Második rész
Mint említette, Elektra mellett a Nibelung gyűrűje Brünnhildéje a másik legkedvesebb szerepe. Wagner zenéje végigkíséri egész pályafutását, Bayreuthban számos alkalommal fellépett: Daniel Barenboim és Harry Kupfer etalon értékű Ringjének Sieglindéjeként lemez- és videofelvétel is megörökíti művészetét. Szép számú felvételéből Zubin Mehta zeneileg szinte egyedülálló müncheni Tannhauser-interpretációját, a Jeffrey Tate vezényelte Buenos Aires-i Walkür Brünnhildéjét és a barcelonai dalszínházban, Placido Domingóval készült Walkür I. felvonását is kiemelhetjük.
Az egyéniségemhez leginkább közelálló zeneszerző Wagner. Zenéjét énekelni számomra annyira természetes, akárcsak a lélegzés. Lenyűgöző Wagner zenedrámáinak világa és szenvedélyes, érzelmes nőfiguráival is könnyen meg tudom teremteni a lelki kapcsolatot. Pályám kezdeti szakaszában még a legkönnyebb fajsúlyú hősnőt, a Nürnbergi mesterdalnokok Éváját is énekeltem, a felejthetetlen magyar tenorista, Ilosfalvy Róbert oldalán, Kölnben. "Wagnert énekelni számomra természetes, akárcsak a lélegzés..." Őt emberileg is nagyon sokra becsülöm, rendszeresen tartom vele és feleségével mind a mai napig a kapcsolatot. Egyik leghíresebb alakítása, a Bánk bán CD-felvételével is megajándékozott: a magyar nép nemzeti operája igazi zenetörténeti értéket képvisel. Visszatérve Wagner alkotásaira: bár mostanság a legtöbbször Brünnhildét alakítom, a tetralógia másik fontos hősnője, a hozzám szintén igen közel álló Sieglinde sem került le a repertoáromról. Legutóbb tavaly, Amszterdamban énekeltem, Pierre Audi izgalmas, modern rendezésében.
Elektra, Magyar Állami Operaház, 2008 (fotó: Éder Vera)
Idén májusban, miközben sorozatosan a Trisztán és Izolda női főszerepét formálta meg a münsteri operaházban, újabb nagy szereppel, a Parsifal Kundryjával bővült a repertoárja.
Be kell vallanom, amikor az ausztriai welsi Wagner Fesztivál felajánlotta nekem a lehetőséget, egy kicsit szkeptikus voltam. A kialakult színházi gyakorlat során igen gyakran mezzoszopránok éneklik Kundryt, amely szerepformálásban is igényes színészi kidolgozást követel. Az elején inkább egy archetípusnak tűnt, mint egy igazi nőnek, de a próbafolyamat során elindultam a figura végtelenül összetett személyisége felé vezető úton. A hagyományosan színpadra állított előadást, amelyet Gurnemanz szerepében Hans Sotin felejthetetlen tolmácsolása koronázott meg, a közönség és a kritika egyaránt elismeréssel méltatta.
Elektra, Magyar Állami Operaház, 2008 (fotó: Éder Vera)
Művészi életútján a német operairodalom alkotásai dominálnak. Olasz és francia szerepekkel találkozott-e pályafutása során?
Még pályafutásom elején énekeltem a Carmen Michaeláját, 1984-ben Wiesbadenben, de aztán végleg a hangi adottságaimnak leginkább megfelelő német operák felé orientálódtam. Mozarttól három szerepet énekeltem: az Idomeneo Elektráját, a Don Giovanni Donna Elviráját és a Varázsfuvola Első dámáját, amely nem tartozott a kedvenc feladataim közé. A kölni operatársulat tagjaként a repertoár-előadásokban is részt kellett venni, így nem utasíthattam vissza a kizárólag együttesekben megnyilvánuló, szinte a darab egészét felölelő színpadi jelenlétet igénylő szerepet. Mint ahogy a müncheni dalszínház tagjaként a mindössze tizenkét frázisra szorítkozó Rajna kincse Freiája sem jelentett igazi kihívást. A német zene mellett viszont van egy terület, amely nagyon közel áll hozzám: a szláv zene. Rendszeresen fellépek orosz és cseh dalművekben - Sosztakovics: Kisvárosi Lady Macbeth, Prokofjev: A tüzes angyal, Janacek: Jenufa, Katja Kabanova -, és a lengyel Pendereczky Dies Irae c. oratorikus alkotásának tolmácsolása is maradandó élményt jelentett számomra. Pendereczkyt később személyesen is lehetőségem nyílt megismerni: ő valóban egy csodálatos, széles látókörrel rendelkező, lenyűgöző ember.
Wagner: A walkür (Amsterdam, 2005; fotó: Nadine Secunde engedélyével)
A német kortárs zenei élet meghatározó eseménye volt Henze Vénusz és Adonisz című operájának müncheni ősbemutatója. A Primadonna szerepe kifejezetten az Ön számára íródott.
Annak ellenére, hogy kortárs darabról van szó, Henze zenéje dallamos, jól énekelhető. Előtte nem sokkal került sor a Pendereczky-mű előadására, az sokkal nehezebb feladatot jelentett. Schönberg Erwartungja is bonyolult felépítésű, a tizenkétfokú, atonális zene megszólaltatása hosszú tanulási folyamatot igényelt. A Vénusz és Adonisz klasszikus, letisztult zenei szövete Henze lírai hangvételű VIII. Szimfóniáját követően keletkezett. Az egyfelvonásos, igen rövid dalmű egy szerelmi háromszög történetét mutatja be, a mitológiai történetet egy színházi kerettörténetbe ágyazza be, ahol a Primadonna és a Tenor szerelme párhuzamosan bontakozik ki, majd a bariton főhős intrikáival fordul tragikusra. Korábban egy másik modern dalmű ősbemutatóján is énekeltem, Kirschner Babel című operájában, amelyet Wiesbadenben és Hannoverben adtunk elő. Kirschner a wiesbadeni színház helyi szerzője volt, igazi színházi ember, akinek zenéje a Lear királyt megzenésítő Reimann stílusára emlékeztet. Ezt is nagyon nehéz volt megtanulni.
Egyik legismertebb szerepe a XX. századi orosz operairodalom kiemelkedő alkotása, Sosztakovics Kisvárosi LadyMacbethjének hősnője. Első alkalommal Brüsszelben formálta meg ezt a színészileg is összetett szerepformálást igénylő figurát, Antonio Pappano vezényletével. A 2003-as barcelonai előadást megörökítő DVD-lemezt pedig a legkedvesebb felvételei között tartja számon.
A Kisvárosi Lady Macbeth zenéje elsősorban negatív érzéseket közvetít, erőszakosságot, félelmet, reménytelenséget és elidegenedést. De az őszinte, lírai pillanatokban csodálatos magasságokba emelkedik. A címszereplő áriája a legcsodálatosabb Puccini-zeneszámokkal vetekszik. A IV. felvonás drámaisága hatalmas kórustablójával, mely a nagy orosz kórustradíció szellemében íródott, a teljes elkeseredettséget és kilátástalanságot fejezi ki. Sosztakovics hitelesen transzformálta művészetté az életében ránehezedő politikai nyomást, a XX. század diktatúráinak nyomasztó légkörét. Minden egyes előadásban személyesen is végigélem Katyerina Izmajlova sorsát, a lelkében lejátszódó pszichikai folyamatokat, így a tragédia végére csaknem szó szerint meghalok. Teljesen megöl érzelmileg az azonosulás, ezért egy évben egynél több produkcióban nem is vállalom el.
Az utóbbi években gyakran alakítja az egyre több dalszínházban bemutatott cseh opera, Janacek Jenufájának Kostelnickáját is.
Janacek igazi géniusz, akinek zenéje teljesen hitelesen, nagy kifejező erővel láttatja hőseinek lelki fejlődését, pszichológiai motivációit. Kostelnicka, annak ellenére, hogy megbocsáthatatlan gyilkosságot követ el, a komponista által megformált többi figurához hasonlóan mégiscsak esendő ember, akinek személyiségét végül saját lelkiismeret-furdalása őrli fel. Mindig kihívást jelent a megformálása, reményteljes várakozással tekintek a jövő év eleji, Marseille-i premier elé is...
Péterfi Nagy László
