ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Népies vígopera Petőfi emlékére

Népies vígopera Petőfi emlékére

Kovács Adrián „A helység kalapácsa” című operája Győrben. Kritika.

Örvendetes tény, hogy ebben az évadban nemcsak a műfaj klasszikusait, hanem kortárs operabemutatókat is hallhatunk-láthatunk több helyszínen is az országban. Ezek a darabok a ritkaságok iránt érdeklődők számára üde színfoltot képezhetnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy korunk komponistáinak ritkán sikerül emlékezetes alkotásokkal megörvendeztetni a közönséget. Nemcsak az avantgárd, az újító szándék, de a régmúlt iránti nosztalgia is tévútra viheti az alkotókat. Kovács Adrián és librettistája, Bereczki Ágota A helység kalapácsa megzenésítésével egy sohasem létezett operatípust szeretett volna megteremteni: a népies vígoperát, vagy legalábbis – Kovács nyilatkozata alapján – „egyfajta népi, komolyzenei nyelvet” létrehozni, amely „méltó lenyomata lehet korunknak”. Mindezt pedig a reformkor által kijelölt csapásirányon haladva. Az eredmény felemás lett: született egy könnyen befogadható opera, amit lelkes énekesek adtak elő nagy színházi rutinnal, ami azonban, amellett, hogy nélkülözi a sziporkázó humort, nem ad lehetőséget az énekesek többsége számára a brillírozásra sem.

helyseg kalapacsa 1

Jelenet

A helység kalapácsa jó vígopera-alapanyag lehetett volna, de a szerzőknek nem sikerült hatásosan megragadni Petőfi maró, szatirikus hangnemét, és megteremteni az eposzparódia kicsinyes világának humoros zenei atmoszféráját. Mindez talán annak köszönhető, hogy Petőfi szövege nemcsak az eposzt, de a népies alakokat, magát a népies irodalmat is ironikusan szemléli. A kortárs kritikusok szemére is vetették túlzott alpáriságát, hogy szándékosan alkalmaz a korszakban alantasnak tekintett szófordulatokat és kifejezéseket, s teremt pórias stílust, ami nem szolgálja a nép irodalmának felemelését.

A helység kalapácsa adaptációját tovább nehezíti paródia volta, ami az eposz formai elemeit és témáját is pellengérre állítja. Színpadi átiratban ennek nem könnyű érvényt szerezni. Talán a népies stílus, a népies vígopera megalkotásának szándéka eredményezte azt, hogy Bereczki Ágota szövege a parodisztikus hangvételt gyakorlatilag nélkülözi, miközben népi jelenetekbe igyekszik ágyazni az eseményeket, egyfajta „népszínműszerű” szöveget alkotva meg. A falusiak kisebb-nagyobb csoportja a jelenetek nagy részében jelen van a színpadon énekkarként, viszont a tömegjelenetek – bár tartalmaznak egy-egy jobban sikerült részletet – nincsenek buffoszerűen, hatásosan kidolgozva. Az opera egymást követő képei lazán kapcsolódnak egymáshoz, s hiányoznak a cselekményből a látványos fordulópontok.

helyseg kalapacsa 2

Mester Viktória

A librettó hiányosságait sajnos a zene is csak olykor tudta elfedni. Pedig ígéretes zenekari előjátékkal indult a darab, s a kórusjelenetekben több alkalommal is felhangoztak hatásos motívumok, de a szereplők zenei jellemzése nem sikerült találóra. Jó ötletnek bizonyult a más darabokból származó idézetek beleszövése az egyes szereplők szólószámaiba (mikor Fejenagy megérkezik a kocsmába, és látja, hogy Erzsóknak a Kántor csapja a szelet, Bánk nagyáriájának egy sorát idézve kezd énekelni; a féltékenységi rohamában dühöngő Márta koloratúrái pedig az Éj királynőjének szólamát elevenítik fel), s ha Kovács Adrián ezt a megoldást következetesen alkalmazta volna a partitúra egészében, akkor lehetett volna a darab a „hősopera” paródiája. Nyilatkozatai alapján azonban azt kell valószínűsítenem, hogy a komponistának ilyesfajta szándéka nem volt, vagy ha igen, azt nem sikerült következetesen megvalósítania. A népies dallamok alkalmazásával sikerült könnyen befogadható zenét alkotnia, ötletei azonban nem álltak össze hatásos egésszé, s hiányzott a zenéből a frappánsan kifejezett komikum.

helyseg kalapacsa 3

Haja Zsolt

Zakariás Zalán rendezése gördülékeny előadást eredményezett. A rendező ügyesen játszik a díszlet ki-befordítható falaival, zökkenőmentessé téve a jelenetváltásokat – a díszlet egyik oldala a fehérre meszelt templombelsőt, a másik a kocsma faburkolatos falait jeleníti meg. A színpadon minden az, aminek a szöveg szerint lennie kell, a színpadra állítás hagyományos megoldásokat használ: a darab idejét idéző jelmezeket, olykor tablószerű beállításokat, vagyis az események elmesélésénél többre nem vállalkozik. Ez persze önmagában nem baj, és a rendezésen érződik a rutin, az igazi vígoperai hangulat megteremtése nem sikerült. Pedig nem hiányoznak a jó ötletek: ilyen a némafilmek világát idéző megoldás, amikor Fejenagy pantomimszerűen mutogatja el, hogyan szabadult meg a templomból (amit a zenekar illusztrál), vagy a kocsmai verekedés, amit lassított mozgásokkal láthatunk. A tömeg kavargása jobban-rosszabbul sikerült koreográfiával valósul meg. Összességében a rendezés jó színházi érzékkel megalkotott mestermunka benyomását kelti, ami üzembiztos előadást eredményezett.  

helyseg kalapacsa 4

Rácz Rita

Az előadók művészi teljesítményének megítélését nehezíti a színház rossz akusztikája miatt alkalmazott hangosítás, aminek köszönhetően olykor úgy tűnt, mintha a zenekar felvételről szólna. A karmester, Mester Dávid jól eltalálta a tempókat, s irányítása alatt a zenekar a kisebb pontatlanságoktól eltekintve jól muzsikált.

Az énekesek igyekeztek a legtöbbet kihozni szólamaikból, és színészileg is szépen helytálltak. A legjobb alakítást a Fejenagyot megformáló Cseh Antal nyújtotta, aki magabiztosan járt-kelt a színpadon, s a templomi jelenetekben egyedül is képes volt „elvinni a show-t”. Az énekes jól kamatoztatta vígoperákban szerzett tapasztalatait, és értően artikulált. Haja Zsolt világosabb színezetű baritonja jól érvényesült a Vándor szerepében, szerepformálása magabiztos, bár kissé egysíkú volt. Szemenyei János esetlen, tébláboló Kántor volt, akinek a zenei anyag kevés lehetőséget adott adottságai kibontakoztatására. A Haranglábot életre keltő Vadász Zsolt megfelelően ellenszenvesre vette a „fondor lelkületű” szereplő jellemét.

helyseg kalapacsa 5

Jelenet

Cseh Antal mellett az „amazon természetű” Mártát alakító Rácz Rita emelkedett ki leginkább az énekesi mezőnyből, szórakoztatóan formálva meg a pipogya férje felett uralkodó feleség alakját. Zeneileg az ő szólama adott a leginkább lehetőséget a komédiázásra, amit az énekesnőnek sikerült is professzionálisan kiaknáznia. Szemérmetes Erzsók szerepében a vasárnap délutáni előadáson Mester Viktóriát láthattuk. Színpadi megjelenését tekintve tökéletes volt a szerepre, zeneileg viszont nem minden jelenetben sikerült hatásosan életre keltenie a kocsmárosnét. Egyaránt jó karakteralakítást nyújtott a bíró szerepében Dani Dávid, kisbíróként Takács Zoltán, a bíró feleségeként pedig Wolf Ildikó.

Az előadás számos pozitívuma ellenére a népdalokból, népies témából építkező operastílus megteremtésére tett kísérlet kevésbé sikerült; az előadás végén a közönség is csak szolid tetszésnyilvánítással élt.


Péter Zoltán


fotó: 4K Media Studio / Hegedüs Bence

 

*

 

2023. szeptember 17., Győri Nemzeti Színház

 

Kovács Adrián:

A helység kalapácsa

Vígopera két részben, magyar nyelven

 

Librettó: Bereczki Ágota, Petőfi Sándor „A helység kalapácsa” című elbeszélő költeménye alapján

Díszlettervező: Csiki Csaba

Jelmeztervező: Cs. Kiss Zsuzsanna

Súgó: Sógor Tamás

Ügyelő: Karácsony Szilveszter

Korrepetitor: Kovács Adrián, Mester Dávid, Medveczky Szabolcs, Mihalics János, Szép András

Karigazgató: Balogh Eszter

Rendezőasszisztens: Takács Zoltán

Fénytervező: Dreiszker József

Műszaki vezető: Somfai Péter

Zenei vezető: Silló István

Művészeti vezető: Bocskor-Salló Lóránt

Koreográfus: Vida Gábor

Rendező: Zakariás Zalán

Producer: Dr. Vadász Dániel

 

Szereplők:

Vándor: Haja Zsolt

Fejenagy, a helyi kovács: Cseh Antal

Erzsók, a „szemérmetes”: Mester Viktória

Kántor, a „lágyszívű”: Szemenyei János

Bagarja úr, a „béke a barátja”: Kendi Lajos

Harangláb, a „fondor lelkületű”: Vadász Zsolt

Vitéz Csepű Palkó, a „tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója”: Tötös Roland

Márta, az „amazontermészetű”: Rácz Rita

Bíró, a „kevésszavú”: Dani Dávid

Felesége, a „még kevesebb szavú”: Wolf Ildikó

Kisbíró, a „hivatalában pontos”: Takács Zoltán

Felesége, a „Kisbíró által bántalmazott”: Csikó Teodóra

Menyecskék: Domonkos-Hersics Diána, Hipp Judit, Radván Eszter

Zenészek: Forró Attila, Szabó Balázs, Farkas András

 

Közreműködik: a Győri Nemzeti Színház zenekara és énekkara

Vezényel: Mester Dávid