A Bartók Plusz Operafesztiválon évek óta hagyomány, hogy egy-egy előadást „kivisznek az utcára”, azaz szabadtéri produkciókat, illetve a város különböző helyszínein zajló előadásokat is bemutatnak. Az „Ezrek operája” névre elkeresztelt eseménysorozat keretében a Bartók Plusz Operafesztivál közönsége az előző években már láthatta a Toscát, a Traviatát, az Aidát és A trubadúrt. Idén is az operairodalom egyik legnépszerűbb darabja, Bizet Carmenje került sorra.
A Fesztivál alatt az opera I. és II. felvonását előbb a miskolci Szent István téren tekinthették meg, a III. felvonást pedig egy másik napon, az Avasi-kilátóban. Ezeket a sajátos helyszíneken megrendezett előadásokat hívják a szervezők „beavató előadásoknak”, amelyeken egy narrátor – idén a produkció rendezője, Kerényi Miklós Gábor – szóban is ismerteti a mű cselekményét, egyfajta kedvcsinálóként a teljes produkcióhoz.
Jelenet (fotó: Gálos Mihály Samu)
Jelenet (fotó: Vajda János)
Ebben az évben az opera teljes előadása ismét különleges helyszínen zajlott: a diósgyőri vár szomszédságában található Lovagi Tornák Terén.
Ahogyan azt sejteni lehetett, az est show-műsor lett a javából. Kerényi Miklós Gábor rendezésében tulajdonképpen klasszikus produkciót láthattunk, a cselekmény nagyrészt a színpadon zajlott, a nézők a lelátókon és a földszinten, a színpad előtt elhelyezett székeken ültek. A „körítés” azonban mégiscsak rendhagyó volt. A karmester a Nyitányt fent a magasban, egy mozgatható emelvényen kezdte vezényelni, ami aztán leereszkedett, és Kesselyák Gergely csak ekkor foglalta el a karmesteri pulpitust. A színpad mellé egy-egy jelenetben lovas katonák jöttek be, katonai teherautó érkezett, és begördült egy piros Ferrari is: Escamillo, a „sztár” ült benne, akit egy operatőr is kísért. A Torreádor-dalt a közönség együtt énekelte Escamillóval (magyarul, de az operát egyébként francia nyelven adták elő, magyar felirattal), és mialatt a színpadon a torreádor ünnepeltette magát, a nézőtéri közönséget süteménnyel és pezsgővel kínálták. Az előadás után (már nem annak részeként) pedig hatalmas tűzijáték világította be az arénát és a mellette lévő diósgyőri várat.
Mester Viktória (fotó: Vajda János)
Létay Kiss Gabriella és Hector Lopez Mendoza
(fotó: Gálos Mihály Samu)
Mindez igen látványos volt. Ilyen típusú előadásokon azonban gyakran előfordul, hogy a külsőség dominál, a zenei megvalósítás pedig másodlagossá válik. Szerencsére most nem ez történt, mind a zenekar, mind pedig az énekes előadók részéről igényes, nívós produkciót hallhattunk.
A címszerepet éneklő Mester Viktória olyan kiforrott színészi alakítást nyújtott, amit operaénekesek esetében nagyon ritkán látni. Carmen nem csak érzéki volt, szenvedélyes és vad, de tudott érzékeny, szelíd, megértő, kedves, gyöngéd és gyönge is lenni. Az egydimenziós „vad cigány lány” helyett egy sokféle érzelmi állapotot átélő nő volt a színpadon. Ennek megfelelően Mester Viktóriától vokális szempontból is árnyalt interpretációt hallhattunk, hangi bravúrok helyett itt is elsősorban a kifejezésmódra helyezve a hangsúlyt (nem mintha az énekesnő mezzoszopránjának minőségével szemben bármi kifogás lehetett volna). És nem csak a Habanerában vagy a záró duettben: minden jelenetben, amikor színpadon volt. Változatos színekkel és dinamikával énekelt, leheletfinom pianissimói olykor szinte suttogássá halkultak; az énekesnő érdekes, izgalmas, és hangilag magabiztos előadást nyújtott.
Molnár Levente (fotó: Gálos Mihály Samu)
Szvétek László és Hector Lopez Mendoza (fotó: Gálos Mihály Samu)
Szintén jó színészi alakítást láthattunk a Don Josét megszemélyesítő tenorista, Hector Lopez Mendoza részéről. Ő gyakori vendég a Bartók Plusz Operafesztiválon, az előző években Radames (Verdi: Aida) és Manrico (Verdi: A trubadúr) szerepében is hallhatta a miskolci közönség. Fényes, erőteljes, biztos magasságokkal rendelkező tenorjával és szenvedélyes játékával méltó partnere volt Mester Viktóriának.
Szép színezetű szopránján a Micaëla szerepét megformáló Létay Kiss Gabriella a tőle elvárt magas színvonalon énekelt és játszott, mind a Don Joséval való kettőseiben, mind pedig áriájában elsőrangú volt.
Erőteljes, férfias baritonjával, lehengerlő fellépésével az Escamillo szerepét éneklő Molnár Levente könnyen el tudta velünk hitetni, hogy Carmen miért nem képes neki ellenállni.
Elsőrangú előadót kaptunk a Zuniga kisebb szerepét éneklő Szvétek László személyében is. A figurát a szokottnál kicsit komikusabbra vették, a mű végén, az aréna előtt felkötött karral láthattuk, amint sántikál (merthogy a csempészek jól helyben hagyták).
A kisebb szerepekben fellépő előadókról is csak jót tudok mondani: a Bucsi Annamária (Frasquita), Busa Gabriella (Mercedes), Kolozsi Balázs (Morales), Decsi András (Remendado) és Szélpál Szilveszter (Dancairo) alkotta „csempészötös” tisztán, ritmikailag is nagyon pontosan szólalt meg.
A táncjelenetek látványosak és jól kidolgozottak voltak (koreográfus: Duda Éva), a Cantemus Gyermekkar, a Miskolci Nemzeti Színház Kórusa és a Csokonai Színház Debrecen Kórusa pedig igen pontosan énekelt, és láthatóan nagy élvezettel vett részt a produkcióban.
Mester Viktória és Hector Lopez Mendoza (fotó: Gálos Mihály Samu)
Mester Viktória és Molnár Levente (fotó: Gálos Mihály Samu)
A Kesselyák Gergely által dirigált Miskolci Nemzeti Színház Zenekara kiválóan játszott, és nem csak „ahhoz képest, hogy ez egy szabadtéri produkció volt”. Ezt a zenekari hangzást bármelyik kőszínházi előadáson is szívesen hallgatnám. A karmester a tőle megszokott dinamikával vezényelt, Bizet zenéje erős kontrasztokkal (Kesselyák Gergelynél a pianissimo tényleg pianissimo, a lassítás pedig tényleg lassítás), markáns hangsúlyokkal, izgalmas tempóváltásokkal, karakteresen szólalt meg. Szabadtéri előadásokon különösen gyakran hallani elnagyolt zenekari produkciókat, ezúttal azonban a Carmen partitúrájának finom részletei sem vesztek el. Csak azt sajnáltam, hogy a húzásoknak a gyönyörű zenekari Intermezzo is áldozatául esett, ez a rész most sajnos nem hangzott el.
Fesztiváli hangulatban, igényes zenei és színpadi produkció keretében előadni az operatörténet egyik legnépszerűbb darabját: íme, a biztos közönségsiker receptje.
Csák Balázs
Mester Viktória és Hector Lopez Mendoza (fotó: Gálos Mihály Samu)
Kesselyák Gergely (fotó: Gálos Mihály Samu)
***
Bartók Plusz Operafesztivál
Georges Bizet
CARMEN
Opera négy felvonásban
Librettó: Prosper Mérimée azonos című novellája alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy
Díszlet- és jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
Díszlettervező asszisztens: Rákay Tamás
Jelmezkivitelező: Veréb Diána
Világítástervező: Somfai Péter
Koreográfus: Duda Éva
Játékmester és produkciós vezető: Csigér Mariann
Karmester asszisztens: Cser Ádám
Korrepetitor: Rákai András
Karmester: Kesselyák Gergely
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Szereplők:
Carmen – Mester Viktória
Don José – Hector Lopez Mendoza
Micaëla – Létay Kiss Gabriella
Escamillo – Molnár Levente
Zuniga – Szvétek László
Morales – Kolozsi Balázs
Frasquita – Bucsi Annamária
Mercedes – Busa Gabriella
Remendado – Decsi András
Dancairo – Szélpál Szilveszter
Közreműködik: a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara, a Cantemus gyermekkar (kórusvezető: Szabó Soma), a Miskolci Nemzeti Színház Kórusa (karvezető: Regős Zsolt), a Csokonai Színház Debreceni Kórusa (karvezető: Gyülvészi Péter), Duda Éva Társulata