A Sevillai borbély az operalátogatók által már jól ismert rendezésben került színre (erről lásd az Operaportálon itt: Innen kellene továbblépni). A rövid beszámoló ezért elsősorban a fellépő énekesekre koncentrál.

A Sevillai borbély előadásának vendégsztárjaként meghirdetett Fabio Capitanucci (Figaro) és Maité Beaumont (Rosina) nem jött el, előbbi helyett Dalibor Jenis, utóbbi helyett pedig Ruxandra Donose lépett színpadra (ő énekelt a Májusünnepen a Titus kegyelmében is).

Egy nagyon jó hangulatú és színvonalas, bár nem kiemelkedő előadást láthattunk.

Juan Francisco Gatell (Almaviva), Dalibor Jenis (Figaro), Kováts Kolos (Basilio),

Érsek Dóra (Berta) és Ruxandra Donose (Rosina)

A Rosina szerepét éneklő román Ruxandra Donose mezzoszoprán (az eredetileg alt hangra írt szerepet többnyire mezzoszopránok vagy szopránok éneklik - természetesen eltérő hangfekvésben) megjelenését tekintve ideális Rosina, jó színpadi és humorérzékkel. Nem egy óriási hang, de kellemes a hangszíne, technikailag is magabiztosan, pontosan énekelte a legnehezebb futamokat is.

Az este legnagyobb tapsát a Figarót éneklő Dalibor Jenis kapta. A szlovák bariton a világ számos operaházában alakította már ezt a szerepet, többek között Bécsben és Veronában is. Hírnevéhez méltóan énekelt, lendületesen, pontosan, a magas és a mély regiszterben egyaránt kiegyenlítetten. Erős egyéniség, szerepének megfelelően hangilag és színészileg is uralta a színpadot. (Almaviva szerenádját pedig ő maga kísérte gitáron.)

Almaviva gróf szerepét a fiatal argentin tenorista, Juan Francisco Gatell énekelte, aki fellépett már a Scalában, a római Operában és Salzburgban is. Első áriája még nem sikerült olyan jól, a hang kicsinek és vékonynak tűnt. Később egyre jobban belejött, a hangja kinyílt, és a színpadi tréfálkozásban is méltó partnere lett Figarónak és Don Bartolónak.

Utóbbit Tóth János alakította, aki ebben a szerepben igazán csillogtathatta komikusi képességeit. Néha már el is túlozta  a komédiázást, de összességében nagyon szórakoztató produkciót láthattunk tőle, olykor akrobatikus mutatványokkal (néhány percig például  lefelé lógott az egyik nézőtéri páholy pereméről). (Itt kell megemlíteni, hogy Figaro és Almaviva is biztosan mozgott és énekelt a létrán, amelyet a rendező nem átallott az első felvonásban igen gyakran alkalmazni.) Tóth János hangi kvalitásait nem lehet a Figarót alakító Dalibor Jenishez mérni, de nem énekelt rosszul (bár a felső regiszterben fátyolossá válik a hangja), az áriája is jól sikerült.

Don Basiliót Kováts Kolos alakította, aki a tőle megszokott magas színvonalon énekelt, kifinomult, minden regiszterben homogén hangzású, meleg basszus hangján. Néha azonban - így például a Rágalom-ária egyes részeiben - nehezen lehetett hallani.

Ez utóbbi megállapítás igaz volt az I. felvonás - amúgy zseniális - fináléjára is, amit különösen fájlaltam. A szólisták által alkotott „hadaró" együttes olykor alig volt hallható. A jelenet rendezése, a színpadkép és a szereplők mozgatása szellemes és hatásos, de nekem úgy tűnik, hogy a fent említett okból érdemes lett volna (lenne) a szereplőket előrébb hozni.

Érsek Dóra alakítását (Berta) már dicsértük ezen a honlapon, most is meggyőző volt, emlékezetessé téve a produkcióját egy ilyen kis szerepben is.

Déne István karmester végig nagyon rutinosan irányította a zenekart, hatásos nyitánnyal és Vihar-jelenettel, feszes, pergő ritmusokkal. A recitatívók alatt többnyire egy zongorista játszott (improvizált?), gyakran beleszőve a játékba egy-egy ismert zenemű dallamait is (pl. Für Elise). Lehet, hogy én vagyok tájékozatlan, de nem tudom, hogy ez az átirat kinek köszönhető (és a zongorista nevét sem találtam a színlapon).

Csák Balázs

(Fotó: Éder Vera)

Szereplők:

Gróf Almaviva - Juan Francisco Gatell
Bartolo, orvos - Tóth János
Rosina, a gyámleánya - Ruxandra Donose
Figaro, borbély - Dalibor Jenis
Basilio, zenemester - Kováts Kolos
Berta, Rosina nevelője - Érsek Dóra
Fiorello, a gróf szolgája - Ambrus Ákos
Őrtiszt - Gurbán János