A Zeneakadémián 2009. október 26-án, koncertszerű előadásban hazánkban első alkalommal bemutatott Rossini-opera, a Tankréd (Tancredi) címszereplője (1072-1112) valós történelmi személy. Az Ember tragédiája bizánci színében is megjelenő normann lovag az első keresztes háború egyik vezetőjeként vált ismertté. Az Antiochiai Fejedelemség kormányzója és a Galilea hercege címet viselő hadvezér a XVI. század egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotásának, Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsálem című eposzának is központi alakja: itt párbajban végzett álruhás szerelmével, a pogány Clorindával. Clorinda személyének semmi valóságalapja nincsen, Tankréd felesége I. Fülöp francia király lánya, Cecília volt.

 

 

A fiktív történet operaszínpadi feldolgozása Monteverdi Tankréd és Clorinda párviadala (Il Combattimento de Tancredi e Clorinda) című alkotása. A műfajilag drámai kantátaként meghatározott mintegy fél órás mű a barokk komponista 1638-ban publikált Háborús és szerelmes madrigálok nyolcadik kötetében (Ottavo libro di madrigali guerrieri et amorosi) maradt fenn, szcenírozott bemutatójára 1624 karneválján, Velencében, egy főúri palotában, a Palazzo Mocenigóban került sor. A librettó Tasso A megszabadított Jeruzsálem című eposzából vett részlet (XII. ének 52-62, 64-68) szó szerinti átvétele, amelyet - a szövegben jelzett drámai cselekvések pontos zenei ábrázolását ideálnak tekintő stilo rappresentativo egyik legtökéletesebb mesterműveként - a tenor hangra írt főszereplő, a Narrátor (Il testo) recitál. A XX. században gyakran mezzoszoprán szólaltatja meg a mesélőt. 1952-ben a nápolyi San Carlo színpadán Giulietta Simionato alakította, Nino Sanzogno vezényletével. A színpadon jelen lévő két címszereplő, Tankréd (eredetileg tenor, gyakran baritonista is megszólaltatja) és Clorinda (szoprán) mindössze pár frázist énekel, szólamuk énektechnikailag sem különösebben megterhelő. A különleges dalmű a zenetörténetben is fontos helyet foglal el: az énekszólamok és a zenekar teljesen elkülönül, a vonósok az addigi általánosan bevett öt helyett négy részre tagozódnak és itt jelenik meg először a pizzicato és a tremolo alkalmazása is.

 

 

A Lully és a Rameau közötti francia barokk opera kiemelkedő mestere, André Campra (1660-1744) szintén a tragikus szerelmi történetet dolgozza fel főművében, a Tancrèdeben. Az egyébként papként is tevékenykedő francia udvari karmester és komponista számos látványos, mitológiai tárgyú operát alkotott (Iphigénie en Tauride, Télémaque, Idoménée, Énée et Didon, Achille et Déidamie, a Roland-éneket és Ariosto Orlando Furioso-eposzát feldolgozó Alcine). A Tancrède előjátékra és öt felvonásra tagozódó tragédie en musique; az énekes részek mellett a zenei szövet meghatározó részét képezi a balett, a 23 táncbetét is. Az ősbemutató 1702. november 7-én, a párizsi Operában zajlott le. Az opera szereplői: Tankréd, keresztes lovag (bariton), Clorinde, szaracén hercegnő (mezzoszoprán, tulajdonképpen contralto - az első francia contralto szerep), Argante, szaracén vezér (basszus), Herminie, antiochiai királylány (szoprán), Ismenor, szaracén varázsló (basszus) és allegorikus figurák, a Béke (szoprán) és a Bosszú (tenor).

 

 

A történelmi tényektől a Tasso-eposznál is jobban elvonatkoztat Voltaire 1760-ban, Párizsban bemutatott öt felvonásos tragédiája, a Tancrède. Rossininak Gaetano Rossi librettójára komponált dalműve gyakorlatilag ennek cselekményvezetését követi.
Voltaire és Rossini alkotásai egy évszázaddal korábban, 1005-ben, a szicíliai Siracusában játszódnak. Ekkor is élt egy hasonló nevű történelmi személy, a Hauteville-i Tankréd (980-1041), a mai francia Riviéra területén élő normann kisnemes, az ismert hős nagyapja. (Fia, Guiscard Róbert tette normann fennhatóság alá Szicíliát és Dél-Itáliát.) A dél-itáliai szigeten ekkor még javában a 965 és 1072 közötti szaracén állam, a Szicíliai Emirátus állt fenn. A történet mindkét Tankréd alakjától elvonatkoztat: egy Rómeó és Júlia-mese elevenedik meg a színpadon, két ellenséges családdal, Tankréd és Amenaide szerelmével, amely a sok bonyodalom után Voltaire-nél tragédiával, Rossininél happy enddel ér véget. Még a támadó (és nem államalkotó, mint a valóságban!) szaracénokra is sikerül döntő vereséget mérni.

 

 

Rossini Tankrédját 1813. február 6-án mutatták be a velencei Teatro La Fenice színpadán. Stendhal Rossini legjobb operájának tartotta a bel canto minden jellegzetességét felvonultató művet. Legnépszerűbb zeneszáma a címszereplő belépője, az ún. Rizsária (aria dei risi). A szerző ugyanis állítólag annyi idő alatt komponálta meg a virtuóz szólószámot, amennyi ahhoz kellett, hogy az ebédjéhez készülő rizs megfőjön. A szintén közkedvelt Nyitány pedig az egy évvel korábban keletkezett La pietra del paragone (A próbakő) című vígopera nyitószámának átvétele.
Tankréd bravúros szerepe a kiváló mezzoszoprán, Adelaide Melanotte Montresor számára íródott. Amenaidét a korai Rossini-operák sztárja, Elisabetta Manfredini Guarmani személyesítette meg. Ő formálta meg első alkalommal a Ciro in Babilonia Almiráját, a Sigismondo Aldimiráját és az Adelaide di Borgogna címszerepét is. A tenor főszereplő Argirio, Amenaide apja; első megszemélyesítője Pietro Todràn volt.

 

 

A Tankréd csak két évtizedig szerepelt az olasz operaházak műsorán. A XX. században, 1952-ben a Firenzei Maggio Musicale színpadán újították fel Giulietta Simionato főszereplésével, Tullio Serafin vezényletével. Amenaidét Teresa Stich-Randall, Argiriot Francesco Albanese, Orbazzano kisebb basszus szerepét Mario Petri énekelte.

 

Azóta egyre több teátrum adja elő, a címszerepben olyan átütő egyéniségekkel, mint Anna Reynolds, Marilyn Horne, Fiorenza Cossotto, Anne Sofie von Otter, Bernadette Manca di Nissa, Ewa Podles, Veselina Kasarova, Daniela Barcellona és Vivica Genaux.

 

Amenaidét többek között Margherita Rinaldi, Katia Ricciarelli, Lella Cuberli, Nelly Miricioiu, Maria Bayo, Sumi Jo, Eva Mei, Luba Orgonosova, Darina Takova, Mariella Devia és Aleksandra Kurzak szólaltatta meg.

 

Argiriót Renzo Casellato, Ernesto Palacio, Werner Hollweg, Dalmacio Gonzalez, Raul Gimenez, Chris Merritt, Stanford Olsen, Ramon Vargas, Giuseppe Filianoti, José Manuel Zapata és Colin Lee, Orbazzanót Nicola Zaccaria, Nicola Ghiuselev, Ildebrando d'Arcangelo és Harrie Peeters is énekelte.

 

A különféle produkciók zenei vezetését Mario Rossi, Gabriele Ferro, Eve Qualer, Henry Lewis, Ralf Weikert, Bruno Bartoletti, Bruno Campanella, Gianluigi Gelmetti, Alberto Zedda, Roberto Abbado, Riccardo Frizza és René Jacobs jegyezték.

 

 

 

 

 

 

http://en.wikipedia.org/wiki/Tancred,_Prince_of_Galilee
http://www.google.com/search?hl=en&q=Tancred+of+Hauteville&aq=f&oq=&aqi=
http://en.wikipedia.org/wiki/Sicily
Németh Amadé: Operaritkaságok, Bp., 1980, Zeneműkiadó
http://en.wikipedia.org/wiki/Jerusalem_Delivered
http://en.wikipedia.org/wiki/Il_Combattimento_di_Tancredi_e_Clorinda
http://it.wikipedia.org/wiki/Il_combattimento_di_Tancredi_e_Clorinda
http://www.operadis-opera-discography.org.uk/CLMOCOMB.HTM#1
http://en.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A9_Campra
http://en.wikipedia.org/wiki/Tancr%C3%A8de
http://en.wikipedia.org/wiki/Voltaire
http://fr.wikipedia.org/wiki/Tancr%C3%A8de_(Voltaire)
http://en.wikipedia.org/wiki/Tancredi
http://opera.stanford.edu/Rossini/creators.html
http://www.operadis-opera-discography.org.uk/CLROTANC.HTM
http://www.theater-wien.at/index.php/de/spielplan/production/2363