ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Őfelsége képzelt betege, avagy ízig-vérig színház

Őfelsége képzelt betege, avagy ízig-vérig színház

Vajda János: A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása. Kritika.

„Valódi színházat, nézhető, élvezhető kortárs operát akar látni? Jöjjön az Eiffel Műhelyházba!” – akár így is hirdethetné az Operaház Vajda János A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása című előadását.

Vajda János a Karnyóné után ismét egy remek vígoperát, vagy ha úgy tetszik, ezúttal tragikomédiát alkotott. Moliére előtt kívánt tisztelegni, melyhez Bulgakov Őfelsége komédiása című írását, valamint Moliére A képzelt beteg-ét hívta segítségül, a darabot, melyben a szerző utoljára lépett színpadra. Bulgakov műve adja a kerettörténetet, a miliőt, melyben a Napkirály kényétől függő társulat a címben szereplő fergeteges komédiát játssza.

A királlyal való párbeszédek és a felvonások közötti némajáték szinte észrevétlenül növelik a feszültséget, melyet a nézőben maga a játszott mű hivatott oldani. Hogy mi Moliére „bűne”, csak áttételesen derül ki, de aligha akad néző, aki hazatérve (vagy már hazafelé tartva) ne nézne utána, hogy őfelsége és a bíboros feltehetően a Tartuffe-öt nehezményezi. Bár a kerettörténet a tragédia felé tart, ami közben a színpadon történik, önfeledt szórakozást kínál, és ezt, a komédiát szolgálja minden, amit látunk és hallunk.

kepzelt beteg foto1 berecz valter 2

Wiedemann Bernadett és Hábetler András

Vajda János szívesen él zenei idézetekkel, elég a Karnyóné groteszk mérgezési jelenetében Dido búcsúáriájának hangjaira gondolni. Nincs másképp ezúttal sem: a kerettörténet kezdetén kortárs zenei rétegbe ágyazott szabályos, a király bevonulását kísérő francia szvit hangzik fel, nemcsak Moliére, vagy maga a Napkirály, hanem a szintén az udvarban szolgáló Lully árnyát is felidézve ezzel. A forma szintén a Lully által kidolgozott szabályokat követi. A barokk szvittel ötvözött nyitány után a korabeli francia opera egyik elmaradhatatlan kelléke – prológ a király dicséretével – következik. Ezt ezúttal egyedül Moliére adja elő, mielőtt a XIV. Lajos előtt láthatóan megilletődött (reszkető?) színészek őfelsége kegyes főbólintására – miszerint rendben, megtekinti előadásukat – belekezdenének a játékba.  A Napkirály páholya a színpad mélyén, velünk szemben helyezkedik el, így jelenlétének feszültégét végig érezhetjük mi, a nézők is.

A darab, amit előadnak, nem tér el Moliére Képzelt betegétől, a Várady Szabolcs nevével fémjelzett librettó legfeljebb itt-ott kiemel, más világításba helyez részeket, esetleg a színházi hatás kedvéért összevon: az eredetiben a szolgáló öltözik a végén csodadoktornak, itt Cléante teszi ezt, a hatás talán még jobb, mint az eredetiben. Egy-egy betoldást azért hallunk, („Orvos família! – Inkább orvos maffia!”) ami csak még közelebb hozza a több évszázados művet. Fergeteges komédia ez, az alkotói gárda láthatóan lubickol benne. A zene is sziporkázóan szellemes: Purgó doktor megjelenésekor például ismét a király bevonulását kísérő francia nyitány pontozott ritmusait halljuk – és ez így is van rendjén, hiszen ez esetben maga az orvos, élet és halál ura jelenik meg. Argan felesége álságos kedveskedését viszont táncritmus kíséri.

Ami a rendezést illeti, üdítő ízig-vérig színházat látni (ez a színrevitel feltehetően nem fog a közösségi médiában hosszú bejegyzésfolyamokat generálni). Ami esetleges túlzással Szabó Máté él, a komédiát szolgálja, és „belefér” az előadásba. Gondolhatunk itt akár a szerelmes Angelika áradozása közben a forgószínpadon körbe vitt Cléante alakjára, vagy a darab végén alkalmazott meghökkentő és anakronisztikus rendezői megoldásra, mely félig-meddig el is veszi a jelenet drámaiságát. Nem marad adós a színrevitel a korabeli francia opera másik nagy ismertetőjegyével, a táncosok szerepeltetésével sem, bár ők csak időnként jönnek elő, és leginkább Argan félelmeit hivatottak megtestesíteni.

kepzelt beteg foto6 berecz valter 3

Ninh Duc Hoang Long, Farkasréti Mária,
Rácz István, Szeleczki Artúr és Hábetler András

Az előadói színvonal kiegyenlített, hangilag és színészileg egyaránt kiváló alakításokat láthatunk és hallhatunk. Wiedemann Bernadett (Béline, a feleség), aki már a Karnyónéban is bizonyította mókázó kedvét, Hábetler Andrással való jelenete után nyíltszíni tapsot kapott. A saját bevallása szerint eredetileg orvosnak készülő Rácz István ezúttal orvos, azt pedig, hogy a nagy drámai basszus szerepek mellett a vígjáték sem áll tőle távol, bizonyította már Pomádé királyként, és azóta is fel-feltűnik buffo szerepekben. Az előadás megmentése érdekében ezen az estén betegen lépett színpadra (melyről a nyitány előtt a közönséget tájékoztatták), hangja mégis kiegyenlítetten szólt. Felháborodása a beteg „önhatalmúlag” gyógyulása felett, vagy ahogy kissé együgyű fiát instruálta, feledhetetlen. Ninh Duc Hoang Longgal tökéletes párost alkottak. A vietnami ifjú nemcsak hangjával, hanem játékával is méltó partnere volt idősebb társainak. Kevesebb játéktér nyílik a szerelmesek, Szeleczky Artúr (Cléante) és Horti Lilla (Angelika) számára, de amit kellett, megtettek; ifjak, tehetségesek, szerethetőek voltak, és őszintén drukkoltunk nekik. A cselekményt természetesen a szolgáló bonyolítja, lendíti előre, Farkasréti Mária nagyszerű tolmácsolásában. Kettős szerepben, mint keretjátéki tragikus hős, és mint a vígjátéki buffo vitte hátán az előadást Hábetler András (Argan-Moliére). A mellkasunk folyamatosan kezd szorulni az övével együtt, míg Argan iránt alig érzünk szimpátiát, egészen tragikus felismeréséig, mely ki is józanítja bolondériájából. Argan nem rossz ember, csak az egész életét eluralja a mánia, amit felesége maximálisan ki is szolgál, önös céljai elérésében. Zseniális színpadi megoldás Argan második felvonásbeli első áriája, melyben – köszönhetően a fel-feltűnő, úgymond valóságbeli alakoknak (a színpadra például benéz oldalról a bíboros), és persze Hábetler Andrásnak –, nem tudjuk, hogy most a szerző, vagy a képzelt beteg szorongása az, amit a monológban hallunk.

kepzelt beteg foto5 berecz valter 4

Jelenet

A bulgakovi keretjátéknak köszönhetően nem csak üdítő szórakozást nyújt Vajda János műve, hanem filozofikus eszmefuttatásokra is késztet: milyen kis vagy nagy mániákkal rendelkezünk mi magunk, és meddig lehet elmenni az önfeladásban, meghunyászkodásban? Miközben az ember a nevetéstől oldalát fogva távozik, Moliére szavai visszhangoznak a fejében: „Ti ne alázkodjatok meg! Nem érdemes.”


V. Szűcs Imola

fotó: Berecz Valter 

*

2024. június 9., Budapest, Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

Vajda János:

A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása

Opera két felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal

A szövegkönyvet Molière A képzelt beteg és Bulgakov Őfelsége komédiása című darabja alapján írta Várady Szabolcs

Díszlettervező: Cseh Renátó

Jelmeztervező: Füzér Anni

Világítástervező: Barad Dávid

Koreográfus: Bodor Johanna

A mű és az előadás dramaturgja: Mátrai Diána Eszter

Rendező: Szabó Máté

Szereplők:

Molière / Argan: Hábetler András

Béline: Wiedemann Bernadett

Angelika: Horti Lilla

Cléante: Szeleczki Artúr

Toinette: Farkasréti Mária

Dr. Purgó: Rácz István

Teofil: Ninh Duc Hoang Long

XIV. Lajos: Szappanos Tibor

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara

Karmester: Kovács János