fotó: Éder Vera

1902. január 30-án az Anyegin volt az első Budapesten bemutatott orosz opera. Azóta többféle előadása színre került, a legutóbbi változat 24 évvel ezelőtt, Békés András rendezésében.

A mostani előadást az eredeti tervek szerint Zsámbéki Gábor rendezte volna, aki azonban egészségügyi okokra hivatkozva végül mégsem tudta vállalni a feladatot. Az új jelölt Anatolij Vasziljev lett volna, aki végül szintén visszalépett. Mindez akkor történt, amikor az egyáltalán nem csekély munkát igénylő jelmezeket (a nyolcvan fős kórusnak például az előadás során háromszor kell átöltöznie) és díszleteket már javában gyártani kellett volna, így, Kovalik Balázs szavaival élve, „tervezgetni, gondolkodni, művészkedni, új koncepcióval előkészülni már nem volt idő", ezért egy már régebben bemutatott előadást kellett felfrissíteni. Mivel Kovalik Balázs az osztrák Angelika Höcknerrel (a darab díszlet- és jelmeztervezőjével) már régebben, 2002-ben a schwerini Mecklenburgisches Staatstheaterben, később pedig a 2004-es Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon színpadra állította a darabot, a szervezési nehézségek és az időhiány okozta szorongató helyzetet ezen produkció felfrissítésével igyekeztek enyhíteni.
A májusi előadás színrevitelét tehát Kovalik Balázs, az Operaház vezető rendezője vállalta, aki a sajtótájékoztatón nyereségként említette, hogy ez a produkció nem igényel monumentális díszletet, a jelmezek egy részét pedig készen meg tudták vásárolni.

fotó: Éder Vera

Kovalik Balázs rendező mellett Kovács János, az előadás dirigense szintén „beugró", hiszen eredetileg Jurij Szimonov vezényelt volna, aki visszamondta a felkérést. Kovács János először vezényli a művet, és az előadásra saját bevallása szerint „olyan buzgalommal és alázattal készül, hogy a teljes orosz librettót szó szerint kiszótározta". Ő is megerősítette: a darab egyáltalán nem hatásvadász, és technikailag a zenekar számára is 3-4 próba alatt elsajátítható. A karmester szerint „a mű nehézsége érzékenységében rejlik, amit nehéz követni. Mind a két szereposztás egészen kiváló, és bár későn kezdtünk hozzá az előkészületekhez, és bizonytalan operaéletünk miatt a siker mindig kétesélyes, bízom a közreműködők tehetségében, a szereplők rátermettségében."

Vass Lajos, az Operaház főigazgatója elmondta, a sok kezdeti kellemetlenség ellenére a munkafolyamatokat elnézve biztos az előadás sikerében, és köszöni az előadóknak és az alkotóknak, hogy ilyen feszített munkatempóban, számtalan nehézség közepette is helyt állnak.
Véletlen egybeesés volt, hogy a sajtótájékoztató napján árusították a jövő évad bérleteit, az Operaház előtt kígyózó sorok álltak. Vass Lajostól megtudtuk, egy óra alatt 1000 darabot adtak el.

- fzs -

fotó: Éder Vera

Kovalik Balázs Csajkovszkijról és az Anyeginről

A rendező a boldogtalan Csajkovszkijról, a Csajkovszkij-tradíció Anyeginnel kapcsolatos téves közhelyeiről és saját rendezői koncepciójáról a sajtótájékoztatón így beszélt:

„Annak idején nagyon sok Csajkovszkij-levelet olvastam, amelyek sokáig nem voltak olvashatók, hiszen cenzúrázták őket, és a szovjet propaganda a zeneszerzőnek csak egyik oldalát próbálta a világ felé mutatni. A levelekből kiderül, Csajkovszkij hihetetlen boldogtalan, szerencsétlen ember volt, aki ennek ellenére rettenetesen sikeres volt, és ez a siker, ez a csillogás folyamatosan frusztrálta, miközben ő menekülni, visszavonulni, elmélyedni vágyott.
Amikor az Anyegint komponálta, éppen megházasodott. Meglehetősen bizarr házasságot kötött egy rajongó hölggyel. Az egész családja elől eltitkolta, egyszer csak bejelentette, de már két héttel házassága után ezt írta bátyjának: 'Tegyetek meg mindent, hogy ezt a nőt eltávolítsátok a közelemből. Nem kívánom, hogy boldogtalan legyen, de ez nem jelenti azt, hogy ne gyűlölném.' Ez a borzasztó kaland levelezéseiben is fellelhető.
Csajkovszkijnak volt egy plátói kapcsolata is, mecénásával, Nagyesda von Meck-kel, akivel egyébként soha életében nem találkozott, kivéve egyetlen egyszer, amikor előre megbeszélték, hogy Csajkovszkij az utca egyik oldalán megy az egyik irányba, Nagyesda pedig az utca másik oldalán a másikba, és egy bizonyos ponton átnéztek egymásra, majd továbbmentek, és csak levélben tartották a kapcsolatot. Nagyesda von Meck egy 1878-as levelében ezt írta Csajkovszkijnak: 'Pjotr Iljics, szeretett Maga valaha is? Nekem úgy tűnik, hogy nem. Túlságosan imádja a zenét ahhoz, hogy egy nőt megszerethessen. Egyetlen szerelmi epizódját ismerem az Ön életének, de azt gondolom, hogy az ilyen úgynevezett plátói szerelem csak félig szerelem. Ez a fantázia szerelme, de nem a szívé. Nem a húson meg a véren keresztül járja át az embert, nem az az érzés, amely nélkül ne lehetne élni.' Csajkovszkij pár nappal később Firenzéből ezt a választ küldte: "Azt kérdezi barátnőm, hogy ismerem-e a nem plátói szerelmet? Igen és nem. Ha az ember ezt a kérdést másképp teszi fel, ha azt kérdezi, hogy a szerelemben megtaláltam-e a boldogságérzetet, úgy azt válaszolom: nem, nem, és nem." Ez a boldogtalanság, ez a melankólia, bánat és fájdalom hatja át az egész Anyegint. (...)
A Csajkovszkij-tradíció, amely részben a szovjet propaganda, részben a világ akarása miatt eluralkodott, hogy Csajkovszkij zenéje hatásos, fenséges és populáris, elfeledteti, hogy maga az Anyegin viszont egészen más helyet foglal el az életműben. Maga Csajkovszkij, amikor ezt a témát kezdi komponálni, bár ismerősei, barátai, jóakarói megpróbálják lebeszélni, mondván, nem jó operatéma, ne válassza, mert ezzel meg fog bukni, mégis kitart az ötlet mellett. Maga is írja egy-két levelében: tudja, hogy a közönség nem fogadja majd el az Anyegint, mint operát, ő mégis megkomponálja, mert neki fontos, hogy ezt a művet ’kiírja magából’, még akkor is, ha soha nem fogják játszani, még akkor is, ha óriási bukás lesz.
'Lírai jeleneteknek’, nem operának nevezte a darabot, amelyet nem is operaházban, gyakorlott, hivatásos operaénekesekkel, hanem hús-vér emberekkel, a Moszkvai Konzervatórium fiatal tehetségeivel szeretett volna a színpadon látni. (...) A Csajkovszij-hagyomány pedig szépen felpumpálta a darabot, hősies, pátoszos, romantikus, ’igazi’ operává kívánta formálni az egyébként minden ilyen klisétől mentes zenedramaturgiát és gondolkodásmódot. (...)
Melankólia, szenvedés, bánat, szomorúság, fájdalom és kegyetlenség húzódik végig az egész darabon; ez nem egy lányregény, ez Csajkovszkij maga. Az operát alkotó jeleneteket és szereplőket Csajkovszkij kénye-kedve szerint válogatta össze Puskin művéből. Nyilvánvalóan azokat emelte ki, amelyek számára valamiért fontosak voltak. Nem az érdekelte, hogy valami kis frappáns, cselekményes operát írjon, hanem az, hogy Anyeginen, Tatjánán, Olgán, Larinán, Triquet-n és Gremin hercegen keresztül elmondjon, megmutasson egy-egy részletet saját magából: a vergődő szerelmestől kezdve a kétségbeesetten menekülő, életunt, dekadens figurán keresztül a magát az öngyilkosság felé hajszoló költőn át a sokak által kinevetett falusi kupléénekesig.
Azt gondolom, ez egy hihetetlenül izgalmas, személyes történet, ezért minden eszközzel arra törekszünk, hogy erre irányítsuk a figyelmet. Az előadás díszlete és képi világa is megpróbál leegyszerűsödni, nincsenek pompázatos báli termek, nincsenek orosz vidéki kúriák, csak egy nagyon egyszerű, szimpla tér, ahol az énekesekre, a szereplőkre szeretnénk irányítani a figyelmet. Szimbolikus, szürreális világot hoztunk létre: fekete hó, fekete lekvár, ’fekete leves’, és ezért választottuk a fekete rózsát is az előadás szimbólumának. (…)
A három felvonásból álló darab első része zöld világban játszódik, hiszen a zöld a természet, a szabadság és a lehetőségek színe, a második felvonást a piros, bordó és vörös színek uralják, amelyek a névnapi bál, a vidéki orosz buli kissé erotikus, fülledt, vérgőzös, vodkaszagú hangulatát idézik, a harmadik – pétervári felvonás – pedig a fehér és az arany pompás, ámde rideg és kissé embertelen világába kalauzol el bennünket."

fotó: Éder Vera

Csajkovszkij operái és balettjei a Magyar Állami Operaház színpadán

Az Anyegin volt az első orosz opera, amelyet Budapesten bemutattak. 1902. január 30-án, Várady Sándor fordításában, Máder Rezső vezényletével, Lenszkij szerepében Burián Károllyal, aki – a korabeli beszámolók szerint – sikerre vitte az „egyébként kevéssé mutatós dalművet".
A Diótörőt az 1927. december 21-i premierje óta rendszeresen látja a színpadon a budapesti közönség.
1951-ben óriási sikerrel mutatták be Budapesten a Hattyúk tavát, 1967-ben a Csipkerózsikát.
A Pikk Dámát meghirdették az Operaház 1940-41-es évadjára, a háború miatt azonban nem került rá sor. A Pikk dáma volt viszont a II. világháború utáni budapesti operajátszás első bemutatója: 1945. június 10-én került színre az Andrássy úti palotában, a mű szövegét Lányi Viktor ültette át magyarra, az előadást Komor Vilmos vezényelte, a fő szerepeket Orosz Júlia, Udvardy Tibor és Basilides Mária énekelték. Ám Csajkovszkij ezen operája nem aratott tartós sikert Budapesten, hamar lekerült a műsorról, s a nagy visszhangot kiváltó felújítás csaknem hat évtizedet váratott magára: 2003. május 31-én és június 19-én már eredeti nyelvén, oroszul játszották, Jurij Szimonov vezényletével, Vagyim Milkov rendezésében, a főbb szerepeket Bándi János, Maria Gavrilova, Fokanov Anatolij, és Budai Lívia, illetve Jurij Maruszin, Bátori Éva, Busa Tamás és Mészöly Katalin alakította.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Az Anyegin viszont az 1951-es felújítástól kezdődően, tartósan repertoáron maradt. 1951. május 6-án Blum Tamás és Jakabfi István azóta klasszikussá vált fordításában mutatták be a „lírai jeleneteket", a látványos díszleteket Oláh Gusztáv készítette, a jelmezeket Márk Tivadar, az előadást Ferencsik János tanította be és vezényelte, rendezőt a Szovjetunióból importáltak Nyikolaj Sz. Dombrovszkij személyében. A főszerepeket Svéd Sándor, Osváth Júlia, Udvardy Tibor és Székely Mihály énekelték. Anyegint később Losonczy György, majd Melis György alakította, Tatjánát Mátyás Mária, Lenszkijt Simándy József. A rendezés, díszletek és jelmezek megtartásával két további felújítás zajlott le a következő évtizedekben: 1971 novemberében Kórody András vezetésével, 1978 februárjában Váradi Katalin zenei irányításával. 1984-ben Békés András újra rendezte az Anyegint, a díszleteket és a jelmezeket orosz-szovjet művészek, Valerij Levental és Marina Szokolova tervezték, az előadást Pál Tamás vezényelte; a december 20-i bemutatón Miller Lajos, Kelen Péter, Tokody Ilona és Kováts Kolos énekelték a főbb szerepeket, december 23-án Ötvös Csaba, Berkes János, Pitti Katalin és Polgár László léptek fel a második szereposztásban.

(Forrás: Magyar Állami Operaház)

fotó: Éder Vera

2008. május 31. és június 1. 19:00 
Magyar Állami Operaház

Csajkovszkij: Anyegin

Közreműködik:
Káldi Kiss András / Molnár Levente (Anyegin)
Fekete Attila / Nyári Zoltán (Lenszkij)
Bátori Éva / Frankó Tünde (Tatjana)
Mester Viktória (Olga)
Balatoni Éva / Kukely Júlia (Larina)
Kovács Annamária / Takács Tamara (Filipjevna)
Fried Péter / Rácz István (Gremin)
Vághelyi Gábor / Clementis Tamás (Zareckij)
Kóbor Tamás (Triquet)
zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
szövegíró: Puskin nyomán Pjotr Iljics Csajkovszkij, Konsztantyin Sztyepánovics Silovszkij
rendező: Kovalik Balázs
díszlet- és jelmeztervező: Angelika Höckner
karigazgató: Szabó Sipos Máté

fotó: Éder Vera