karmesterként elkötelezett híve nemzeti operakomponistánknak, s neve garancia lehet a színvonalas előadásra. A Mecsek lábánál megvalósított legújabb Bánk bán-produkció zeneileg színvonalas, értékes előadás lett, a színpadra állítás azonban hagyott maga után kívánni valót.

Boncsér Gergely (Ottó) és Veress Orsolya (Gertrud királyné)

A színház honlapja az előadást kritikai kiadásként hirdette, amely az annak keretében megjelent partitúra, szólamanyag és az előkészületben lévő zongorakivonat alapján valósul meg, de a színpadra állítók nem szakadtak el teljesen az opera 1939-es átdolgozásától, hiszen a librettó eredeti, Egressy Báni által papírra vetett verssorait Nádasdy Kálmán szövegével vegyítették. Az első felvonás kisebb húzásokkal, de nagyrészt az eredeti szövegkönyv szerint valósult meg, ezért sem értettem, hogy Bánk románca esetébe miért tartották meg a Nádasdy által a szövegbe illesztett Vörösmarty-versbetétet. A második felvonásban, ahol csak lehetett (pl. a nagyária, Bánk és Tiborc kettőse stb.) Nádasdy szövegét használták, míg olyan részletek esetében, mint a Biberach-Bánk duett, Bánk és Melinda búcsúja – mivel ezeket vagy kihúzták 1939-ben, vagy gyökeresen átírták – megtartották az eredeti verssorokat. Ezek nem a legszerencsésebb megoldások, mert egyenetlenné tették a szövegkönyv színvonalát: Egeressy régies kifejezései, fogalmazásmódja feltűnően elütött Nádasdy drámailag hatásos, poétikailag nívósabb, de az eredetivel össze nem illő soraitól. Nagy feladat és időigényes munka lenne, de talán egyszer elkészítik majd az eredeti Egressy-féle koncepciót változatlanul hagyó, kiigazított Bánk-szövegkönyvet, ami elszakad Nádasdy Kálmán szövegétől. Egyelőre azonban nemcsak Pécsen, de a Magyar Állami Operaházban sem tartották fontosnak a színpadra állítók – köztük maga Kocsár Balázs sem 2017-ben –, hogy elvégezzék ezt az aprómunkát.

Gebe-Fügi Renáta (Melinda)

A pécsi előadás dramaturgiai furcsasága, hogy a királyné meggyilkolása után elmarad a békétlenek betörése és lázadásának kórusa: Bánk Gertrúd leszúrása után elhagyja a színpadot, és az énekkar tagjai mintha véletlenül kerülnének a helyszínre; csupán a gyilkosság tényét fedezik fel, majd eléneklik az „Ég ura kérünk légy ma vélünk” kórusbetétet. A rendező úgy gondolhatta, hogy a gyilkosság után felesleges tovább fokozni a feszültséget a lázadás kitörésével, ebben az esetben azonban szerencsésebb lett volna a merénylet után rögtön színpadra léptetni a királyt és kíséretét. Így el lehetett volna kerülni egy levegőben lógó, újabb dramaturgiai furcsaságot okozó jelenetet.

Egyes esetekben problémásnak éreztem a zenei részek meghúzását is. A Tisza-parti jelenetben például Melinda egy zenei motívumot lezáratlanul hagyva zendített rá az „Árad a fénysugár, látom az ég nyílik már” kezdetű részre. A koloratúrás jelenetek jelentős megkurtítását indokolhatták volna a Melindát életre keltő művésznő adottságai, de Gebe-Fügi Renáta megbirkózott volna a technikailag nehezebb részletekkel is, és képes lett volna a dráma szolgálatába állítani a cikornyás koloratúrákat. Az énekesnő ugyanis szépen csengő, hajlékony szopránhanggal van megáldva, s érzelmileg mélyen átélt alakítása fület gyönyörködtető muzikalitással lehelt életet a kottába. Remek párost alkotott a Bánkként színpadra lépő Kovácsházi Istvánnal, akinél aligha találhatunk ma alkalmasabb tenort a nagyúr szólamára: biztos magassággal rendelkezik, nagyszerűen artikulál, és vokális szerepformálása az érzelmek színes palettáját vonultatta fel. Ötvennyolc éves korát meghazudtolva, semmilyen jelét nem mutatva a fáradtságnak játszotta végig a második felvonást is; éneklése igazi Erkel-ünneppé változtatta az előadást. Mindezzel ellensúlyozni tudta kissé merev színpadi jelenlétét és szerepformálásának hiányosságait.

Gebe-Fügi Renáta (Melinda és Kovácsházi István (Bánk bán)

Dicséretet érdemes a Gertrúd szólamát életre keltő Veress Orsolya is, aki hitelesen keltette életre a hatalom megszállottjaként beállított királynét. Tekintélyt parancsoló színpadi jelenléte, magabiztos vokális karakterábrázolása, királynéhoz méltó, a gőgösséget sem nélkülöző gesztusai ideálissá tették a szerepre.

A léha kéjenc, Ottó szerepét Boncsér Gergely tolmácsolta, aki ezúttal jobb benyomást tett rám, mint a szerep pesti megformálása alkalmával; tenorja minden regiszterben kiegyenlítetten szólt. Tiborcként Káldi Kiss András lépett színpadra, akinek alakításában inkább a panaszkodás, mint a sorsa miatti felháborodás kapott hangot. A második felvonás jól sikerült, Bánkkal énekelt kettőse után gördülékenyen asszisztálta végig a harmadik felvonást.

Geiger Lajos remekül alakította a lézengő ritter alakját. Fülep Máté üzembiztosan keltette életre Peturt, a Bordalt szórakoztatóan adta elő, de a recitatívókban inkább egy „visszafogott lázadónak” éreztem (elképzelhető, hogy a rendezői koncepció miatt volt így). A szereposztás egyetlen gyenge pontja Fazakas Tamás II. Endréje volt, aki nem tudott súlyt adni a király alakjának, és éneklése is egyenetlen volt.  

Az énekkar kiegyenúlyozott, árnyalt hangzásvilággal szólaltatta meg a kórusjeleneteket, miközben a rendezői utasításokat is zökkenőmentesen hajtotta végre.

Kocsár Balázs határozott elképzeléssel irányította a zenekart, sodró lendületű drámai ívbe foglalva az első felvonást, egy pillanatra sem hagyva időt a taps számára. A második felvonást kevésbé feszes zenedramaturgia jellemezte. A karmester kisebb egységekre osztotta fel az előadás második részét, de az utolsó két felvonás összetettségét is hitelesen tudta prezentálni. Példaértékű volt, ahogy Melinda megőrülésének folyamatát átélhetővé tette számunkra.

Kovácsházi István (Bánk bán)

Fejes Szabolcs rendezése a jelmezekkel és a díszlettel nem kötötte egyértelműen a középkorhoz a történetet, kortalanabbá, általánosabb érvényűvé téve azt. A tömegjeleneteket a hagyományos operarendezések megoldásait idéző, vizuálisan szépen megkomponált tablókként varázsolta elénk, a szereplők viszonyrendszerét pedig igyekezett részletesen kidolgozni. A forgószínpad segítségével ügyesen oldotta meg a királyné beléptetését és gördülékennyé tette a jelenetváltásokat. A zenekari előjáték közben megvalósított némajátékkal ráirányította a figyelmet Gertrúd hataloméhségére, akinek Bánkkal közös jelenetét, kettőjük szóváltását –finom jelzések révén – személyeskedő hatalmi harcnak láttatta. Az egyes jeleneteket illusztráló táncosok koreográfiája viszont kevésbé volt változatos, jelenlétük sokszor nem volt egyértelmű, s kaotikusabbá tette a látottakat. Didaktikus volt a Nagy-Magyarországot ábrázoló térkép mozgatása, ami hol darabokra hasítva lógott, hol arra léptek rá, azon ültek vagy feküdtek. Mindez az elcsépelt mondanivalót sugallta, miszerint a nemesek hatalmi harcai és élvhajhászata közben senki sem törődik az ország sorsával. Annak pedig nem tudtam különösebb jelentést tulajdonítani, hogy a Melinda által tolt babakocsin a mai Magyarország térképének alakját formáló lyuk volt.

A Pécsi Nemzeti Színház idei operabemutatójának színvonalas zenei kivitelezése felemás dramaturgiai és rendezői megvalósítással társult. A Bánk bán interpretációtörténetében újabb próbálkozás történt nemzeti operánknak a szerzői szádékokhoz közelebb álló formában való megszólaltatására, de az eredeti műalak kellően átgondolt bemutatása nem történt meg.

Péter Zoltán

fotó: Rajnai Richárd

*

2025. október 25., Pécs, Nemzeti Színház

Erkel Ferenc:

Bánk bán

Opera két részben, három felvonásban, magyar nyelven

Librettó: Egressy Béni, Nádasdy Kálmán

Jelmeztervező: Wasilewski Laura

Karigazgató: Gyülvészi Péter

Koreográfus: Góbi Rita

A koreográfus asszisztense: Nagy Noémi Gizella

Korrepetitor: Horváth Judit

Ügyelő: Háber László

Rendezőasszisztens: Ahmann Tímea

Rendező és díszlettervező: Fejes Szabolcs e.h. SZFE

Szereplők:

II. Endre: Fazakas Tamás

Gertrud királyné: Veress Orsolya

Ottó: Boncsér Gergely

Bánk bán: Kovácsházi István 

Melinda: Gebe-Fügi Renáta

Petur bán: Fülep Máté

Biberach: Geiger Lajos

Tiborc: Káldi Kiss András

Királyi tiszt: Győrfi István

Közreműködik a Pannon Filharmonikusok, a Pécsi Nemzeti Színház Kibővített Énekkara, valamint a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum növendékei: Dudás Anna, Horváth-Bencze Maja, Horváth Korina, Pálffy Maja, Pillinger Panna, Vida Petra, Vida-Szaksz Luca

Karmester: Kocsár Balázs