ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main interju

"Megtisztelő, hogy itt kaptam lehetőséget..."

"Megtisztelő, hogy itt kaptam lehetőséget..."

Interjú Halász Péter karmesterrel.
A mainzi opera tehetséges, fiatal dirigense, Halász Péter február 26-án Rossini: A sevillai borbély című operájával mutatkozott be a Magyar Állami Operaházban. A bécsi Zeneakadémián diplomát szerzett művész a szakmai alapokat a legkiválóbb mesterektől sajátította el és anyaszínháza mellett több német teátrumba is kap meghívást. Széles repertoárján az operairodalom legjelesebb alkotásai és ritkaságok egyaránt szerepelnek, de gyakran lép fel kamarakoncerteken, zongoraesteken is.
 
(Az interjú Halász Péter operaházi debütálása előtt készült.)
 
 
Bécsben folytatott tanulmányait megelőzően miért döntött a zenei pályafutás mellett?

Tíz évesen kezdtem el zongorázni, amit nagyon szerettem. Egész szabadidőmben játszottam, mindenfélét, amihez csak kedvem volt. De mivel nem zenészcsaládban születtem, nem tudtam eldönteni, mennyire lesz reális a jövőben a zenei pálya számomra. A konzervatóriumba 15 évesen, vendéghallgatóként iratkoztam be: Fekete Győr Istvántól tanultam meg a zeneszerzés alapjait. Nagyszerű pedagógus és ember; amit mi, diákok formatanból és összhangzattanból tőle kaptunk, az a bécsi Zeneakadémia záróvizsgájáig is elég volt. A végső inspirációt a karmesteri hivatás mellett az adta, hogy Londonban Neville Marriner vezényletével részt vehettem Mozart C-dúr miséjének próbáin. A gimnázium elvégzése után egy évig éjjel-nappal tanultam a zeneakadémiai felvételire. Medveczky Ádám foglalkozott velem ekkor az Operaház épületében. Nagyon sokat köszönhetek neki, olyan alapvető dolgokat is ő mutatott például meg nekem, hogy melyik irányban kell a „négyet kiütni". A hatalmas tudása mellett az önzetlensége is példa volt számomra.
 
halaszpeter3
A Sevillai borbély előadásán a Magyar Állami Operaházban (fotó: Éder Vera)
 
Ha jól tudom, a Solti Györggyel való találkozása is meghatározó volt.

Igen, méghozzá egész életemre meghatározó. Amikor Solti György itthon vezényelt, teljesen ismeretlenül felkerestem és ő meghívott, hogy hallgassam meg a próbáját. "Solti György azt mondta: 'a kisfiú jöhet'. A próba után, amikor visszavonult a szobájába, mindenkit lerázott, de rám mutatott és azt mondta: "a kisfiú jöhet". Félve kérdeztem meg a mestertől, hogyan lehet valaki karmester. A válasz az volt - amit mindmáig megfogadtam -, hogy nagyon komoly munkára, kitartásra, szorgalomra, és mindennapos tanulásra van szükség. Mindig hallja előre a dirigens, és legyen meg a koncepciója arról, amit majd csinál, de ha valamelyik énekesnek vagy hangszeresnek nála jobb elképzelése van, legyen meg benne a rugalmasság, hogy elfogadja azt. A tanácsai mindmáig jelen vannak a gondolkodásomban, igyekszem eszerint zenélni.
 
Hogyan emlékszik vissza a bécsi tanulóéveire?
 
A budapesti és a bécsi Zeneakadémiára egyaránt felvettek, de végül Bécsben kezdtem meg a tanulmányaimat, Leopold Hager irányítása alatt. Ő rendkívül precíz, nagy formátumú zenész, aki kottahűségre és precizitásra nevelte a tanítványait. Azt vallotta, hogy ha kikerülök, mindegy, hogy „kettőben" vagy „négyben" vezénylek egy adott darabot, de ameddig nála tanulok, és ő azt kettőben vezényli, addig nekem is úgy kell. Konkrét elképzelése volt a művekről, és ezt megkövetelte a diákoktól is. Szigorú, de nagyon humánus ember. Egyébként ő is Mainzban kezdte a pályafutását, korrepetitorként.
 
halaszpeter1
 
Az említetteken kívül ki volt még nagy hatással Önre?
 
Peskó Zoltán, tőle a szombathelyi Bartók-szemináriumon tanultam. Bartók zenéjét elölről-hátulról ismeri, nagy tudású, kedves ember és jó pedagógus. Bernard Haitink is meghatározó személyiség számomra, tavaly és tavalyelőtt vettem részt a mesterkurzusain. Az ő zeneközpontú gondolkodását közel érzem magamhoz; technikai kérdésekkel keveset foglalkozott. Fischer Ádámtól is sokat tanultam: még diákkoromban kerestem fel őt egy Haydn-szimfónia partitúrájával a kezemben. Megilletődve fordultam hozzá különböző stilisztikai kérdésekkel, de ő nagyon barátságosan fogadott, és meghívott a lakására, ahol átbeszéltük az egész darabot. Még abban az évben lehetőséget kaptam, hogy az eisenstadti Haydn-fesztiválon az asszisztense legyek. Most is gyakran konzultálok vele, mielőtt egy számomra új művet vezénylek és mindig hasznos tanácsokat ad. Sok olyan, látszólag problémamentes, evidens rész van az operákban, ami valójában nagyon is kényes, és ahol a zenekar bizony szét tud menni. Például a Rigoletto végén a pizzicatók vagy a Rózsalovag egyszerűnek tűnő levéljelenete, ahol csak az 1. és 2. hegedűk, valamint a brácsák játszanak egy keringőt. Fischer Ádám rögtön felhívja a figyelmemet ezekre a veszélyekre.
 
A bécsi Zeneakadémia elvégzése után a Zürichi Operaház stúdiójához került, mint korrepetitor. Milyen tapasztalatokat szerzett ebben a nemzetközi operajátszás élvonalához tartozó dalszínházban?
 
Nagyon jó gyakorlat volt számomra, igazi színházi levegőt szippanthattam és számos világhírű művészt ismerhettem meg. Emlékezetesek maradnak Elisabeth Schwarzkopf és Thomas Hampson kurzusai, amelyeken én kísértem. "Minden este az operaházban ültem..." Elisabeth Schwarzkopf hihetetlen műveltségű asszony volt: az egész opera- és dalirodalmat ismerte, még a tenor- és basszusáriákat is előénekelte. Sokat tanultam Nello Santi próbáin, aki az olasz operajátszás doyenje. Felejthetetlen élmény volt például az a tíz Sevillai borbély előadás, amit ő dirigált. Minden este az operaházban ültem, jobbnál jobb előadásokat láttam. Az operastúdióban ismertem meg Kurt Pahlent, akit a zenei ismeretterjesztés legkiválóbb egyéniségeként tartottak számon Marcel Prawy mellett. Pahlen párhuzamosan folytatta filozófiai és zenei tanulmányait, Karajannal járt egy osztályba. Később a Buenos Aires-i Teatro Colon főzeneigazgatója lett, de egy idő után visszavonult az aktív fellépésektől és az operairodalom eszmetörténeti vonatkozásait kutatta. Számos operaszövegkönyvet adott ki, irodalmi és kultúrtörténeti elemzésekkel kiegészítve. A fiatal művészek fejlődését élénk figyelemmel kísérte és pár alkalommal felkért, hogy zongorázzak az előadásain.
 
halaszpeter4
A Sevillai borbély előadásán a Magyar Állami Operaházban
(fotó: Éder Vera)
 
2003-ban szerződött a mainzi operához. A tanulóévek után ez egy jelentős karmesteri pályafutás ideális gyakorlati megalapozása lehet. Hogyan értékeli az itteni tevékenységét?
 
Korrepetitorként szerződtettek le, de mindjárt a második évben már Mozart Don Giovanniját vezényelhettem. Azóta húsz operát dirigáltam, ami olyan lehetőség, amelyet szinte csak a német szisztéma enged meg. Egyik elvezényelt mű csodálatosabb, mint a másik, mindegyiket nagyon szerettem. Az idei évadban a Pillangókisasszonyt, a Figaro házasságát, a Carment és Telemann Pimpinonéját dirigálom. Az utóbbi rendkívül izgalmas kihívás, életemben először dolgozok barokk vonókkal és a csembaló mögül irányítom az előadást. Tavaly többek között a Denevért, Massanet Manonját és a Bohéméletet, tavalyelőtt a Werthert és a Lammermoori Luciát vezényeltem. Más német házakba is többször hívtak: Braunschweigben tavaly nyáron a Pillangókisasszonnyal, Gelsenkirchenben a Sámson és Delilával, Augsburgban a Víg özveggyel vendégszerepeltem. A mainzi színház is, miként a német társulatok általában, nyitott a világ felé és nemzetközi énekesgárdával dolgozik. Az együttesünkben orosz, kanadai, osztrák, német, amerikai, mexikói, svéd és angol szólisták énekelnek. Több nemzetközi hírű művész is énekel nálunk: Karsten Mewes is állandó tag volt, az én vezényletemmel énekelte a Rigoletto címszerepét. A kiváló macedón-magyar koloratúrszoprán, Ana Durlovski is Mainzban kezdte pályafutását, a Lammermoori Luciában dolgoztunk együtt. Egyébként tökéletesen beszéli a nyelvünket, és nagy pályafutás előtt áll. Most már a bécsi Staatsoperban, Berlinben, Münchenben, Stuttgartban lép fel. Emlékezetes számomra az a Denevér-előadás is, amelyet beugrással a híres Wagner-tenor, Stefan Vinke mentett meg. A házi tenorunk aznap éppen lebetegedett, Vinke vállalta a helyettesítését és 5 perccel az előadás előtt érkezett meg. De a helyi énekesek is nagyszerűek, csak dicsérhetem őket. Az ún. interpretáló rendezői színház teljesen elfogadott Németország-szerte, mi is izgalmas rendezéseket mutattunk be: például Katherina Wagnertől a Pillangókisasszony, Peer Boysen két nagyon izgalmas rendezése, a Carmen és a Bűvös vadász, Vera Nemirovától, a bécsi bortányos Macbeth és a salzburgi Lulu rendezőjétől a Bohémélet, vagy Georges Delnontól a Don Giovanni. Mint mindent, ezt az irányvonalat is lehet jól és rosszul csinálni. Láttam már dögunalmas rendezői színházat és valóban gondolatébresztő hagyományos operaelőadást is. Személy szerint azt a színpadra állítást szeretem, amiben a rendezés megőrzi a mű mondanivalóját, de a zenei forma nem szenved csorbát.
 
halaszpeter2
 
Rendszeresen fellép zongoraművésegy pohár borral a kezükben hallgatják a zenét.zként is. Mit jelent az Ön számára a koncertezés?
 
Nagyon szeretek zongorázni. Gyakran kérnek meg énekesek, hogy kísérjek dalesteket és a mainzi zenekar tagjaival is rendszeresen fellépek kamarazenei koncerteken. "...egy pohár borral a kezükben hallgatják a zenét." Mainzban van egy zongorasorozatom: este 11-kor kezdődő, éjféli koncertek keretében játszom egyetemistáknak, akik egy pohár borral a kezükben hallgatják a zenét. A zongorázás mégis csak más, mint a vezénylés, itt a billentyűkön egyedül alkotom meg a hangot. Ezt a tevékenységet azonban mégis csak kirándulásnak nevezném, nem tartom magam zongoristának. A zongorázáshoz borzasztóan sokat kell gyakorolni és bevallom, gyakran nagyon izgulok játék közben. De a végén mégiscsak örülök egy-egy ilyen fellépésnek.
 
Milyen várakozással tekint a budapesti bemutatkozása elé?
 
Az első operaházi próbán nagyon kellemes volt a hangulat. Nagyszerű énekesekkel dolgozhatok, és a kiváló fiatalok mellett Kováts Kolossal, akinek nagy tisztelője vagyok. Izgatottan várom, hogyan sikerül a debütálásom. Fiatal koromban csodálatos előadásokat hallottam ebben a házban, és megtisztelő, hogy most én is kaptam itt lehetőséget...

 

Péterfi Nagy László