ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

A ház, a festmény és az automobil

A ház, a festmény és az automobil

Az OPERA Schicchi 2.0 című előadása az Eiffel Műhelyházban. Kritika.

A Dido és Aeneas után decemberben a Gianni Schicchit öltöztették modern köntösbe a fiatalok számára az Eiffel Műhelyházban: a mitológiai történet után egy fekete komédiával folytatódott az OperaKaland sorozat. A két történet nemcsak zenei stílusát, de témáját tekintve is távol van egymástól: míg Purcell darabja megrendítő példája az önmagát felemésztő szerelemnek, addig Puccinié morbid módon figurázza ki a kicsinyes emberi tulajdonságokat.

Toronykőy Attila színpadra állítása látványosan aknázza ki a szövegkönyvben rejlő fekete humort. Donati úr, a tehetős firenzei polgár ezúttal már a függöny felgördülése előtt megjelenik, rosszul lesz, összeesik, majd szemünk láttára vívja haláltusáját a földön fetrengve, miközben a körülötte állók – Rinuccio kivételével – nem segítenek rajta. Mindez szájbarágósan jellemzi a közönség számára az összegyűlt díszes kompániát, ugyanakkor kétségtelen, hogy egy tizenéveseknek készült előadás esetében célszerű egyértelmű rendezői megoldásokat alkalmazni. A díszlet sem a középkori Firenzét idézi meg, hanem egyfajta távoli jövőt, a háttérben a történelmi Firenze látképével. A történet mondanivalója szempontjából persze nem is igazán lényeges, hogy melyik évszázadban és városban zajlik a cselekmény. Ebben az értelmezésben a malom egy értékes festmény, az öszvér egy sokat érő automobil beceneve, Donati háza pedig berendezését tekintve leginkább egy tágas irodára emlékeztet. Ugyanakkor a díszlet keretét a reneszánsz építészet egyes elemeit megidéző díszletelemek alkotják, s Michelangelo Dávid-szobrának gipszmásolata is ott díszeleg a színpad bal sarkában egy katonai sisakkal ékesítve.

 schicchi 2 0 1

A stilizált jelmezek színes kavalkádja ellentétben áll a gyászoló családtagok helyzetével, s jól kiemeli komikus vonásaikat.

Az énekesek többsége hiteles színészi alakításokat nyújtott, és nagy élvezettel vetette bele magát a komédiázásba. Érthetően artikulálva énekeltek, aminek fontos szerepe volt, ugyanis ez alkalommal magyarul, Nádasdy Kálmán fordítását felhasználva keltették életre az operát. Nívós vokális produkciókat hallhattunk, bár a líraibb részeket kevésbé találtam kidolgozottnak. Elképzelhető, hogy ebben a rendezői koncepció is szerepet játszott (a szólisták elsősorban a szövegmondásra és a zenében rejlő humorra koncentráltak).

Szennai Kálmán vezetésével a zenekar hatásosan teremtette meg a komédia zenei hátterét, azonban a magával ragadó lendületesség az optimális zenekari hangzás, a finomabb dinamikai árnyalatok rovására ment. Olykor a tempók is gyorsabbnak voltak az ideálisnál, s hiányoltam az átgondoltabb zenedramaturgiai építkezést. 

A címszerepet alakító Hábetler András szólama kivaló ismerőjének bizonyult, felszabadultan formálta meg a furfangos csaló alakját, de alakítása egyes megoldásai egyhangúan rutinosnak tűntek.

Laurettát Szemere Zita énekelte, technikailag kifogástalanul, ugyanakkor áriája előadása közben úgy éreztem, nem azonosult maradéktalanul a szerepével.

Jó választás volt Rinuccio szerepére Bartos Barna. Produkciója technikailag kifogástalan volt, a magasabb hangokat is szépen megfogva interpretálta a szerelmes ifjú figuráját. Dinamikailag viszont egysíkúan, végig forte hangadásban keltette életre a kottát.

 schicchi 2 0 2

Nagy erőket mozgatott meg Zitaként Meláth Andrea, aki remekül kamatoztatta a pályán szerzett sok évtizedes tapasztalatát ebben a kisebb szerepben is.

Figyelemre méltó volt Szerekován János Gherardo szerepében: mind vokálisan, mind pedig színészileg hozta a tőle megszokott színvonalas alakítást, s ezúttal is igen szórakoztató karakterrel örvendeztett meg bennünket.

Betto di Signa szerepében Kiss András magabiztos színpadi jelenléte lendületes vokális produkcióval társult, és színészileg is hatásos alakítást nyújtott.

Szvétek László számára testre szabott faladat volt Simone szólamának előadás. Keszei Bori Nella, Kőrösi András az Orvos, Fülöp Attila Marco szerepében nyújtott több, mint korrekt alakítást. Sahakyan Lusine figyelemre méltó énekesi adottságokról tett tanúbizonyságot La Ciesca kisebb szólamában. Bátki Fazekas Zoltánban sohasem kell csalódnunk: ezúttal is humorral, frissességgel varázsolta elénk a Jegyző alakját.

Az előadás legnagyobb érdeme, hogy modern környezetbe helyezve, egy mozgalmas produkció keretein belül a tizenévesek számára is átélhetővé és maivá tudta tenni Puccini egyfelvonásosát, s ezzel sikeresen megvalósította a sorozat legfontosabb célját. A zenei kidolgozottság tekintetében ugyanakkor az elkövetkező évadokban remélhetőleg finomodik majd még az előadás.


Péter Zoltán

fotó: Rákossy Péter

 

 schicchi 2 0 3

 

*

2022. december 10., Eiffel Műhelyház

 

Giacomo Puccini:

Schicchi 2.0

Opera egy felvonásban, magyar nyelven, magyar felirattal

 

Magyar szöveg: Giovacchino Forzano eredeti librettója nyomán Nádasdy Kálmán, Kenesey Judit

Díszlettervező: Fügedi Balázs

Jelmeztervező: Juhász Katalin

Világítástervező: Pillinger Tamás

Videografika: Czeglédi Zsombor

Zenei vezető: Szennai Kálmán

Karmester: Szennai Kálmán

Rendező: Toronykőy Attila

Szereplők:

Gianni Schicchi: Hábetler András

Lauretta: Szemere Zita

Zita: Meláth Andrea

Rinuccio: Bartos Barna

Gherardo: Szerekován János

Nella: Keszei Bori

Betto di Signa: Kiss András

Simone: Szvétek László

Marco: Fülep Máté

La Ciesca: Sahakyan Lusine

Maestro Spinelloccio, orvos: Kőrösi András

Amantio di Nicolao, jegyző: Bátki Fazekas Zoltán

Pinellino, cipőművész: Aron Ottó Jóhannsson e.h.

Guccio, divattervező: Halász Gergely e.h.

Gherardino: Tanka Dániel