ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Családi pszicho

Családi pszicho

Az "Elektra" a Magyar Állami Operaházban. Kritika.

A „Strauss150 fesztivál” Elektra-előadása sajnos majdhogynem az ellentéte volt a két hetes eseménysorozatot elindító Árnyék nélküli asszonynak. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a zenekart és az énekeseket egyaránt nagy feladat elé állító darabot három éves pihentetés után, mindössze két előadás erejéig tűzték ismét műsorra, a fesztivál kedvéért. Ráadásul egy olyan bonyolult és nagyszabású premier után, amely igencsak igénybe vette a zenekart és az Árnyék nélküli asszonyban szintén jelentős szerepet éneklő Rálik Szilviát. Ennek következtében egy fáradt és kevésbé hatásos Elektra-előadást láthatott-hallhatott a közönség június 8-án.

elektra14 5
Balatoni Éva és Rálik Szilvia

Kovalik Balázs pszichologizáló rendezése most is megteremtette az előadás nyomasztó hangulatát, s igen hatásosan emelte ki a szereplők lelkében lejátszódó drámát. A rendezés kiválóan bánik a megvilágításokkal, egyszerű, letisztult szimbólum rendszerrel dolgozik. Elektra a halál menyasszonya, fekete gyászruhában, míg Chrysothemis maga az élni akarás, aki gyereket, családot akar – az ő színe a fehér. Vágyaikat azonban egyikük sem teljesítheti be normális úton, mert Elektra ugyan jogosan kéri számon anyján apja halálát, de féktelen bosszúvágyában felemészti magát, s önmaga számára lehetetleníti el a normális élet lehetőségét. Az anyagyilkosság után az apját jelképező fát hurcolja a nászi ágyba, és hiába ölt immár a tabula rasa jeléül hófehér ruhát: az éjfekete színt nem vetkőzi le teljesen, s a fehér ruha felett mintegy bélyegként rajta marad a fekete felső. Chrysothemis, aki eleinte irtózik anya és mostohaapja meggyilkolásától, s inkább a kiegyezés híve lenne, megölt anyja bundájával jár örömtáncot. Ezt a beteges jelenetet látva iszonyodik el teljesen Orestes a testvéreitől, és öli meg őket is az előadás végén. A színpadra állítók többé-kevésbé híven követték Kovalik rendezői utasításait, s tisztességes munkájuk nyomán nem egy több éve nem játszott opera szétesett rendezését láthattuk viszont.

elektra14 3
Rálik Szilvia és Gulyás Dénes

A címszerepet éneklő Rálik Szilvia alakításán éreződött, hogy ismeri és érti a szerepét, de hangja sajnos egyenetlenül, több esetben fáradtan szólt, s nem volt mindig képes kifejezően megszólaltatni a szólamát. Színpadi megjelenése, és a jobban sikerült pillanatokban produkált érzékeny dallamformálása persze nagyon is alkalmassá teszi a szerepre, azonban szerepformálásából és énekléséből ezúttal sajnos hiányzott az igazi őrület és eszelősség.

Az Operában Chrysothemis szerepében most debütált Miksch Adrienn ezzel szemben egyenletes teljesítményt nyújtott. Szerepformálásán érződött az élni akarás kétségbeesett küzdelme a lehangoló valóssággal szemben. Hangja olykor kissé élesen hatott, de úgy gondolom, hogy ebben a szerepben ez nem volt különösebben zavaró. Indulatos kitörései nagyon jól illettek a szólamához.

elektra14 2
Rálik Szilvia és Miksch Adrienn

Az énekesnők közül a leglehangolóbb teljesítményt kétségtelenül Balatoni Éva nyújtotta Klytaemnestra szerepében: inkább deklamálva beszélt, mint énekelt, a magasabb hangokat már meg sem próbálta kiénekelni. Erőtlen, a magasabb regiszterekben elvékonyuló hangjának olykor az is komoly problémát okozott, hogy áténekelje a zenekart. A vokális teljesítmény hiányosságait színészi alakításával próbálta ellensúlyozni, de ez csak részben sikerült neki.

Az Orestes szerepében most debütált Bretz Gábornak már a megjelenése is igen hatásos volt, és vokális teljesítményére se lehetett panaszunk. Orestese kimért, nyugtalanító figura, akit szemmel láthatóan nyomasztott a bosszúállás kényszere, de végül érzelemmentesen, gondolkodás nélkül hajtotta végre tettét.

elektra14 1
Rálik Szilvia, Bretz Gábor és Miksch Adrienn

 

Gulyás Dénes üzembiztosan interpretálta Aegisthust, s ha nagyobb szerepekre már nem is vállalkozik, az ilyen kisebb szerepekben még mindig biztos pontja lehet egy előadásnak.

Az öt szolgáló szerepében fellépő énekesnők (Fodor Beatrix, Vörös Szilvia, Simon Kriszta, Zavaros Eszter, Bakos Kornélia) teljesítménye kissé fáradtnak hatott.

 

Megyesi Zoltán és Haja Zsolt az öreg és a fiatal szolga szerepében tisztességesen helytálltak, ahogy a nevelő szerepében Berczelly István is. Polyák Lilla és Balogh Tímea szintén magabiztosan énekelték kisebb szerepeiket.

elektra14 4
Bretz Gábor és Rálik Szilvia

 

Stefan Soltész kezei alatt a zenekar meglehetősen zajosan szólt, a karmester nem igazán bánt jól a tempókkal és a dinamikával. Kétségtelen, hogy alaposan ismeri Strauss zenéjét, vezénylése magas mesterségbeli tudásról árulkodott, de hiányzott belőle az igazi ihletettség.

Egy olyan fesztiválon, amely Richard Strauss szinte minden jelentősebb művének bemutatását céljául tűzi ki, lehetőleg ennek az operának is el kell hangoznia. A Strauss fesztivál június 8-i Elektra-előadása azonban felemásra sikerült. Kérdés, hogy így is megérte-e elővenni, erre a két, évad végi előadásra.

Péter Zoltán

fotó: Nagy Attila

*

 

2014. június 8., Magyar Állami Operaház

Richard Strauss:

 

Elektra


Egyfelvonásos tragédia

Szövegíró: Hugo von Hofmannsthal

Magyar nyelvű feliratok: Mesterházi Máté

Angol nyelvű feliratok: Notis Georgiou

Rendező: Kovalik Balázs

Díszlettervező: Antal Csaba

Jelmeztervező: Benedek Mari

Karigazgató: Szabó Sipos Máté

Karmester: Stefan Soltész

Szereposztás:

Klytaemnestra - Balatoni Éva

Elektra - Rálik Szilvia

Chrysothemis - Miksch Adrienn

Aegisthus - Gulyás Dénes

Orestes - Bretz Gábor

Orestes nevelője - Berczelly István

Klytemneistra bizalmasa - Balog Tímea

Uszályhordozó - Polyák Valéria

Fiatal szolga - Megyesi Zoltán

Öreg szolga - Haja Zsolt

Felvigyázó - Farkasréti Mária

1. szolgáló - Bakos Kornélia

2. szolgáló - Simon Krisztina

3. szolgáló - Vörös Szilvia

4. szolgáló - Fodor Beatrix

5. szolgáló - Zavaros Eszter