A tavalyi online bemutatót követően idén februárban élőben is megtekinthettünk két késő romantikus magyar egyfelvonásost az Eiffel-műhelyházban. A komponisták közül Dohnányi Ernő neve nem ismeretlen napjaink operaközönsége előtt, hiszen pár éve A tenor című vígoperáját is műsorra tűzték az Erkel Színházban, a most bemutatott Simona néni CD-felvétele pedig hosszabb ideje elérhető. Kevésbé ismert a másik szerző, Hubay Jenő egykor legnépszerűbb, A cremonai hegedűs című darabja, amit az Operaház az 1894-es bemutatót követően 1944-ig folyamatosan műsoron tartott – így az összesen 141 előadást élt meg az Ybl-palotában. Létezik ugyan a darabból egy Rost Andrea női főszereplésével készült operafilm, de az sem tett szert nagy ismertségre az operakedvelők körében. Pedig míg a Simona néni egy szórakoztató, színvonalas mestermunka, addig A cremonai hegedűs nem nélkülözi az igazi ihletettséget, a szép, fülbemászó dallamokat sem, amelyek akár operaslágerekké is válhatnának.

Simona néni - Miksch Adrienn és Sáfár Orsolya

Dohnányi Simona néniének ősbemutatójára 1912-ben Drezdában került sor és Németországban szép sikert aratott, magyarországi bemutatója 1933-ban azonban már nem váltott ki nagyobb lelkesedést. A múló sikernek valószínűleg az lehet az oka, hogy az énekszólamok nem szárnyalnak olyan könnyedén, s Dohnányinak nem sikerült hiánytalanul megteremtenie a felhőtlen buffo hangulatot annak ellenére sem, hogy a szövegkönyv lehetőséget teremt erre. Vannak sikerültebb részletei a partitúrának, amelyek már-már sziporkázó vígoperai atmoszférát varázsolnak elénk, de sajnos a mű egészére nem ez a jellemző. Tagadhatatlan, hogy Dohnányi ez esetben is igényes, eklektikus zenét írt, de első próbálkozása az opera műfajában felemásra sikerült és a kívánt hatást nem mindig éri el. Ettől még persze megfelelő előadásban ma is repertoáron tartható.

Simona néni - Miksch Adrienn és Varga Donát

Hubay Jenő összesen kilenc operát komponált, így Erkel Ferenc mellett ő a legnagyobb operai életművet hátra hagyó romantikus magyar szerző. A cremonai hegedűst sokáig a legtöbbet játszott magyar operák között tartották számon, és szép sikert aratott a Tolsztoj regénye nyomán írt Anna Kareninája is. Hubayt ma mégis csak hegedű darabjairól ismerik a zenekedvelők – hiszen korának egyik legismertebb virtuóz hegedűse is volt –, holott A cremonai hegedűs jobb sorsra, akár állandó jelleggel repertoáron tartásra is érdemes mű lenne. A Magyar Királyi Operaház ötven évig játszotta is, és már a premiert követő években közel hetven színház tűzte műsorra – bemutatták többek között Brüsszelben, Párizsban és New Yorkban is. A hazai előadásokon, ünnepi alkalmakkor Hubay játszotta a hegedűszólót, s olyan hírességek vezényelték a mű budapesti előadásait, mint Pietro Mascagni – a darabot ugyanis sokáig a Parasztbecsülettel adták egy estén.

Simona néni - Cseh Antla és Megyesi Schwartz Lúcia

A partitúra zenéje kifejezetten hatásos: alapvetően a lírai hangvétel dominál benne, de nem marad adós a vidámabb jelentekkel és a drámaibb hatású részletekkel sem. Már a lassú bevezetővel indító, majd játékosabb hangvételbe átcsúszó, ezt követően szentimentálisra váltó nyitány is jelzi, hogy Hubay színvonalas, ihletett, sokszínű muzsikát alkotott, ami mindemellett dramaturgiailag is hatásos. A könnyedebb, vígoperai hangulat főleg a nagyobb tömegjelentekben érvényesül, miközben az olyan, az énekesek számára hálás és tehetségük csillogtatására alkalmas szólószámok, mint Giannina madárdala, érzelmesebb, líraibb hatású. Amivel Dohányi adósunk marad, azt megkapjuk Hubaytól: az énekszólamok könnyed szárnyalását és a magukkal ragadó dallamokat.

A két egyfelvonásos esetében a közhelyes alapszituáció, miszerint a fiatal szerelmesek boldogságának útjába a szülők/gyámok nem várt akadályokat görgetnek, teremti meg a közös pontot a végül happy enddel végződő történetek között. Ezenkívül mindkét darab cselekménye olasz földön játszódik, illetve mindkettőben a lány hozzátartozói indítják el a bonyodalmat.

Simona néni - jelenet

Varga Bence alapvetően hagyományos rendezői eszközökkel dolgozott, s bár nem idegenek tőle az állóképszerű beállítások, az énekesek színészi játékára is gondot fordított. A Dohnányi-mű esetében ennek kiemelt jelentősége van, hiszen nincsenek benne hagyományos, zárt számok, s a dialogikus jelenetek hamar unalomba fulladnának, ha az énekesek nem igyekeznének életszerűen megformálni szerepeiket. A rendezés néhány megoldását esetlennek éreztem – például azt, amikor a magát kertésznek kiadó Ghino gróf egy slag segítségével igyekezett kihallgatni a tőle nem messze állók beszélgetését –, de ettől eltekintve a színpadra állítás színvonalasra sikerült.

A cremonai hegedűs esetében nem voltak ilyen esetlenségek. A színpadon mindvégig az történt, aminek a szövegkönyv utasításai szerint történnie kell. Mindkét cselekmény díszlete egyetlen helyszínt jelenített meg, de míg a Simona néni esetében a sötét tónusú, komor színek uralkodtak, addig A cremonai hegedűs előadása alatt a világosabb színek. A Dohnányi-vígopera díszlete mutatósabb volt; ugyanezt a díszletet átalakítva, A cremonai hegedűs esetében viszont nem sikerült különösebben látványos színpadképet teremteni. A díszlet átalakítása bizonyára költségkímélő megoldás volt, ami azonban megkötötte a díszlettervező, Fekete Anna kezét.  A két előadás látványvilága azonban minden bizonnyal így is kielégítette a klasszikus operarendezések kedvelőit, akik a zenei megvalósításra sem panaszkodhattak.

A cremonai hegedűs - Palerdi András és Cser Krisztián

Telitalálat volt a Simona néni címszerepére Megyesi Schwartz Lúciát választani, aki mind vokálisan, mind színészileg igen színvonalasan formálta meg a szigorú erkölcscsősz nagyvilági dámát, aki végül ellágyul fiatalkori szerelmének felbukkanásától. Cseh Antal nem először bizonyíthatta, hogy buffo szerepben is szépen megállja a helyét, s ezúttal is nagy élvezettel vetette bele magát a komédiázásba Florio gróf szerepében. Könnyed rutinosággal alakította Giacinta figuráját Sáfár Orsolya, aki szemmel láthatólag örömmel játszotta el a cserfes szobalányt. Miksch Adrienn naivan bájos Beatriceként hívta fel magára a figyelmet, aki kiváltja együttérző rokonszenvünket. Jól sikerült, üzembiztos alakítás volt Pataki Bence házmestere, s Varga Donát Ghino grófjára se lehetett sok panaszunk – könnyedén szárnyaló tenorja egyszer talán még jelentős oszlopa lehet a pesti operajátszásnak.

A cremonai hegedűs - Sándor Csaba

A cremonai hegedűs szereposztásában is több fiatal énekes kapott lehetőséget. Sandróként Ninh Duc Hoang Long lépett színpadra, aki először énekelhetett hosszabb szerepet az Operában, s nem kellett csalódnunk. A fiatal tenor szépen vette a szólama támasztotta akadályokat, végig biztos és kulturált énektechnikával, kellemes hangszínen formálta meg a szerelmes hegedűkészítőt. Határozott jelenség volt a színpadon, színészileg jó teljesítményt nyújtott, és nem magyar anyanyelvűként is igen jó artikulációval, érthetően énekelte a magyar szöveget. A Gianninát megformáló Molnár Ágnes csilingelő szopránhangja a koloratúrákat is könnyedén szárnyalva szólaltatta meg. Az énekesnő hitelesen adta a szerelmes naivát, Hoang Longgal énekelt kettőse az előadás legsikerültebb részlete volt, de a Giannina belépőjének tekinthető Madárdalt is megkapó muzikalitással szólaltatta meg. Cser Krisztián Ferrari mesterként ezúttal is határozott jelenség volt a színpadon mind kiállását, mint pedig vokális adottságait tekintve. Basszusa képes volt tekintélyt és méltóságot adni a hegedűkészítő műhely vezetőjének. Bár fölényes rutinnal uralta a szólamot, nem mindig sikerült finoman árnyalnia éneklését, így basszusa olykor durvábban szólt a líraibb részekben. Filippo szerepében Sándor Csabát hallhattuk, aki a tőle megszokott színvonalas alakítással örvendeztetett meg bennünket: meleg hangszínen, árnyalatokban gazdagon énekelt, miközben hitelesen adta vissza a púpos, szeretetre vágyó, önfeláldozó segéd figuráját. Palerdi András ezúttal a polgármester kisebb szerepében remekelt. Az énekkar precízen, színekben gazdagon teljesítette feladatát.

A cremonai hegedűs - Molnár Ágnes, Sándor Csaba és Nagao Haruka

Dohnányi Olivér a két produkció karmestereként jól kiemelte a két egyfelvonásos erényeit, a zenészek pedig mindkét esetben maximálisan kiszolgálták az énekeseket. A vidámabb részeket kellő élénkséggel, a lírai számokat kellő érzelmi telítettséggel adták elő. 

Ha a művészi megvalósítást nézzük, akkor az Operaház legújabb, klasszikus magyar operákat feltámasztó bemutatója sikeresnek bizonyult, ugyanakkor az operairodalom magyar klasszikusai iránt sajnos nem érdeklődik kellően nagy számban a közönség. Ezért sem lepődtem meg, hogy a Dohnányi-Hubay egyfelvonásos délelőtti előadásán foghíjas volt a nézőtér, és a szünet alatt is többen távoztak. Igaz, az előadás végén a kis létszámú közönségtől hálás és hosszan tartó tapsot kaptak a produkció résztvevői. Pedig a két darab, és különösen A cremonai hegedűs, méltó lenne rá, hogy hosszabb időre visszakerüljön a repertoárba.

Péter Zoltán

fotó: Berecz Valter

A cremonai hegedűs - Molnár Ágnes, Cser Krisztián, Sándor Csaba és Ninh Duc Hoang Long

*

2021. február 11., Eiffel-műhelyház, Bánffy Miklós-színpad

Dohnányi Ernő: SIMONA NÉNI

Hubay Jenő: A CREMONAI HEGEDŰS

Dohnányi Ernő:

Simona néni

Vígopera egy felvonásban, magyar nyelven, angol felirattal

Áthangszerelte: Kalocsai Andrea

Szövegíró: Victor Heindl

Magyar szöveg: Galambos Attila

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Dramaturg: Gasztonyi Kálmán

Díszlettervező: Fekete Anna

Jelmeztervező: Schütz Nikolett

Világítástervező: Csontos Balázs

Karmester: Dohnányi Olivér

Rendező: Varga Bence

Szereplők:

Simona néni - Megyesi Schwartz Lúcia

Beatrice - Miksch Adrienn

Giacinta - Sáfár Orsolya

Ghino gróf - Varga Donát

Florio gróf - Cseh Antal

Nuto, házmester - Pataki Bence

*

Hubay Jenő:

A cremonai hegedűs

Vígopera egy felvonásban, magyar nyelven, angol felirattal

Áthangszerelte: Andorka Péter

Szövegíró: François Coppé Henri Beauclair

Magyar szöveg: Galambos Attila

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Díszlettervező: Fekete Anna

Jelmeztervező: Schütz Nikolett

Világítástervező: Csontos Balázs

Dramaturg: Gasztonyi Kálmán

Karigazgató: Csiki Gábor

Rendező: Varga Bence

Karmester: Dohnányi Olivér

Szereplők:

Ferrari mester - Cser Krisztián

Giannina - Molnár Ágnes

Sandro - Ninh Duc Hoang Long

Filippo - Sándor Csaba

A polgármester - Palerdi András

Hegedűn közreműködik: Nagao Haruka