Fodor Géza dramaturg, kritikus, színház- és zeneesztéta 1943. május 2-án született Budapesten. 1967-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara magyar-filozófia szakán.

1967-1974 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa volt, 1975-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett. 1974-től 1986-ig az egyetem esztétika tanszékének tanára, 1987-ben az Operaház vezető dramaturgja. 1978-1982 között a Nemzeti Színház, 1982-tõl haláláig a Katona József Színház dramaturgja volt.

1982 és 1986 között, majd 1990 óta ismét a Muzsika című zenei szaklap operakritikusa. 1989-től a Holmi szerkesztőbizottsági tagja. 1992-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az utóbbi években az Élet és Irodalom című hetilapban zenei kritikákat publikált.

1987-ben és 1990-ben megkapta az Országos Színházi Találkozó legjobb dramaturgiai munkájáért a kritikusok díját.

Főbb művei a Zene és dráma (1974), Az ajtón kívül (1979), Operai napló (1986), Petri György költészete (1991), Zene és színház (1998), Das hoffnungslose Meisterwerk (1999), illetve operalibrettók: Az ajtón kívül, Karl és Anna.

Fodor Géza 1988-ban Erkel Ferenc-díjat kapott. 1990-ben Déry Tibor-jutalomban részesült. A Táncsics-alapítvány díját 1992-ben vehette át, 1997-ben pedig Madách Imre-díjban részesült.