Új fejezetéhez érkezett el az eddig gyermekcipőben járó hazai kontratenor-hagyomány Birta Gábor felfedezésével, aki az Operaház Xerxes-produkciójában hangi virtuozitás és színészi átélés tekintetében egyaránt teljes értékű, világviszonylatban is izgalmas alakítást nyújtott. Az ifjú művész nemrégiben fejezte be Hamari Júlia vezetésével folytatott tanulmányait a stuttgarti akadémián, de nemzetközi pályafutása Britten Szentivánéji álom c. operájának Oberon szerepével már felvételijének évében elkezdődött. A stuttgarti barokk színház rendszeres vendégművészeként számos igényes főszerepben bizonyította tehetségét.

(fotó: Csillag Pál)

Eddigi pályájáról nem sokat tudhat a magyar közönség. Akárcsak az utóbbi évek reveláció erejű mezzo-felfedezése, a 2005-ös Domingo-énekverseny győztese, Dobay Kinga, Ön is a kiváló magyar énekesnő, Hamari Júlia tanítványa. Hogyan került sor nem mindennapi bemutatkozására?

Aznap, amikor felvételt nyertem a stuttgarti zeneakadémiára, a városi barokk színház felajánlotta a Szentivánéji álom Oberonját is. A tündérkirály megszemélyesítése igazi kihívást jelentett számomra, a hangi megformáláson, a nehéz hangfekvésen túl azért, mert 10-12 éves korom óra – mondhatom - Shakespeare drámáinak bűvöletében élek. "Shakespeare drámáinak bűvöletében élek..." Közel áll a személyiségemhez transzcendenciája, multidimenzionális világa, az is foglalkoztat, ahogyan a nemekkel játszik. Megdöbbentő, hogy évszázadokkal megelőzte Freudot, ugyanazokat a szimbólumokat használva, amelyekre a korszakalkotó pszichiáter álomfejtése derített fényt. A Szentivánéji álom égi-álombeli és földi szférát képviselő uralkodói, Oberonja és Thézeusza így feleltethetőek meg egymásnak, mint ugyanazon személy különböző alteregói. Nem véletlen, hogy Britten kontratenorra írta Oberont és egy oktávval lejjebb, basszusra, Thézeuszt. Az operairodalom Shakespeare-adaptációiban a szellemi, égi kötődésű hősök nadrágszerepek, sohasem tenor, bariton, vagy basszus énekli őket. Természetesen ez nem zárja ki a szerelmet, a nők iránti vonzódást, de szerelmük sohasem a birtoklási vágyról szól, hanem a lelki kiteljesedésről, arról, hogy lelki párjukat megleljék és a szeretett hölgyet felemeljék.
A stuttgarti előadás rendezőjével ezért nézeteltéréseink is voltak, mivel az ő abszolút modern, Britten világából kiinduló rendezése drámaelméleti szempontból felborította Shakespeare alapkoncepcióját, amelyet még Britten is tiszteletben tartott. Szeretem a modern színreviteleket, de csak abban az esetben, ha a szereplőknek az eredeti műben megfogalmazott kapcsolatai relációit bontja ki a rendező. Csak így nyerhetik el a karakterek újra az eredeti dimenzióikat. Kovalik Balázs Xerxes-interpretációjában ez az attitűd maradéktalanul kifejezést nyert, mint ahogyan a stuttgarti teátrum Purcell: Dido és Aeneas produkciójában is. Közel végzős akadémistaként kértek fel a magas baritonra íródott férfi címszerepre, amelyet a világon elsőként szólaltattam meg, mint kontratenor. A szólamomat egy oktávval feljebb transzponálták. A rendezői koncepció a „színház a színházban"-effektusra épült: a lecsúszott hollywoodi díva, Didó ellenpárja a fiatalok által bálványozott, frissen felkapott színész, Aeneas volt. A filmes eszközök jelenléte lehetővé tette, hogy saját magamat is láttam kívülről az előadásban. Művészileg gazdag tapasztalatokkal gyarapított ez a színrevitel, mellyel Svájcban is vendégszerepeltünk.

Arszamenész szerepében (Händel: Xerxes),
Magyar Állami Operaház, 2009 (fotó: Csillag Pál)

Az esetek többségében, ha egy fiatalember elkezd énekelni, tanárai is megtartják a hagyományos hangfajok keretei között. Ön hogyan lett kontratenor?

Gyermekkoromban olyan kórusban énekeltem, ahol a sok lány között egyedüli fiú voltam. "Szabadságvágyam a kontratenor regiszter felé vezérelt..." Később csellózni tanultam, ez a vonósok között az ún. bariton-hangszer. Mutáláskor abbahagytam az éneklést, csak a hangszeres tanulmányaimmal foglalkoztam, később felfedeztem saját hangomat. Bár eredetileg baritonhangom van, szabadságvágyam és a köznapitól való elvágyódásom a kontratenor regiszter felé vezérelt. Az ember visszavágyódását az égi szférába a kontratenor fejezi ki a legadekvátabban.

A különféle szakirodalmi munkák, köztük az angol kontratenor Peter Giles könyve, a kontratenort úgy jellemzik, mint aki nem a saját természetes hangját képezte ki, hanem falzett hangon énekelve egy „természetellenes" hangképzési módra épít. A régi kasztráltak esetében ez a „téves" énektechnika nem állt fenn, mert – a mutálás periódusát kihagyva - gyermekhanguk fejlődött ki, erősödött meg.

Az a megállapítás, hogy a kontratenor falzettben énekel, önellentmondáshoz vezet. A falzett hang támasz nélküli fejhang, de ha csak fejhang lenne, megállhatnánk az angol reneszánsznál vagy a kamaraéneklésnél. A kontratenor az eredeti férfihangfajoknak megfelelően három fachra tagolódik: a basszus- vagy basszbariton gégével rendelkező férfialtra (altus), a bariton hangszalaggal rendelkező férfimezzóra (ez az én esetem) és a tenorgégével rendelkező férfiszopránra. Éneklés közben is ugyanazt a technikát használják, mint megszokott, mély változataik, mert a falzett hang a mellrezonancián megy keresztül és miután ez benyílik, sokkal dúsabb hang jön létre és már nem beszélhetünk falzettről. Mesterem, Hamari Júlia sem kezdett el nekem falzetthangzást tanítani, hanem úgy foglalkozott velem, mintha „saját magát tanította volna meg nekem". Ha valamit nem helyesen énekeltem, rögtön megmondta és megmutatta a jó verziót és onnantól fogva nekem sem volt vele több gondom. Láthatatlan kontaktus alakult ki közöttünk; szigorú, kritikus tanár, de hittem, hogy ez az út elvezet a célig. És most már kezd beigazolódni a munkánk eredménye. Sohasem szerettem a járt utakat, mindig is a kihívások vonzottak, ezért is választottam a legnehezebbet, a kontratenor hangfajt.

(fotó: Csillag Pál)

A magyar zenei életbe elementáris erővel tört be a Xerxes Arsamenéjével, a közönség és a kritika egyaránt a leglelkesebben ünnepelte. Még „csak" 26 éves, de már szinte mindent tud az éneklésről.

Valóban megtiszteltetést jelentett a számomra, hogy lehetőséget, nyilvánosságot kaphattam gy igazi, méretben is monumentális operaházban. A bemutató méltó hazai csúcspontja a Händel halálának 250. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi évnek és boldog vagyok, hogy ezzel az alakításommal Magyarországnak és a magyar közönségnek is adhattam. Nagyon sok tapasztalatot szereztem a próbák és az előadások során. Köszönetet szeretnék mondani az Operaház művészeinek, amiért engem, mint kezdőt, mérhetetlen módon befogadtak. A szerelmemet, Romildát megszemélyesítő Kertesi Ingriddel éneklésben is találkoztunk, felfogásunk, zenei filozófiánk annyira egy tőről fakad. "Az odaadást Romilda, az önfeláldozást pedig Arsamene képviseli." Hábetler Andrással és Kálmán Péterrel igazi „haverságot" játszottunk el a színpadon. Várhelyi Évával az első próbától kezdve kölcsönös volt a szimpátia és a privát életben lévő vidámság a színpadon drámává, cinizmussá, arroganciává tudott átlényegülni. Mégis, az én szempontomból a Romilda-Arsamene pár hiteles ábrázolása a fő feladatom, mivel kettejük figuráján keresztül feszegeti az opera az odaadás és az önfeláldozás kérdéseit. Az odaadást Romilda, az önfeláldozást pedig Arsamene képviseli. Romilda karaktere a klasszikus nőiességnek állít emléket. Az igazi női szerelem megtestesülése, aki hű tud maradni önmagához és emberi tartását a Xerxes által képviselt anyagiakkal szemben is képes megőrizni. A mai korunk nőideáljának hasonló személyiségjegyekkel kell rendelkeznie, mint neki. Arsamene viszont „borzasztóan" szerelmes férfi, emiatt veszti el magabiztosságát, férfiasságában rendül meg és sebezhetősége, sérülékenysége teszi komikussá. Könnyen megtévesztik az intrikák, a Romildához való bizonytalanság, bizalmatlanság tulajdonképpen az önmagában való bizonytalanság kivetülése. Mivel a király öccse, függ a hatalomtól és hiába szeretne „privát" életet élni, létezése eleve be van határolva. A mű mondanivalóját zseniális színpadi költészettel konstruálta meg Kovalik Balázs.

Oberon szerepében (Britten: Szentivánéji álom), Stuttgart

A kontratenor egyre népszerűbb hangfaj, de az operaházak állandó repertoárján szinte alig van olyan darab, amely alkalmat adna a kontratenorok bemutatkozására. A barokk operairodalmon és néhány XX. századi alkotáson - Britten: Szentivánéji álom, Halál Velencében; Sztravinszkij: The Rake’s Progress; Ligeti: Le grande macabre, Eötvös Péter: A három nővér - kívül a hangfaj főként a koncertpódiumra és az egyházzenére korlátozódik.

Mivel elsősorban drámai karakter vagyok, előbb-utóbb szeretnék minél több romantikus dalművet is énekelni. Szívesen megformálnám többek között mesterem, Hamari Júlia nagy szerepét, Bellini Rómeó és Júliájának Rómeóját, ha lenne egy bátor rendező, aki megbízna a feladattal. Az utóbbi időszakban sokat foglalkoztat Mozart. Úgy érzem a Mitridates Farnacéja és Sifaréja, ill. a Lucio Silla Cinnája lenne tőle a leginkább megfelelő számomra. A Lucio Silla fiatalkori mű, hatásvadász, sikerorientált darab, rengeteg magas koloratúrával. Cinna két világ között őrlődő, kicsit lázadó, szerelmes egyénisége a Xerxes Arsamenésével is sok párhuzamot mutat. De ugyanúgy szerepálmom Rossini Tankrédja is és más bel canto nadrágszerepeket is alakítanék. Érdekes kihívás lenne az egyetlen Rossini kasztrált-hős, az Aurelianus Palmirában Arsacéja - a XX. században a neves férfiszoprán, Angelo Manzotti énekelte lemezre -, ill. Meyerbeer Keresztes hadjárat Egyiptomban c. operájának Armandója is. Mindkettő a bel canto korszak meghatározó kasztráltcsillaga, Giovanni Battista Velluti számára íródott…

Péterfi Nagy László

(A fotókat Birta Gábor bocsátotta a rendelkezésünkre.)