ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main interju

"Ha dolgozom, azt kétszáz százalékkal teszem..."

"Ha dolgozom, azt kétszáz százalékkal teszem..."

Interjú Cselóczki Tamás tenoristával.
Cselócki Tamás pályafutása meglehetősen szokatlan. Hogy teljes mértékben autodidakta lenne, az talán túlzás, hiszen már gyermekkorában is trombitált. Tény azonban, hogy később esztergályosnak tanult, majd évekig szobafestőként dolgozott, és sem konzervatóriumba, sem Zeneakadémiára nem járt, énektanárhoz is csak egy rövid ideig. Tulajdonképpeni debütálása az egyik legnehezebb tenor szerepben, a Trubadúr Manricójának szerepében volt, amit nagy sikerrel énekelt. Azóta több nagy szerepben is színpadra lépett már, ma ő az egyik legtehetségesebb fiatal tenoristánk. (Hamarosan Cselóczki Tamás honlapja is indul az Operaportálon.)
 
 
Eredetileg esztergályosnak tanult. Hogyan és mikor került kapcsolatba a zenével?


Igen, általános iskola után szakmunkásképzőbe mentem. Viszont gyermekkorom óta trombitáltam. Bár hivatásos zenész nem volt a családomban, de hobbi szinten mindenki szeretett zenélni. Édesanyám a nagykőrösi baptista gyülekezetnek volt az orgonistája, dédnagyapám vonóshangszereken játszott, édesapám bőgőzött.


Mi történt a szakmunkásképző elvégzése után?


Budapestre kerültem katonaként, ahol a helyőrségi zenekarban trombitáltam. Utána hangszerészként dolgoztam egy ideig, majd elmentem szobafestőnek. Az jobban fizetett...


Éveken át szobafestésből élt. Mikor kezdett el énekléssel foglalkozni?


A gyülekezet kórusában már gyerekkoromban is énekeltem. És persze otthon is, hangszeres kísérettel. Csináltunk egy családi együttest is! Szobafestéssel körülbelül hat évig foglalkoztam, 2001-ben azonban egy barátom elkezdte mondogatni, hogy jó hangom van, amivel kezdeni kellene valamit. Akkor mentem el Bojtor Katalinhoz, aki Budapesten, a 8. kerületben tanított. Körülbelül 1 évet jártam hozzá. Volt egy együttesünk is, a Paradisi Singers, a tanárnő is benne volt. Főleg spirituálékat énekeltünk.


A "szobafestő évek" alatt fel sem merült Önben, hogy operaénekes legyen?


Nem.


De szerette az operát?


Mindig is szerettem a komolyzenét, az operát, sőt, a balettet is.

 

cseloint5

Erkel: Bánk bán; partnere: Haja Zsolt (fotó: Vajda János)

 

A 2001-es év fordulópont: a Honvéd Férfikar tagja lett.


A barátom a Honvéd Együtteshez került, és ő szólt, hogy meghallgatás lesz, épp tenoristát keresnek. Elmentem a meghallgatásra, ahol tizennégyen voltunk. Az ajtóból majdnem visszafordultam, amikor megláttam, hogy az egész kórus bent ül. Kérdezték, hogy milyen művet hoztam. "Bagó dalát, a János vitézből" - mondtam. "De hát az bariton szerep!" - néztek rám csodálkozva. "Igen" - válaszoltam - "de én ezt tudom!" Végül egyedül engem vettek fel. Főállásban énekeltem ott és két évvel később már szólófeladatokat is kaptam. Amit én ezután az éneklésről megtanultam, azt szinte kizárólag a Honvéd Férfikar idősebb tagjainak köszönhetem.


Mikor dőlt el, hogy szólista lesz?


2004 körül. Ekkoriban már egyre inkább azt mondogatták nekem a kórusban az öregek, hogy nem oda való vagyok, inkább szólistának kellene lennem.


Mikor és melyik szerepben debütált?


A Carmenben, Remendado szerepében, 2005-ben. Akkor került a Honvéd Együtteshez Hollerung Gábor karnagy, aki egy Carmen előadást csinált a Zempléni Fesztiválon, a Disznókői Traktorházban. Többünket is felkért a kórusból, hogy szerepeljünk, én ezt a kisebb szerepet kaptam. Az előadáson felfigyelt rám Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és a rendező, Selmeczi György is, aki a 2005-/2006-os évadra lehívott a Carmenbe, Miskolcra. Főszerepben azonban a Trubadúrban debütáltam, Manrico szerepében, Szegeden.


Élete második szerepe Manrico volt? Ez a Verdi-szerep egy drámai tenor pályafutásának csúcspontja...


Igen, rögtön ez következett. Akkoriban Molnár László volt Szegeden a zeneigazgató. Meghallgatásra mentem hozzá, a Virágáriát vittem a Carmenből. Meghallgatta, majd azt kérte, hogy énekeljem el a Trubadúrból a Strettát, vagyis a Di quella pira című áriát. Én mondtam neki, hogy bár valamennyit tudok az áriából, még soha nem énekeltem azt színpadon. "Nekik is elénekeltem a Strettát,..." Ennek ellenére el kellett énekelnem, a biztonság kedvéért transzponálva H-ba, azaz fél hanggal lejjebb. Miután elénekeltem, kivitt a színpadra, leállíttatta a próbát, és kérte, hogy hallgassanak meg. Ott volt Vajda Júlia, Altorjay Tamás, Szonda Éva, sőt, Gregor József is, szóval a Szegedi Színház nagyjai. Nekik is elénekeltem a Strettát, majd Molnár László meghívott egy tavaszi operagálára, ahol a Strettát és Manrico F-moll áriáját is elénekeltem. Ezután kérdezte meg Molnár László, hogy a következő évadban elvállalnám-e a teljes operában is Manricót. Mondtam, hogy ekkora szerepet nem énekeltem még, de nekiugrok!


Nemhogy ilyen nagy szerepet nem énekelt addig, de kicsit sem nagyon, kivéve az egy Remendadót a Carmenben!


[Nevet.] Így van!


Bátor, de kockázatos lépés volt...


Igen, bár azért kaptam biztatást. Gyimesi Kálmán és Gregor József is azt mondta nekem a Strettát hallva, hogy a szerep nekem való, jó helyen szól a hangom, ami igazi Verdi-tenor hang. Az idősebbek bátorítása nagyon jól esett, éreztem, hogy megszerettek. A visszajelzések a közönség részéről nagyon is pozitívak voltak.


A Strettát a színpadon is transzponálva énekelte?


Igen.


Nagyon sok tenor így teszi, a legnagyobbak közül is sokan, de menne C-ben is?


Azt hiszem, igen. De így azért biztonságosabb.


Említette, hogy egy évig járt énektanárhoz. Hol tanult énekelni azt követően?


Sehol. Ahogy már említettem, a Honvéd Férfikarban tanultam a tapasztaltabb kollégáktól. Voltam egy mesterkurzuson is, Hamari Júliánál. Tőle is pozitív visszajelzést kaptam és ő is azt mondta, hogy különösebben nem is kell hangképzéssel foglalkoznom, mert jó helyen szól a hangom. Csak egy jó korrepetitor kell, aki megtanítja a darabokat.


Sem magántanár, sem konzervatórium, sem Zeneakadémia?


Nem, egyedül a Jóistenek köszönhetem, hogy ezt a hangot kaptam. Debrecenben azért van egy "kontrollom", Albert Miklós operaénekes, hozzá szoktam elmenni. Fontos nekem a véleménye. Leginkább a középhangjaimon van mit csiszolni, hogy a középső és a magas regiszter kiegyenlítettebben szóljon.


Valahol pedig azt olvastam, hogy a Liszt Ferenc Zeneakadémia szegedi tagozatán kezdett énekelni tanulni.


Csakhogy ez nem igaz! Egyszer valaki véletlenül beleírta az életrajzomba, onnantól kezdve rajtam maradt. Örülök, hogy ezt most helyreigazíthatom.

 

cseloint6

Puccini: Turandot; partnere: Rálik Szilvia (fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok)

 

A Zeneakadémián színpadi képzés is folyik, annak sem érzi hiányát?


Amikor az Operettszínházban beálltam az első szerepemre, a Bőregérbe [Johann Strauss A denevér című művét az Operettszínház Dr. Bőregér címmel játszotta - szerk.], megkérdeztem Aczél András játékmestert és Lázár Katalin rendezőasszisztenst, hogy "Gyerekek, jó, amit csinálok? Mert fogalmam sincs róla!" - "Úgy vagy jó, ahogy vagy!" - válaszolták. Hasonlókat mondott Oszvald Marika is, amikor együtt csináltuk a Víg özvegyet. A Pavilon-duett alatt a próbateremben sírva fakadt, először azt hittem, annyira rossz voltam. "Otthon érzem magam a színpadon..." De kiderült, hogy az édesapjára emlékeztettem [Oszvald Gyula operetténekes - szerk.], és azt mondta, hogy végre valaki férfiasan énekli a tenor szólamot, és a színpadon tényleg történik is valami. Vidnyánszky Attila rendező is szerette a debreceni Turandotban azt a Kalaf-figurát, amit csináltam. Azt mondták, izzott körülöttem a színpad. Valahogy magától jön nekem a színészi játék, kifejezetten otthon érzem magam a színpadon. Ha kapok egy instrukciót, megcsinálom. És amikor dolgozom, azt kétszáz százalékkal teszem. Nem a hangerőről van szó, hanem az energiáról, amit egy szerep kialakításába belefektetek. Ez néha visszaüt, mert a hangra így kevésbé tudok figyelni, ezért most már próbálok jobban spórolni az energiámmal.


A Trubadúr után már könnyen kapott szerepeket?


Igen, akkor ez már jött magától. Kesselyák Gergely karmester felkért, hogy énekeljem el Kalafot a Turandotban, a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Első évben magyarul énekeltük, a következő évben pedig olaszul, Rost Andreával és Rálik Szilviával a főszerepekben. Az első Turandotban pedig látott engem Kocsár Balázs karmester, zenei igazgató és Failoni Donatella [zongoraművész, impresszárió, a Csokonai Színház operatagozat-főtitkára volt - szerk.], akkor kezdtünk el tárgyalni a debreceni Bánk bánról.


Az operaénekesi karrierrel párhuzamosan operetténekesi pályája is elindult. Hogyan került az Operettszínházhoz?


2006-ban a Honvéd Együttesben választás elé állítottak: vagy ott maradok vagy szólistaként folytatom a színpadon.


Pedig 2004-ben az év énekesének választották a Honvéd Együttesben.


Igen, de két évvel később már egyre kevesebbet voltam a kórusban, és egyre többet énekeltem máshol, szólistaként. Ez nekem is kezdett már kellemetlen lenni, éppen ezért meg is értem a döntésüket, kellett a hely másoknak. Persze szívesen maradtam volna, nagyon szerettem a Honvéd Férfikarban énekelni. Ráadásul ott soha nem volt rivalizálás, féltékenység, inkább segítettük egymást. Ez egyébként általában jellemző a vidéki színházaknál. Miután a Honvéd Együttesből eljöttem, jelentkeztem meghallgatásra az Operettszínházba. 2007-ben már velük mentem egy japán turnéra, következő évben pedig szerződtettek és több szerepet is kaptam.


Operettet is ugyanolyan szívesen énekel, mint operát?


Igen, szeretek operettet énekelni. Elsősorban buffo szerepeket énekeltem, a bohókás, kopasz, alacsony figurákat. Szerintem telitalálat volt például Eisenstein szerepe a Bőregérben. Ez év január 1-jével azonban felmondtam az Operettszínházban, mert Vidnyánszky Attila és Kocsár Balázs elhívtak a Debreceni Csokonai Színházba, ahol sok operai feladatot kapok. Azt választottam, mert én azért inkább operára "vagyok kitalálva". A családommal le is költöztem Debrecenbe, ahol sokkal nyugodtabb az életem, és a színpadon is jobban tudok teljesíteni.

 

cseloint7

Verdi: Aida; partnere: Bódi Marianna (fotó: Máthé András)

 

Énekversenyen soha nem indult?


Kifutottam az időből. A Domingo-versenyen is 33 év a korhatár, én pedig már 36 vagyok.


A Mezzo Operaversenyen például nincs korhatár.


De ott meg csak most kezdenek klasszikus darabokat játszani, korábban inkább modern műveket adtak elő, azok pedig nem állnak közel hozzám.


Többször énekelt külföldön is, többek között Izraelben, Oroszországban, Németországban, Romániában, Ausztriában és Japánban.


Tel Avivban a Fidelióban énekeltem, mint kórustag, a Honvéd férfikarral, Zubin Mehta vezényelt. Szentpéterváron a Szent Efrém Férfikarral adtunk elő pravoszláv kórusműveket, én tenorszólót énekeltem. Münchenben és Kolozsváron operettgálákon énekeltem, mint bonviván. Japánban pedig a Bőregérben léptem fel Eizenstein szerepében és egy koncert turnén, ami egy hónapig tartott.


A Magyar Állami Operaházba még nem hívták?


Még nem. De én is azt gondolom, hogy az ott fellépő tenoristák azért nálam többet tettek már le az asztalra, ehhez nekem még fel kell nőnöm. Más kérdés, hogy az Operaházban kisebb karakterszerepeket is szívesen énekelnék. "Nem vagyok válogatós..." Nem vagyok válogatós, nincs arról szó, hogy nekem csak főszerep kell. De az Operaházban már tényleg tétje van a dolognak. Nem is annyira a kritika, mint inkább a közönség az, aki ott egy énekest akár meg is tud buktatni, és fel is tud emelni a csillagos égig. Nem mindig igazságosan, olykor sznobizmus vagy előítéletek alapján. Pár évvel ezelőtt egyébként megkerestek az Operaház akkor még működő Operastúdiójából, de a Honvéd Együttesben jó fizetésem volt, és nemet mondtam. A családomat el kellett tartanom. A kislányunk négy, a kisfiunk ötéves, a nagylányunk pedig tizennyolc.


Vidéken azonban már nagyon jól ismerik.


Igen, bár ott is értek már kisebb csalódások, mert a vidéki színházak sem ismerik eléggé egymást. Előfordult, hogy hallottak rólam, kíváncsiak voltak rám, de hozzátették: még nem láttak engem színpadon. Jöjjenek el oda, ahol énekelek és nézzék meg, mit tudok! Azt gondolom, hogy kutya kötelessége volna minden zeneigazgatónak elmenni a többi színház előadásaira is.


Nyilván jól jönne Önnek egy menedzser.


Persze. Amikor abbahagytam a szobafestést, hamar rájöttem, hogy se kutyám, se macskám. Ha van ismeretség, kapcsolat, menedzser és pénz, sokkal könnyebb.


Az opera mellett oratóriumokban és más klasszikus zenei művekben is szívesen fellép. Verdi Requiemje, Dvořák Stabat Matere, és Kodály Psalmus Hungaricusa is szerepel a repertoárján, a Zeneakadémia színpadán pedig Beethoven IX. szimfóniájával debütált a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.


Így van, a Psalmus Hungaricust pedig nemrég énekeltem Brazíliában, São Paulóban, a Teatro Municipal-ban. Rodrigo de Carvalho karmester, aki nálunk tanult - és szokta itthon a Máv Szimfonikusokat is dirigálni - határozta el, hogy megcsinálja Brazíliában a Psalmust, és engem ajánlottak tenornak. Nagyon megszerettem az ottani színházat, a brazil kórus ráadásul kiváló magyar kiejtéssel énekelt, az volt életem egyik legjobb Psalmus előadása.

 

cseloint14

fotó: Operaportál

 

Mely kor vagy zenei stílus áll Önhöz a legközelebb?


Az olasz zene, elsősorban Verdi és Puccini. Máig emlékszem Gregor József mondatára, hogy az én hangom Verdi-operákra van "kitalálva".


A tenor hangfajon belül hogyan definiálná a hangját?


Hősies színezetű spinto tenor.


Több hősi vagy drámai szerepet énekelt már, Manricót a Trubadúrban, Kalafot a Turandotban és Radamest az Aidában. Később tovább sötétedhet a hangja. El tud képzelni súlyosabb szerepeket is? Akár Wagnert is?


Igen, annak is eljön majd az ideje!


És a könnyedebb Verdi-szerepek? Például a Rigoletto Hercege vagy Alfredo a Traviatában?


A Herceghez szerintem az enyémnél hajlékonyabb hang kell. Alfredo már inkább. Ez utóbbi egyébként több játékot kíván, mint hangot.


Cavaradossi Puccini Toscájában?


Az igen, mindenképpen.


Vannak szerepálmai?


Szerencsére már mostanra is elénekelhettem néhány nagy szerepet, úgyhogy az én álmom egyelőre inkább az, hogy ezek a szerepek minél inkább kiforrják magukat. Bánk és Radames szerepét egyaránt másfél hét próba után kellett először előadnom, úgy, hogy előtte egyáltalán nem tudtam a szerepeket. Annál inkább jól esett, amikor az Aida után olaszok mondták azt nekem, hogy náluk is jól jönne egy ilyen "vágós tenor", mert ott is egyre kevesebb van. Ettől függetlenül jó lenne, ha a szerepeimet tényleg olyan szinten tudnám előbb-utóbb megformálni, amivel bármely nemzetközi színpadon is megállom a helyemet.


Szokott zenét hallgatni?


Igen, főleg operát, és főleg régi felvételeket. A tenorok közül Del Monacót és Geddát szeretem legjobban. Sőt, így tanulok szerepet is! Nem azért, hogy utánozzak valakit, hanem mert így gyorsabban megtanulom a szerepet.


Van valami hobbija?


A fotózás, persze amatőr szinten. És persze nem hobbiként, de rendszeresen járok a Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezetbe. Hívő ember vagyok, próbálok e szerint élni, és próbálom ezt megmutatni a színpadon is.

 

Csák Balázs