"REMÉLEM, EGYSZER MAJD ÉNEKELHETEK MAGYAR KÖZÖNSÉG ELŐTT..."

A Németországban élő mezzoszoprán sokoldalú személyiség, aki nemcsak a nagy operaszínpadok és koncertpódiumok szívesen látott vendége, hanem a musical, a revü és az operett világában is magasrendű művészi értéket közvetít. Könnyűzenei pályafutása tetőpontján, még operaénekesi tanulmányai elején mestere, Hamari Júlia így jellemezte művészetét: "Forradalmi egyéniség vagy, bármit fantasztikusan el tudsz énekelni! Vagy megreformálod az operajátszást, vagy megbuksz." A sikerért valóban meg kellett küzdeni, de a szorgalmas tanulás meghozta eredményét: fellépéseit a közönség és a kritika egyaránt a legnagyobb lelkesedéssel fogadja. Leghíresebb szerepe Carmen, amelyet idén tavasszal a drezdai dalszínházban is alakít.

A zene szeretete Önnél családi hagyomány.

A zene már kisgyermekkorom óta az életem szerves részévé vált, négy éves koromtól hegedülni tanultam. Marosvásárhelyen születtem, de a romániai diktatúra poklából szüleimmel Németországba emigráltunk. Édesanyám a Marosvásárhelyi Filharmónia, majd a legendás, emigráns zenészekből alakult németországi Philharmonia Hungarica hegedűművésznője volt. Neveltetésemet a kultúrára való igény határozta meg: magyar népmeséken és népdalokon nőttem fel, később Petőfi, Arany és Vörösmarty költészete, Gárdonyi Géza Az egri csillagok c. regénye, Bartók és Kodály zenéje tette tudatossá bennem a magyarság vállalását. Óvodában és alsófokú zeneiskolában magyar osztályba jártam, barátaim és tanáraim magyarok voltak.

Poulenc: Az emberi hang, Prága, 2007

Gyermekkori álmom vált valóra a kétezer férőhelyes teátrumban, ahol Európa egyik legnagyobb és legmodernebb technikával felszerelt színpada található. Nagyon szerettem ott énekelni, mert a zeneszerzők az egyéniségemre formálva, a képességeimre írták a darabokat. "Gyermekkori álmom vált valóra..." Egyik legkedvesebb darabom a 2002-ben bemutatott Karácsonyi revü volt, amelyben az éneklés és a tánc, a szteppelés mellett korcsolyáztam és hegedültem is. Összesen négyszáz előadásom volt, amely kemény munkát követelt meg, de nap mint nap telt ház előtt játszottunk és mindig vastapsot kaptam. Örömmel gondolok vissza erre az időszakra, de többre vágytam. A sors és a szerencse 2002-ben, egy mesterkurzuson hozott össze a Németországban tanító kiváló magyar operaénekesnővel és pedagógussal, Hamari Júliával. Tanácsot kértem tőle, érdemes-e elindulnom az opera műfaja felé. Rögtön meglátta bennem a lehetőséget és meggyőzött arról, hogy az igazi helyem az operaszínpadon lenne. Elkezdtem komolyabb tanulmányaimat a klasszikus hangképzés terén, a délutáni énekórákat az esti előadások követték. Imádott tanárnőm rávezetett, hogyan kell szívvel-lélekkel énekelni, a zenei stílusismerettől a frazírozásig mindent neki köszönhetek.

Karácsonyi revü, Berlin, 2002

A későbbiekben Grace Bumbry és Teresa Berganza is meghatározta a hangi fejlődését.

Teresa Berganzát Norvégiában ismertem meg és meghívott Madridba, a Teatro Real-ban rendezett mesterkurzusára. Itt Mozart- és Rossini-szerepeimet tökéletesítettem az ő irányításával. Grace Bumbryval pedig egy dél-afrikai énekversenyen találkoztam; két évig segítette a művészi érésemet, kibontakozásomat. Megtanultam tőle, hogy csak a hangomnak megfelelő feladatokat vállalhatom el és ha kell, nemet is tudjak mondani a felkérésekre.

Első szerepe Carmen volt, amely azóta végigkíséri pályafutását.

Az első operai meghallgatásra kíváncsiságból mentem el és rögtön megkaptam a weikersheimi szabadtéri játékok Carmen-produkciójának címszerepét. Az előadássorozat kiváló dirigense Yakov Kreizberg volt. A Carmen indította el operaszínpadi pályafutásomat, a számtalan fellépés közül a legemlékezetesebb 2005-ben volt Japánban, Toyamában Myung-Whun Chung vezényletével. Chung rendkívüli művészegyéniség, igazi zenész: zongorista és karmester egy személyben. Abszolút elvarázsolja a zenekart, az énekeseket és természetesen a közönséget is. Felejthetetlen élményt jelentett számomra a közös munkánk, mint ahogy a Don Josét alakító Vincenzo la Scola és az Escamillót megszemélyesítő Erwin Schrott is mély benyomást tett rám.

Életében 2005-ben köszöntött be a nagy lehetőség: első magyar művészként elnyerte a Madridban megrendezett Placido Domingo-énekverseny, a XII. OPERALIA Zarzuela-díját. Számos külföldi sajtóorgánumnak nyilatkozta, hogy pályafutása egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a gálakoncerten a tenorcsillag vezényletével énekelt.

Ennél nagyobb elismerés nem is érhetett, hogy spanyol közönség előtt, spanyol nyelven énekelve én kaptam meg a Zarzuela-díjat. A megmérettetést követően Domingo a spanyol kultuszminiszter jelenlétében méltatva elmondta, élete legjobb zarzuela-interpretációját hallotta tőlem. Felesége, Martha Domingo pedig végig azt hitte a verseny alatt, hogy spanyol származású vagyok, mivel a kiejtésemet tökéletesre csiszoltam. Történelmi pillanatot jelentett számomra az is, mikor a zsűri munkájában részt vevő José Carreras és korábbi mesterem, Teresa Berganza megöleltek és gratuláltak a díjamhoz. Legyünk őszinték: kinek nem lenne ilyen találkozás felemelő élmény? A Domingo-versenyt csak ajánlhatom minden fiatal énekesnek, annyira jó a szervezés és pozitív hatással van az ifjú művészekre. Gratulálok a második magyar győztesnek, a Spanyolországban élő Szemerédy Károlynak is, aki a tavalyi megmérettetésen öregbítette a magyar kultúra nemzetközi rangját!

Placido Domingóval, Madrid, 2005

Azóta számos szerepet alakított: Dorabellát, Sestót, Rosinát, Hamupipőkét, Preziosillát, Charlottét, Puccini Edgarjának Tigranáját, a Jancsi és Juliska Jancsiját, az Ariadné Naxos szigetén Komponistáját és Poulenc Az emberi hang című monodráma-operájának főszerepét, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Fellépett a madridi, a lipcsei, a drezdai, a karlsruhei, a tokiói, a calabriai dalszínházban, a Bregenzi Fesztiválon. Gyakran énekel a német főváros legrangosabb hangversenytermében, a berlini Konzerthausban és az amsterdami Concertgebow-ban, ahol tavaly két dalestet is adott. Komolyzenei sikerei mellett a musical világában is szép feladatokat kap: februárban a La Mancha lovagja Aldonzáját formálja meg Bregenzben.

Az általam művelt zenei műfajok elvileg nagyon közel állnak egymáshoz és kölcsönösen kiegészítik egymást. Az életem nem lenne teljes, ha nem nyílna lehetőségem a sokoldalúságra. "Általában temperamentumos hősnőket formálok meg..." Általában temperamentumos hősnőket formálok meg, hiszen ilyen az egyéniségem is. Nincsen kimondottan legkedvesebb szerepem, mivel mindegyiket megpróbálom ugyanolyan közel érezni a személyiségemhez. Szeretem azokat a műveket, amelyekben egyedül vagyok a színpadon, mindentől függetlenül, szabadon, csak a zenekari kísérettel. Ezért volt meghatározó élmény számomra 23 évesen Georg Kreisler Ma este: Lola Blau c. alkotása, amelyet Lipcsében énekeltem. A prágai operaház színpadán pedig 2007-ben Poulenc Az emberi hang című dalművének Asszony szerepében mutatkoztam be. A háromnegyed órás monológ rendkívüli követelmények elé állított és csak egy hónap állt rendelkezésemre a mű megtanulásához. A rendező Pier Luigi Pizzi volt, akihez még a próbafolyamat előtt leutazhattam átbeszélni a darabot Velencébe. Pizzi rendezései a színész-énekesekre építenek, ezért az első perctől az ő egyéniségére tudtam hangolódni. Gyönyörű díszleteket és ruhákat tervez, rendezése tiszta és mindenki számára érthető. A monodrámákhoz hasonló kihívást jelentenek a dalestek is, ezek nagyfokú koncentrációt és fegyelmet követelnek meg. Ilyenkor ott állok a zongora mellett, díszlet, jelmez és egyéb segítség nélkül. Csak a személyiségemre és a hangomra vagyok utalva. Első CD-lemezem is a dal jegyében fogan: idén szeptemberben Kurt Weill-dalokat rögzítek lemezre Hollandiában.

Bernstein: West side story (Anita), Bregenz, 2004

A nemzetközi elismerések mellett a magyarországi bemutatkozás mindezidáig váratott magára.

Magyarnak születtem és életem végéig büszkén vállalom az identitásomat. A helyzetem nem könnyű, mivel román fennhatóság alatt lévő területen születtem és távol a hazámtól, Németországban élek. Mind a mai napig elszomorít, ha Erdélyt és szűkebb pátriámat, Marosvásárhelyt összetévesztik Romániával vagy ha egy műsorfüzetben "román" énekesnőként tüntetnek fel. A különbség román és romániai között óriási. Még egy dolog őszintén bánt. Magyarország mind a mai napig nem vett rólam tudomást, arról, hogy én is magyar vagyok. Remélem, egyszer majd énekelhetek magyar közönség előtt...

Péterfi Nagy László

(Fotók: Dobay Kinga honlapja)

Kapcsolódó oldalak:

Dobay Kinga honlapja