Budapesti Wagner-napok 2010
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Vezényel: Fischer Ádám

A nibelung gyűrűje
Június 10-13.

Rendező, díszlettervező: Hartmut Schörghofer
Dramaturg: Christian Martin Fuchs †
Koreográfia: Teresa Rotemberg (Előeste, Első nap)
Vida Gábor (Második nap, Harmadik nap)
Jelmez- és bábtervező: Corinna Crome
Fénytervező: Andreas Grüter
Videó: Momme Hinrichs, Torge Møller (fettFilm)
Rendezőasszisztens: Katharina Kühnel
Próbavezető rendező: Boschán Daisy
Zenei munkatársak: Bartinai Gábor, Bartal László, Fajger Orsolya, Richard Lewis
Közreműködik: MR Szimfonikusok
A zenekart betanította: Stephen D'Agostino

Táncosok:
Balkányi Kitty, Csere Zoltán, Dózsa Ákos, Ékes Georgina, Gantner István, Katonka Zoltán, Somorjai Judit, Szelőcsey Dóra, Szent-Ivány Kinga, Szilágyi Erzsébet, Vida Gábor

 

 

Előeste
A Rajna kincse

Zenedráma négy képben
Június 10., csütörtök, 18.00

 

Szereplők:

Wotan: Thomas Johannes Mayer
Donner: Oskar Hillebrandt
Froh: Ladislav Elgr
Loge: Christian Franz
Fricka: Németh Judit
Freia: Raimondi Ildikó
Erda: Kovács Annamária
Alberich: Hartmut Welker
Mime: Michael Roider
Fafner: Walter Fink
Fasolt: Jan-Hendrik Rootering
Woglinde: Wierdl Eszter
Wellgunde: Fodor Gabriella
Flosshilde: Mester Viktória

Bábosok: Niklai Judit, Mészáros András

 

 

***

 

Első nap
A walkür

Zenedráma három felvonásban
Június 11., péntek 16.00

 

Szereplők:

Siegmund: Christian Franz
Hunding: Walter Fink
Wotan: Thomas Johannes Mayer
Sieglinde: Christiane Iven
Brünnhilde: Catherine Foster
Fricka: Németh Judit
Helmwige: Rálik Szilvia
Gerhilde: Szabóki Tünde
Ortlinde: Fodor Beatrix
Waltraute: Érsek Dóra
Siegrune: Várhelyi Éva
Rossweise: Mester Viktória
Grimgerde: Bakos Kornélia
Schwertleite: Kovács Annamária

 

 

***

 

Második nap
Siegfried

Zenedráma három felvonásban
Június 12., szombat 16.00

 

Szereplők:

Siegfried: Stephen Gould
Mime: Michael Roider
Vándor (Wotan): Tomasz Konieczny
Alberich: Hartmut Welker
Fafner: Walter Fink
Erda: Kovács Annamária
Brünnhilde: Irene Theorin
Erdei madár: Gál Gabi

 

 

***

 

Harmadik nap
Az istenek alkonya

Zenedráma három felvonásban
Június 13., vasárnap 16.00

 

Szereplők:

Siegfried: Christian Franz
Gunther: Oskar Hillebrandt
Hagen: Kurt Rydl
Alberich: Hartmut Welker
Brünnhilde: Catherine Foster
Gutrune: Vizin Viktória
Waltraute: Cornelia Kallisch
Nornák:
1. norna Gál Erika
2. norna Németh Judit
3. norna Szabóki Tünde
Rajnai sellők:
Woglinde Wierdl Eszter
Wellgunde Fodor Gabriella
Flosshilde Mester Viktória

MR Énekkar, karigazgató: Somos Csaba
Budapesti Stúdió Kórus, karigazgató: Strausz Kálmán

 

 

 

ELŐADÓK

 

FISCHER Ádám Budapesten zeneszerzést, majd Bécsben vezénylést tanult. Első munkahelye a Grazi Operában volt, ezt követték Helsinki, Karlsruhe, München és Freiburg operaházai. 1987-től öt évig volt főzeneigazgató Kasselben, ahol Mahler Fesztivált szervezett. Ugyanabban az évben részt vett a Haydn Fesztivál létrehozásában Eisenstadtban, és megalapította az Osztrák-Magyar Haydn Zenekart, amelynek mindmáig művészeti vezetője.
Fischer Ádám rendszeresen vezényel a világ nagy operaházaiban. A Bécsi Állami Operában, ahol 1980-ban mutatkozott be, legutóbb Wagner tetralógiáját, a Nibelung gyűrűjét dirigálta. Fellépett a párizsi operában, a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenban és a New York-i Metropolitanben is. Olyan neves zenekarokat vezényelt, mint például a Bécsi Filharmonikusok, a Londoni Filharmonikus Zenekar, a Los Angeles-i Filharmonikusok, a tokiói NHK Zenekar, a Chicagói és a Bostoni Szimfonikusok. Lemezei közül Goldmark: Sába királynője (Hungaroton) és Bartók: A kékszakállú herceg vára (CBS/Sony) nyert nagydíjat. Bayreuthban 2001-ben debütált, s az előadásokon nyújtott művészi teljesítményét az Opernwelt szakmai folyóirat „Az év karmestere" címmel ismerte el. Portrtéfilmje a Dán Nemzeti Kamarazenekarral Prix Italia díjat nyert. Munkásságát 2008-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
Az ő művészeti vezetésével teremtette meg a Müpa 2006-ban a Budapesti Wagner-napokat, majd 2008-ban a Haydn: A teremtését mindig más világhírű együttessel bemutató újévi hangversenyek sorát.

 

Fischer Ádám és az MR Szimfonikusok

 

BAKOS Kornélia az egri zeneiskolában zongorát, a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában pedig zongorát és éneket tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében magánének-tanár és ének-kamaraművész diplomát szerzett 1999-ben. Részt vett több operakurzuson, s 2002-ben különdíjjal ismerték el a spanyolországi Murciában megrendezett Geszty Sylvia Koloratúra-versenyen. 2006-ban elnyerte a Wagner Társaság bayreuthi ösztöndíját. 2003 és 2006 között a Magyar Állami Operaház stúdiósa volt. A Magyar Kamaraoperával is rendszeresen dolgozik.

 

Ladislav ELGR cseh tenorista a plzeni konzervatóriumban kezdte énektanulmányait 1996-ban, és az operaéneklés fortélyainak elsajátításával folytatta Prágában, az Előadóművészetek Akadémiáján. Részt vett a Bécs melletti Badenben megrendezett Prága-Bécs-Budapest Nemzetközi Nyári Akadémia kurzusain is. 2004-ben debütált a Cseh Állami Operaházban Strauss: A denevérjének Alfrédját és Verdi Traviatájának Gastonját énekelte. A prágai Nemzeti Színházban Vašeket alakította Smetana Az eladott menyasszony című operájában. Fellépett Madridban, az Auditorio Nacional de Musica közönsége előtt, vendégszerepelt Portugáliában, Németországban, Ausztriában és Japánban is.

 

Hartmut Schörghofer rendező

 

ÉRSEK Dóra tanulmányait a bécsi zeneakadémián, a győri Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézetében és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte. 2004-ben Győrben Németh Judit növendékeként magánének-kamaraművészi, 2006-ban a Zeneakadémián Gulyás Dénes, Nádor Magda és Kovalik Balázs tanítványaként operaénekesi diplomát szerzett. Ez utóbbi intézményben 2007-től doktorandusz. Számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja. 2005-ben Bayreuthban elnyerte a „La voce - BR - Musikzauber Liedwettbewerb 2. díját. 2006-ban Artisjus-díjat kapott. 2007-től énekel a Magyar Állami Operaházban, ahol az Elektra 2. szolgálójaként debütált. 2008-tól a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Operaénekesi tevékenysége mellett kiemelt szerepet kap a daléneklés.

 

Walter FINK Bregenzben született, és énektanulmányai mellett Bécsben klasszikafilológiát is tanult. 1977-ben a bécsi Staatsoper Operastúdiójának tagja lett, és a Tosca börtönőreként debütált. 1982 és 1991 között Brémában volt szerződésben. 1991-től a bécsi Staatsoper tagja, az intézmény 2001-ben „Kammersänger" címmel ismerte el. Bécsben eddig kb. 70 szerepet énekelt mintegy 650 előadáson; az operairodalom nagy Mozart-, Weber- és Richard Strauss-szerepei mellett gyakran jeleníti meg a Wagner-művek basszus hőseit, Titurelt, Dalandot és Pognert. Vendégszerepelt többek között Berlinben, Lyonban, a Bregenzi Fesztiválon, Toulouse-ban, Mannheimban és Düsseldorfban. Átütő erejű Hunding-alakítása tavaly nagy sikert aratott a Művészetek Palotájában, és - szintén tavaly - Fafnerként is bemutatkozott nálunk.

 

Walter Fink (A walkür)

 

FODOR Beatrix 2000-ben diplomázott a Zeneakadémián, Pászthy Júlia növendékeként, majd Grazban és Bécsben tanult. 2002-ben a salzburgi Mozarteum 8. Nemzetközi Mozart Versenyén második, a Prága-Bécs-Budapest Nyári Akadémia versenyén pedig első lett. Az utóbbi években fellépett Hollandiában, Ausztriában, Németországban és az Egyesült Államokban. A sok koncertfellépés mellett elsősorban Mozart-operaszerepeket énekel - 2007 márciusában a Don Giovanni Donna Annájaként aratott nagy sikert. Majd a Figaro házasságában és a Varázsfuvolában énekelt, de szerepet kapott Richard Strauss Elektrájának 2008. november végi bemutatóján is.

 

FODOR Gabriella a budapesti Zeneakadémia opera tanszakán 2004-ben fejezte be tanulmányait. A Budapesti Őszi Fesztiválon még abban az évben elénekelte Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának címszerepét. Az Erkel Színházban Britten A csavar fordul egyet című operájában Miss Jesselt alakította, a Budapesti Tavaszi Fesztivál nagy sikerű, Kovalik Balázs által rendezett Mozart-maratonján pedig a grófné volt a Figaro házasságában. Repertoárján a barokktól a kortárs zenéig szerepelnek dalok és oratóriumok.

 

Catharine FOSTER brit spinto szoprán ápoló- és szülésznőként dolgozott, mielőtt énektanulmányait megkezdte. A birminghami konzervatóriumban tanult, majd a Dame Eva Turner-díj birtokosaként ösztöndíjasként a Royal Northen College of Music, egy év elteltével, Sir Peter Moors támogatásával pedig a London Opera Studio hallgatója lett.
Első sikereit az Éj királynőjeként, Donna Annaként és az Idomeneo Elettrájaként aratta neves brit operaházakban. 2001 ősze óta Catharine Foster a weimari Német Nemzeti Színház művésze, ahol a Bohéméletben, Mimiként mutatkozott be. Ezt további parádés szerepek követték Wagnertől Verdin át Beethovenig és Janáčekig. 2006-ban debütált a drezdai Semperoper színpadán az Árnynélküli asszonyban, aminek sikerét a színház további felkérésekkel honorálta. A weimari társulatban jelenleg ő Brünnhilde a Ring három (A walkür, Siegfried és Az istenek alkonya) epizódjában.

 

Christian FRANZ Münchenben tanult, s mindössze huszonhárom éves volt, amikor Regensburgban a Bűvös vadász Max szerepében debütált. Wuppertalban már énekelt a Parsifalban és a Lohengrinben, s Wagner-repertoárját Kasselben Loge, Siegmund és mindkét Siegfried szerepével bővítette, majd a Walkür koncertszerű előadása következett Sinopolival Drezdában és a Carnegie Hallban. Barenboim számos szerepre (például a Siegfriedre, Trisztánra, Parsifalra, Otellóra) szerződtette Berlinbe. Ott, valamint Bécsben, Kölnben és Tokióban is 2001 óta énekli a Nibelung gyűrűje valamennyi tenorszerepét. 2001 és 2004 között és 2009-ben Bayreuthban a Siegfriedben és az Istenek alkonyában lépett fel, a darabokat 2009-ben a Metropolitanben is énekelte. Volt Trisztán (Edinburgh, München, Los Angeles), Loge és Parsifal (Hamburg, Drezda), Florestan (bécsi Staatsoper, majd Abbadóval Ferrarában és Modenában), Bacchus (Drezda), Canio (Tokió). Olyan karmesterekkel dolgozott mint Abbado, Barenboim, Fischer, Mehta, Sinopoli, Thielemann, Young. A Budapesti Wagner-napok állandó résztvevője; a Parsifal címszerepe után a Művészetek Palotájában is elénekli a Ring tenorszerepeit.

 

Christian Franz (Az istenek alkonya)

 

GÁL Erika felsőfokú énektanulmányait szülővárosában, a Zeneakadémia debreceni tagozatán folytatta. Szakmai fejlődését 1998 óta Komlóssy Erzsébet irányítja, aki a Simándy Énekversenyen figyelt fel rá. 2000-ben debütált az Erkel Színházban a Parasztbecsület Lola szerepében. 2002-ben a Wagner Társaság ösztöndíjasaként Bayreuthban bővíthette ismereteit, s ugyanabban az évben lett a Magyar Állami Operaház tagja. Rendszeresen fellép a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon, a Bukaresti Operafesztiválon a Carmen címszerepét énekelte, s vendégszerepelt még Finnországban, Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Japánban és Thaiföldön.

 

GÁL Gabi zenei tanulmányait a szegedi Konzervatórium után a budapesti Zeneakadémia ének és opera tanszakán végezte. Diplomáját 2004-ben vette át, előtte egy évig Fischer Annie-ösztöndíjas volt. 2005-től az Örkény István Színház tagja. Színházi és operaelőadásokon, valamint koncerteken olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Fischer Iván, Kocsis Zoltán, Medveczky Ádám, Héja Domonkos, Mácsai Pál, valamint Kovalik Balázs, akinek a rendezésében 2006-ban szerepelt a nagy visszhangot kiváltott Mozart-maraton Figaro házassága produkciójában.

 

Az amerikai Stephen GOULD napjaink egyik legkeresettebb hőstenorja. A New England-i konzervatóriumban szerzett zenei képesítést Bostonban. Innen Chicagóba ment, hogy a Lyric Opera Amerikai Művészek Központjában tökéletesítse tudását. Eközben a Boston Concert Opera és a Los Angeles-i Zenei Központ Operaháza is felkérte különböző szerepekre. A következő nyolc esztendőben Stephen Gould beutazta az Egyesült Államokat Andrew Lloyd Webber grandiózus musicaljével, az Operaház fantomjával. Majd visszatért a keleti partra, és New York Cityben az egykori Metropolitan-bariton, John Fiorito irányításával elkezdte hangját hőstenorrá alakítani.

 

A hősbaritonként jegyzett, „kamaraénekesi" címmel elismert Oskar HILLEBRANDT Schopfheimban született. A kölni Zeneművészeti Főiskolán Josef Metternich kamaraénekes növendéke volt. Stuttgartban, a Württembergi Állami Operában abszolvált első fellépése óta rendszeresen kap felkéréseket Európa vezető dalszínházaiba, de sok tengeren túli opera- és koncertszínpadra is hívják. Oskar Hillebrandt rendszeres közreműködője a leghíresebb nemzetközi fesztiváloknak. Legnagyobb sikereit éppen Wagner-alakításaival - Telramund, Alberich, Klingsor és Kurnewal megformálásával - aratja.

 

Oskar Hillebrandt és Christian Franz (Az istenek alkonya)

 

Christiane IVEN a hamburgi születésű szopránénekesnő szülővárosában folytatta zenei tanulmányait, amelyeket Dietrich Fischer-Dieskau dal- és előadóművészet-kurzusaival egészített ki. Több németországi és nemzetközi énekversenyen nyert díjakat, miközben pályafutását a brémai és mannheimi operaházakban kezdte el. Elsősorban Mozart- és Richard Strauss-szerepeket énekelt, majd fokozatosan fordult az elmúlt századforduló és a kortárs szerzők, valamint Wagner színpadi műveihez. Koncert- és dalénekesként is nagyon sikeres, a legjobb zenekarokkal és szólistákkal vendégszerepel Európa-szerte. Jelenleg a hannoveri operaház tagja.

 

Cornelia KALLISCH német mezzoszoprán hegedű- és zongoratanulmányai után fordult az éneklés felé. Pályája elején oratórium- és dalénekesként működött, majd a Zürichi Opera tagja lett. Ott Mozart- és Richard Strauss-szerepekben (Dorabella, Annio illetve Octavian és a Zeneszerző) tűnt ki, mielőtt Wagner operáiban drámai hősnőket alakított: Brangänét, Kundryt, Frickát és Waltrautét. Egyik kedvenc szerepe a Kékszakállú herceg Juditja, amelyet nemcsak számos előadáson énekelt világszerte (Christoph von Dohnányi pálcája alatt Zürichben, Londonban, Párizsban, Clevelandben és New Yorkban), hanem azon a Grammy-díjra jelölt lemezen is, amely Eötvös Péter vezényletével készült.

 

Tomasz KONIECZNY először színésznek tanult szülővárosában, a Łodzban, majd énekesi tanulmányokat folytatott a varsói Chopin Zeneakadémián és a Weber Főiskolán Drezdában. Első filmszerepét Andrzej Wajda „Gyűrű koronás sassal" című alkotásában alakította, majd számos színházi és televíziós produkcióban dolgozott mint színész, illetve rendező. Énekesként 1997-ben mutatkozott be Poznanban, Figaro szerepében. Tehetsége igazán Mannheimban bontakozott ki, ahol számos nagy szerepben aratott sikert, köztük Amfortasként a Parsifalban, Wotanként a Rajna kincsében és a Walkürben.

 

KOVÁCS Annamária először zongorát és klarinétot tanult, de a pécsi Zeneművészeti Szakiskolában már énektanulmányokat folytatott, és a budapesti Zeneakadémián is koncerténekesi, majd operaénekesi diplomát szerzett. Már elsőéves korában megkapta Delila szerepét az Erkel Színházban, és a második év befejezése után felvételt nyert a Magyar Állami Operaházba, ahol azóta az altrepertoár számos szerepét énekelte. Több európai országban vendégszerepelt, és Japánban is sokszor fellépett a Carmen címszerepében. Az operaszínpadokon olyan jeles partnerei voltak, mint Agnes Baltsa, Renato Bruson, Paolo Gavanelli, Jevgenyij Nyeszterenko és Ramón Vargas.

 

Thomas Johannes MAYER német bariton először német nyelvet és irodalmat, zenei nevelést és filozófiát tanult, majd a kölni Zenei Kollégiumban Kurt Moll énekes növendéke lett. Első felkérései Regensburgból, Darmstadtból, Kasselből és Karlsruhéból érkeztek, majd a Hamburgi Állami Operaház tagja lett, ahol az Arabellában, a Hoffmann meséiben, a Bűvös vadászban, a Saloméban és a Lohengrinben szerepelt. Kiemelkedő sikerrel debütált aztán a Walkür és a Siegfried Wotanjaként / Vándoraként Karlsruhéban, később Berg operájában, a Wozzeckben a Scalában, ahová egy évvel később Posa márkiként hívták vissza. Repertoárján szerepel még (többek között) Pfitzner Palestrinája és Berg Luluja is. A közelmúltban Párizsban, Amszterdamban és Genovában is nagy sikerrel alakította Wotan szerepét.

 

MESTER Viktória 1977-ben született Mezőtúron. A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után Toldy Mária musicalstúdiójában, 1998-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen előbb magánének, majd 2002-től opera szakos hallgatója, tanára Andor Éva és Kovalik Balázs volt. A Magyar Állami Operaház művésze, eddig többek között a Rigoletto, a Figaro házassága, az André Chenier és a Parasztbecsület mezzo-szerepeit énekelte, közreműködője volt Kovalik Balázs Mozart-maratonjának, Miskolcon pedig a Carmen címszerepét szólaltatta meg.

 

A Liszt-díjas mezzoszoprán, NÉMETH Judit Miskolcon született, felsőfokú tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte Kutrucz Évánál. Diplomája megszerzése után Adorján Ilonkánál, Anna Reynoldsnál képezte tovább magát. Jelenleg Polgár László a mestere. Ösztöndíjasként a stuttgarti nyári Bach Akadémia, a bayreuthi Fiatal Művészek Nyári Kurzusának hallgatója volt, és a bécsi Zeneakadémia Wagner-ösztöndíjasaként is járt Bayreuthban. A barcelonai Viñas Énekversenyen Barcelona Városának Különdíját kapta. A Magyar Állami Operaház magánénekese, a Széchenyi Egyetem Zenei Fakultásának adjunktusa Győrben.
2000-ig főleg koncerténekesként tartották számon itthon és a világ számos országában. 2000-2007-ig Bayreuthban, a Festspielhausban a Nibelung gyűrűjében, a Lohengrinben, a Tannhäuserben és a Parsifalban énekelt. Vendégszerepelt a milánói Scalában, Torontóban, a drezdai Semperoperben, Lisszabonban, Barcelonában, Valenciában, Chilében, Tokióban, Mannheimban, Oslóban, Berlinben a Deutsche Opernben és számos más helyen, olyan neves karmesterrel dolgozott, mint Lorin Maazel, Jeffry Tate, Giuseppe Sinopoli, Christian Thielemann, Peter Schneider, Fischer Ádám, Donald Runnicles. A Budapesti Wagner-napok állandó énekese: Kundryt, Frickát, a második nornát alakította eddig óriási sikerrel. Ebben az évben a Trisztán és Izoldában először énekli Brangäne szerepét.

 

Németh Judit (A walkür)

 

RAIMONDI Ildikó, a fiatal szoprán Aradon született, ahol énekelni, balettozni, csellózni és drámajátékot tanult a Művészeti Iskolában. Tanulmányait kitüntetéssel végezte. Két évig a Bécsi Kamaraoperában illetve a linzi Tartományi Színházban játszott, majd - 1990-től - Bécsben, a Staatsoperben és a Volksoperben énekelt. Az osztrák fővárosban a Varázsfuvola Paminájaként debütált és kirobbanó sikert aratott, mint Sophie a Rózsalovagban. Fellépett a berlini Deutsche Oper, a Lipcsei Operaház, a müncheni Theater am Gärtnerplatz, a genovai, grazi és tokiói operaház színpadán.

 

RÁLIK Szilvia, a népszerű szoprán Békéscsabán született. Szegeden Tanult: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezett diplomát magánének szakon, majd a Liszt Ferenc Konzervatórium egyetemi tagozatán folytatta tanulmányait. Énekelt Ausztriában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Dániában. 2000-ben a Szegedi Simándy József Énekversenyen kategóriájában első helyezést ért el, ugyanebben az évben elnyerte a Budapesti Opera Alapítvány ösztöndíját is. A Magyar Állami Operaházban Wagner Sigfriedjében mutatkozott be. 2001-ben felvételt nyert az Operaház Stúdiójába, jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese. Fellépett Mozart (A varázsfuvola), Bellini (Norma), Csajkovszkij (Pikk Dáma), Verdi (Macbeth, Simone Boccanegra, Falstaff) és Szokolay (Vérnász) operáiban. 2004-ben megkapta „Az év hangja" díjat.

 

A tenorista Michael ROIDER Salzburgban született, az ottani híres Mozarteumban folytatott hegedű- és énektanulmányokat. 1995-ben lett a bécsi Staatsoper magánénekese, ahol azóta több mint 45 különböző szerepben aratott sikert. Korábban több énekversenyen ért el szép helyezést, köztük a salzburgi Nemzetközi Mozart-versenyen és a Wiener Musikverein Schubert-Wolf-dalversenyén, emellett játszott a Végh Sándor vezette Camerata Academica együttesben és a Pro Arte Vonósnégyesben. Sokoldalúságát a zenés színpadokon is megőrizte. Operaénekesként Baselban debütált a Cosí fan tutte Ferrandójaként, fellépett a karlsruhei, berni, luzerni, grazi operaházakban és a bécsi Volksoper színpadán. Mozarttól a kortárs szerzőkig számos szerepet tart repertoárján, Európa legnagyobb dalszínházaiban (például a berlini Deutsche Operben, Zürichben, Lipcsében, Salzburgban), Japánban és Kínában is vendégszerepelt. Sokszor énekel koncertpódiumon, számos rádió-, TV-, CD- és DVD-felvétel közreműködője.

 

 

Jan-Hendrik ROOTERING német basszbariton első tanára tenorista édesapja, Hendrikus Rootering volt. Már hamburgi tanulmányai idején énekelt kisebb szerepeket többek között a város Állami Operaházában és a gelsenkircheni Theater im Revierben.
1982-ben debütált a müncheni Bajor Állami Operaházban Richard Strauss Az árny nélküli asszony című darabjában. Itt azóta elénekelte a basszusrepertoár minden nagyobb szerepét, beleértve a legfontosabb Wagner-figurákat (Pognert, Fasoltot, Gurnemanzot, az Őrgrófot, Hans Sachsot, Dalandot), Mozart Sarastróját és Kormányzóját csak úgy, mint Verdi Simon Boccanegrájának Fiescóját, a Macbeth Banquóját az olasz operairodalomból. A Bajor Állami Operaházzal ápolt hosszas szakmai kapcsolat és művészi tevékenységének elismeréseként 1986-ban megkapta a „Bayerischer Kammersänger" címet. 1994 őszétől a müncheni Zeneművészeti Főiskola professzora.

 

Jan-Hendrik Rootering

 

Kurt RYDL, napjaink egyik legnagyobb basszistája Bécsben született. Tanulmányait szülővárosában és Moszkvában végezte, majd első díjat nyert a barcelonai és párizsi énekversenyen. Repertoárja a német, olasz, francia, orosz és cseh operairodalom több mint nyolcvan szerepét öleli fel. Koncerténekesként Mozarttól Pendereckiig, Beethoventől Mahlerig számos kompozíció szerepel műsorán. Született bécsiként szívesen énekli a tradicionális „Wiener Lied" darabjait, mellettük szereti a musicaldalokat is. 1972 óta évadonként mintegy 90-100 fellépése van. 1976 óta a bécsi Staatsoper tagja, ahol 1986-ban megkapta a kitüntető „Kammersänger" címet is. 1999-ben a Staatsoper tiszteletbeli tagja lett. Turnéi során szinte az egész világot beutazta, minden jelentős operaházban fellépett.

 

SZABÓKI Tünde 1989-ben zongoratanári diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetében, majd két évig járt a Zeneakadémia ének tanszakára. Tanulmányait 1991-től 1997-ig a grazi Zene- és Előadó-művészeti Főiskola dal, oratórium és opera tanszakán folytatta, ahol 1998-ban koncerténekesi diplomát szerzett. 1994 és 2000 között több nemzetközi énekversenyen nyer díjakat. 2000 szeptemberétől a bécsi Stephansdom kórusának hangképzője. Énekesi profiljában az oratórikus műfaj dominál: ezen a területen átfogó repertoárja alakult ki. Időről időre azonban operaelőadásokban is hallható. 1993-94-ben Grazban és Prágában mintegy húsz alkalommal énekelte Weber A bűvös vadász című operájának Agathe szerepét - a produkcióról CD-felvétel is készült. Rendszeres vendége a Nikolaus Harnoncourt nevével fémjelzett ausztriai Styriarte Fesztiválnak, ahol Schubert Der Graf von Gleichen című operájának ősbemutatóján is énekelt. 1997-ben a jeruzsálemi Bernstein Fesztivál szólistája, 2001-ben a berlini Musik-Biennalén, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon és a Luzerni Fesztiválon vendégszerepelt.

 

Iréne THEORIN a drámai szoprán Göteborgban kezdte zenei tanulmányait, majd a koppenhágai Zeneakadémián és Királyi Operaiskolában Susanna Ekennel, Birgit Nilssonnal, Ingrid Bjonerrel és Oren Brownnal dolgozott együtt. Tanulmányai után a koppenhágai Királyi Operaház társulatának tagja lett, és a Don Giovanni Donna Annájaként debütált. 2005 őszén Turandot szerepével ajándékozta meg a koppenhágai közönséget. 2005 decemberében és 2006 tavaszán elénekelte mindhárom Brünnhilde-szerepet a koppenhágai Ringben. Az első hivatalos amerikai fellépése 2009-ben Brünnhildeként volt Washingtonban, majd szintén Brünnhildeként láthatta a Metropolitan Opera közönsége is.

 

VÁRHELYI Éva a budapesti Zeneakadémián 1996-ban énekművész-tanári, 1998-ban pedig operaénekesi diplomát szerzett Bende Zsolt, Gulyás Dénes és Kovalik Balázs növendékeként. Tudását többek között Hamari Júlia, Polgár László és Helmuth Rilling mesterkurzusain fejlesztette tovább. 2000-ben díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Énekversenyen. Vendégszerepelt Angliában, Finnországban, Németországban és Japánban. 2007-ben Veronában a Nemzetközi Monteverdi Énekverseny egyik győztese lett, s ennek kapcsán Veronában és Mantovában Monteverdi Orfeo című operájának egyik főszerepét énekelte.

 

A kecskeméti születésű mezzoszoprán, VIZIN Viktória a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumában kezdte tanulmányait Berdál Valéria tanítványaként. 1996-ban megnyerte a Nicolae Bretan Nemzetközi Énekversenyt Kolozsvárott, ahol még ugyanabban az évben Rosinaként debütált, később az énekművészet legmagasabb fokozatát, a vokális zenetudományi doktori címet kapta meg. 1997-ben a budapesti Falstaff-versenyen a „Legjobb magyar versenyző" díjazottja, majd a szicíliai Cenerentola-verseny különdíjasa lett. 2000-ben a Belvedere Verseny második helyezettje volt. A tavalyi évadban Los Angelesben, valamint a New York-i Metropolitanben és Taiwanon énekelt, többek között - emlékezetes Met-beugrással - a Carmen címszerepét, illetve a Rigoletto Maddalenáját. Ebben a szezonban Phoenixben, a bécsi Volksoperben és Palm Beachen Carment, szintén a Volksoperben a Három narancs szerelmesének Clarissa hercegnőjét, Chicagóban pedig Saint-Saëns Deliláját kelti életre. A Magyar Állami Operaházban a Cosí fan tutte Dorabellájaként debütált, majd Carmenként és a Kékszakállú herceg vára Juditjaként lépett fel.

 

Hartmut WELKER német basszbariton pályafutását az Aacheni Operában kezdte, s néhány év múlva már a világ leghíresebb operaházaiban lépett fel. A milánói Scalában főként Wagner-szerepeket énekelt, majd Hamburg, Berlin, München, Bécs és a londoni Covent Garden következett. Első amerikai szereplése Chicagóhoz fűződik, ahol Claudio Abbado vezényletével mutatkozott be. A New York-i Metropolitanben a Fidelióban, Philadelphiában pedig a Giocondában lépett színpadra. Bayreuthban 2000-ben debütált mint a Trisztán és Izolda Kurwenalja, és azóta az Ünnepi Játékok állandó szereplője. 2002-ben Drezdában alakította először Alberich szerepét, amelyet évekig a bayreuthi Ring-ciklusban is megformált: 2007 óta állandó fellépő a Budapesti Wagner-napokon, s ezzel az alakításával tavaly is nagy sikert aratott.

 

Hartmut Welker és Michael Roider (A Rajna kincse)

 

A népszerű magyar szoprán, WIERDL Eszter a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte énekesi és operaénekesi diplomáját 2002-ben, Andor Éva és Kovalik Balázs tanítványaként. Mesterkurzusokon vett részt Gundula Janowitz, Ileana Cotrubas, Hamari Júlia, Polgár László, Nicholas Clapton, Martina Veh, Judith Beckmann, Helmuth Rilling, Margareet Honig, Martin Konigsberge vezetése alatt. A hagyományos operarepertoár szerepei (Poppea, Susanna, Pamina, Fiordiligi, Micaela) mellett ritkábban játszott 20. századi és kortárs (Szokolay-, Britten-, Zemlinsky-, Hindemith-) darabokat is énekel. Hangversenyénekesként késő romantikus és 20. századi dalokkal éppúgy foglalkozik, mint barokk és bécsi klasszikus oratóriumokkal, koncertáriákkal. 1999-ben a Salzburgi Nemzetközi Mozart Énekversenyen II. helyezést ért el. 1999 óta a Magyar Állami Operaház tagja.

 

 

 

Koncepciónkban a zenét illeti az elsőbbség. A cselekmény önmagát meséli el - szabadon, asszociatív módon, ugyanakkor a Wagner kozmosza által ránk rótt teljes szigorral. Vannak párhuzamosságok és tükröződések, törések és lyukak. Semmi sincs mesterkélten, tetszetősen elkendőzve, a forma tiszta, nyitott, világos. Éppen ezáltal követjük betűhíven Wagnert, aki ezzel a művével elvetette az opera elvét, és már csak a zenedrámáét engedte érvényesülni:

 

„Nem írok többé operát. Munkáimat, mivel nem akarok számukra önkényes nevet kitalálni, drámáknak nevezem, mert ezáltal legalább a lehető legvilágosabban megfogalmazódik az a nézőpont, amelyből szemlélni kell azt, amit nyújtok."

 

Wagner ezzel pontot tesz az opera történetének a végére, és teret nyit egy új művészeti formának: a zenedrámának. Motivikusan a zene vezet el bennünket azokba a drámai képekbe, amelyek formai szigorral és a képzelőerő számára meghagyott szabadsággal a cselekményt alátámasztják. A szcenikai tér koncepciója olyan világokat nyit meg, amelyekben lehet álmodozni, amely világok magukba zárják a képet.

 

A képek és az álmok ily módon közelebb kerülnek hozzánk, semmint akkor kerülnének, ha a cselekmény csupán szcenikusan bonyolódna. Amikor mesét olvasunk fel a gyerekeknek, mindegyikük más és más világot lát maga előtt, de a félelem, a remény és a boldogság, azok az érzelmek, amelyeket a szöveg kivált belőlük, rokonok egymással. Ha eljátsszuk nekik a cselekményt, megkíméljük őket attól, hogy megdolgoztassák a fantáziájukat, ugyanakkor azonban annak az örömnek jó részét is elraboljuk tőlük, amelyet a mítoszok világába való belemerülés okoz.

 

Mítoszok: Wagner a legrégebbi európai szövegekhez nyúl, hogy elmesélje a maga korát és világát, hogy a Nyugat távolabbi jövőjéről szóljon. A mese, amelyet elmond, a miénk. A hősök mi vagyunk. Wagner forradalmi kezdeményezésének befogadásával - a magunk jelenének a lehetőségeivel.

 

„Ezzel az új koncepciómmal maradéktalanul kilépek a mai színházunkhoz és közönségünkhöz fűződő mindennemű kapcsolatból: határozottan és mindörökre szakítok a hivatalos jelennel."

 

Wagner számára a jelen szembenálló fél lesz, kritika tárgyává válik. Hősei a messzeségben, a mítoszban léteznek, és mégis egészen közel vannak hozzánk. Ha túlságosan a magunk triviális korába helyezzük őket, illékonnyá válnak és eltűnnek. Ebből adódik A nibelung gyűrűje értelmezésekkel és hivatkozásokkal való aprópénzre váltásának határozott tilalma. Azzal az ironikus távolságtartással persze közeledhetünk hozzá, amelyet maga a mű ad parancsba nekünk.

 

A színpadon zajló cselekmény igazsága érzelmi természetű, nem pedig valamiféle helyszínre igazított látlelet. A muzsikusok, az énekesek, a színészek testi valójukban, emocionálisan vannak jelen. A Nibelung gyűrűje itt és most történik.

 

„...nálunk az igazi művészet forradalmi, mert mindig szemben áll az összességgel.

Csak az emberiség nagy forradalma, amelynek kezdete megsemmisítette a görög tragédiát, tudja azt újra visszaállítani. Mert csak a forradalom mélyéből fakadhat újra, szebben és nemesebben az, amit ugyane forradalom egy régi kor szép, de korlátolt műveltségéről, konzervatív szellemétől elrabolt. Tehát a forradalom, nem a restauráció adhatja vissza nekünk a legnagyobb remekművet."

 

Richard Wagner

 

Wagner a görög tragédiáról beszél. Ahhoz, hogy a bukás szélére jutott társadalomról meséljen, az Edda rúnaszövegeihez nyúl vissza, a Nibelung-énekhez. A zenés színház újjáteremtéséhez az európai dráma gyökereit kutatja. Az ókori színház nem ismerte a függönyt, sem pedig a díszleteket, a játék tere egyedül az orkesztra volt.

 

Számunkra ez a forma a drámai történések kiindulópontja. Az énekesek láthatóak, zenével lépnek be az események folyamatába, néma jelenlétük pedig a cselekmény transzparenciáját jelképezi. A varázslatosság megszüntetésével és a hagyományos színpadi gépezettel való szakítással, valamint a digitális technika és a fények alkalmazásával, a táncosok, bábok és a színészek jelenlétével ahhoz a radikális korszerűséghez jutunk el, amelyet egykor Wagner színházi álomkastélya, Bayreuth jelentett. Ő elrejtette a zenekarát, hogy az illúziót a lehető legteljesebbé tegye; mi visszaadjuk a muzsikának a maga helyét. A karmester és vele a zenekar ebben a folyamatban betölti fajsúlyos szerepét, a szcenikai egész része. Minden egyetlen képpé áll össze.

 

Amikor Wagner kidolgozta a Nibelung gyűrűje koncepcióját, kora már elveszítette a forradalom megtisztító boldogságába vetett hitét. Ő maga menekült; barátai, August Röckel és Mihail Bakunyin kivégzésükre vártak a börtönben.

 

„Két olyan hőst látunk magunk előtt, akik az emberszeretet szent szükségétől hajtva lelkesítő hősökké nőttek: legyetek üdvözölve, Ti drágák! Ti megmutatjátok nekünk azt, amivé mindnyájan válhatunk. Haljatok meg hát boldogan annak az értékes kincsnek az örömteli tudatában, amelynek érettünk birtokában vagytok!"

 

Wagner önmagának és nekünk egy másik világot teremtett, de nem menedékvilágot. Az emberek által és érdekében végzett felszabadításról nem volt nagy véleménnyel...

 

„A szolgaságban tartott emberi természetet eleddig nem láttuk másban megnyilvánulni, csak a bennünket viszolygással eltöltő és megrémítő gonosztettben..."

 

A Nibelung gyűrűje a való életben vallott kudarc és a metafizika szintjén, a művészetben megvalósuló megbékélés szép allegóriáját tárja elénk. Ezt a megbékélést egyetlen másik művészeti ág sem dicsőíti teljesebben, mint a zenedráma, s teszi ezt a művészetek legmagasabb rendű összhangjában - és ennél is tovább: művészet és tevőleges tanúja, a közönség összhangjában.

 

„Nincs nagyobb erő, mint az emberek közös ereje; nincs semmi szeretetre méltóbb, mint a közösséget alkotó emberek.

 

Csakis a szeretet legmagasabb erejével jutunk el azonban a valódi szabadságig, mert nincs más valódi szabadság, mint minden ember közös szabadsága."

 

Amit még el lehet mondani, az elolvasható a szövegkönyvben.

 

 

 

Felhasznált szövegek:

 

Richard Wagner: Eine Mitteilung an meine Freunde, 1851
Richard Wagners Briefe an Theodor Uhlig, Oktober 1850; 12. November 1851
Richard Wagner: Die Kunst und die Revolution, 1849
Richard Wagners Briefe an Michail Bakunin und August Röckel, März 1850; 25./26. Januar 1854
Richard Wagner: Kunst und Klima, Februar 1850
Richard Wagners Brief an Franz Liszt, 15. Januar 1854
Edda, Völuspa, Hrafnagaldr Odins, Vafthrudnismal, Grìmnismàl, Vegtamskvida
Karl Marx: Ökonomisch-philosophische Manuskripte, 1844
Michel Foucault: Mikrophysik der Macht. Merve Verlag Berlin, 1976
E. M. Cioran: Vom Nachteil geboren zu sein. Suhrkamp Taschenbuch, 1979
Richard Wagner: Wie verhalten sich republikanische Bestrebungen dem Königtume gegenüber, 14. Juni 1848
André Breton-Paul Eluard: Das älteste Gericht, in: Die unbefleckte Empfängnis. München, 1974
Ernst Jünger: Grenzgänge. Essays. Reden. Träume. Stuttgart, 1966
Friedrich Nietzsche: Weisheit für Übermorgen. Unterstreichungen aus dem Nachlass (1869-1889), Hrg.: Heinz Friedrich. München, 1994
Richard Wagner: Die Revolution, 1849
V. Wilhelm Nestle (Hrg.): Die Vorsokratiker. Wiesbaden, 1956

 

 

Forrás: Művészetek Palotája

 

Előadás fotók: Művészetek Palotája / Pető Zsuzsa