A nemzetközi szinten egyre nagyobb elismertségnek örvendő tenoristánk, Brickner Szabolcs alakította a karácsonyi Varázsfuvola-premieren a Vígszínházban Taminót. Fischer Ádám rendkívül igényes zenei megvalósításában a fiatal énekes jól megtalálta a helyét, szép színű lírai tenorjával, kidolgozott énekkultúrájával és árnyalt szerepformálásával a külföldi sikerek után a hazai közönség előtt is bizonyított.
Nagy kihívást jelent Önnek a Varázsfuvola-premier?
Mind játékban, mind éneklésben természetesen nagy kihívást jelent. Nagyon sok színészi feladatot ad, többet, mint egy átlagos opera, és mivel Mozartról van szó, ezért nagyon stílusosan kell énekelni, ráadásul minden apróbb hiba szembetűnő.
Mit jelent Önnek Fischer Ádámmal és Marton Lászlóval együttműködni?
Először is megtiszteltetést. Mindkét művészt nagyon nagyra tartom, persze nem csak én, hanem a nemzetközi szakmai élet is. Fischer Ádám - tapasztalataim szerint - minden apróbb zenei anyagból is mindig a maximumot hozza ki és érzelemmel, jelentéssel ruházza fel. Nagyon bátran vezényel, nem törődve a tradíciókkal, és szerintem így ő maga teremt tradíciót. Marton László a fő hangsúlyt az őszinteségre, és az alapvető emberi tulajdonságokra helyezi. Minden fölösleges eszközt elhagy, ettől lesz a jelenet igazán erős. Szerintem legalábbis ezek a fő erényeik, persze a teljesség igénye nélkül.
A Szerelmi bájitalban, partnere Wierdl Eszter (fotó: Éder Vera)
Milyen Mozart-szerepeket énekelt eddig?
Teljes szerepként csak Taminót, de egy pár Mozart-operából énekeltem már áriákat koncerten. 2011-ben pedig Belmontét fogom énekelni Strasbourgban.
Szívesen énekel Mozartot?
Igen, de ez mindig nagy kihívás nekem, mert én nem vagyok az a tipikus könnyű, mozarti lírai tenor, a hangom az olasz és a francia repertoár felé nyílik. Szerintem azonban minden fiatal tenoristának jót tesz néhány Mozart szerep, főleg a pálya elején, de később is.
A Zeneakadémián klarinétművészként végzett. Énekesként mit jelent Önnek a komplex zenei megközelítés?
Óriási előny! Most például egy nagyon sűrű időszakban vagyok, amit - ha nem tudnék így kottát olvasni, és ilyen gyorsan tanulni - nem tudtam volna vállalni. A zenei előképzettség abban is segít, hogy az ember jobban, mélyebben megértse a zenét, így az előadás hitelesebb lesz.
Hogyan és miért fordult az éneklés és az opera világa felé?
Egyszerűen felfedeztem, hogy van hangom, és onnantól kezdve nem volt megállás. Megfertőződtem, és utána már minden adta magát, többé már nem is volt kérdés, hogy énekes leszek.
Művészi fejlődésére kik voltak a legnagyobb hatással?
Sok tanárom volt, mindegyiktől azt tanultam, amit tudtam. "A legjobb befektetés a tanulás és a munka..." Pászthy Júlia indított, majd Hormai József volt az, akitől a „tenor alapokat" megkaptam. És Szőke Katalin, akitől a bátorságot kaptam, hogy a hangommal ki tudjam fejezni az érzelmeimet. Gulyás Dénes egy életre ellátott művészettel, Halmai Katalintól pedig hasznos technikai fogásokat lestem el. Ezt követően külföldön mesterkurzusok jöttek, óriási nevű énekesekhez jutottam el. Tudtam, hogy a legjobb befektetés a tanulás és a munka.
A Belgiumi Erzsébet-királyné versenyen elért győzelem bizonyára fordulópontot jelentett.
Igen, mert ez indított el a nemzetközi pályán. Ez a verseny tényleg olyan, amit érdemes megnyerni, és most elsősorban nem a fődíjra gondolok.
A Belgiumi Erzsébet-királyné versenyen elért győzelem után
Nemrégen nagy sikerrel alakította a frankfurti operaházban a Traviata Alfrédját. Mennyiben maradt emlékezetes Önnek ez a debütálás?
Leginkább a rendezés miatt. Fantasztikus volt, gyönyörű, érzelmes és igaz, ami nagyon sokat segített nekem is, mert így könnyű volt a szerepet alakítani. Ezen kívül a kollégák miatt. Nem is hittem volna, hogy egy számomra eddig idegen operaházban rögtön ennyire melegen fogadnak és ilyen szeretetteljesen segítenek.
A nagy dalszínházak közül a müncheniben is bemutatkozott.
Ott csak egy nagyon rövid időt töltöttem, és egy kicsi, ámde fontos szerepet énekeltem: Macduffot Verdi Macbethjéből.
Mely szerepek állnak az egyéniségéhez a legközelebb és miért?
Mindig is az olasz tenorszerepeket éreztem magamhoz a legközelebb, de hogy miért, azt nem tudom. Talán az olasz stílust szeretem a legjobban, magam is romantikus alkatú vagyok, és engem mindig az „alapvető emberi dolgok" érdekeltek. Azt hiszem, a hangom is ezekre a szerepekre lesz a legalkalmasabb.
Úgy tudom, hogy sok más tenoristához hasonlóan Önnek is szerepálma Otello, amit azonban csak ötvenévesen szeretne majd elénekelni.
Ó, addig még nagyon sok szerepálmom szeretném elénekelni: Rómeót, Alfredót, Rodolfót, Des Grieux-t, Bánk Bánt stb. Az Otello persze egy csúcspont. De hol van az még, és ki tudja, hogy eljutok-e odáig?
Felesége a kiváló fiatal szoprán, Hajnóczy Júlia, aki a Varázsfuvola-premierben Paminát alakítja. Mennyiben más egy ilyen közelálló partnerrel fellépni?
Köztünk olyan különleges energia van jelen, amit mással nem tudnék létrehozni. Vele az érzéseket nem megjátszani kell, hanem megmutatni. A munkamorálunk is hasonló, szeretünk mindent komolyan csinálni, és mindenbe belemerülni.
Milyen felkérések várják a közeljövőben?
Jövőre is énekelek itthon, méghozzá nagyon szép szerepeket: Taminót és Orfeót. Sokat lépek majd fel a weimari színházban, Taminót, Lenszkijt, és Baron Kronthalt énekelek, Strasbourgban pedig Belmontét. Tárgyalunk a brüsszeli és touloni Operával is. Emellett számos koncertfelkérésem van itthon és külföldön is, többek között Kodály: Psalmus Hungaricus, Verdi: Requiem, orgona-ének est a Művészetek Palotájában, Haydn: Az évszakok Spanyolországban, Brazíliában pedig egy koncertkörút Richard Strauss dalokkal.
Péterfi Nagy László
