A dalszínház örökös tagját és mesterművészét péntekre virradóra érte a halál.

Sándor Juditot az Operaház saját halottjának tekinti, búcsúztatásának időpontját később közlik. Debussy: Pelléas és Mélisande című zenedrámájának legendás női címszereplője 1948-ban lépett először a Magyar Állami Operaház színpadára.

Operaházi tagságának 60. évfordulója egybe esett 85. születésnapjával, október 10-ével, de a ház köszöntését már betegágyánál fogadta.

Mélisande (fotó: az Operaház fotóarchívuma)

Sándor Judit 1923. október 10-én született. A Fodor Zeneiskolában Gervay Erzsébet, a Zeneakadémián Durigo Ilona, Walter Margit és Molnár Imre növendéke volt. Csajkovszkij Orleans-i szűz című művének egy áriájával mutatkozott be Tóth Aladár és Otto Klemperer előtt.

Ezután szerződtették és tűzték ki a Figaro házassága Cherubino szerepére. Zeneakadémiai tanulmányaival párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, művészettörténet szakra.

Az irodalom, a költészet, például Szabó Lőrinc, valamint férje, Hárs Ernő költészete inspirálta művészi szellemét. Pályáján egyformán fontos szerep jutott a dal- és az operaéneklésnek. Kodály Zoltán művei mellett Schubert- és Brahms-dalok, jelentős oratórium szólamok hiteles megszólaltatója volt.

Első operaszerepét főiskolásként az András Béla vezette Vígopera produkciójában játszotta. A Zeneakadémia kistermében a korai Mozart-opera, a Bastien és Bastienne fiúszerepét énekelte.

Szoprán és mezzoszoprán szerepkörben egyaránt számos emlékezetes alakítást nyújtott.

Mozart alakjai végigkísérték pályáját: volt Cherubino, Dorabella, Donna Elvira, Grófné. Nagy sikerrel énekelt drámai szerepeket is, például Beethoven Fideliójában Leonórát, R. Strauss Rózsalovagjában Octaviant vagy Wagner: A walkür című operájában Sieglindét.

1978 után egyre inkább előtérbe került pedagógiai tevékenysége, és több nemzetközi énekverseny zsűrijének munkájában vett részt. Nagy érdemeket szerzett Arnold Schönberg és Paul Hindemith műveinek tolmácsolójaként is.

1953-ban Liszt Ferenc-díjat, 1963-ban érdemes művész kitüntetést, 1992-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, 1993-ban Kossuth-díjat kapott.

Pályájának tanulságait, énekesi hitvallását A zene zarándokútján című, 2004-ben megjelent könyvében adta közre.