ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Szelim varázsbirodalma

Szelim varázsbirodalma

Mozart "Szöktetés a szerájból" című operája az Eiffel Műhelyházban. Kritika.

A prózai színház világában, a rendezői színház gyakorlatával összhangban magától értetődő gyakorlat a klasszikusok szövegeinek, a régi műfordításoknak az átírása, kiigazítása, rövidítése. Az operarendezők napjainkban ritkábban élnek ezzel a megoldással, sokszor csak a magyar nyelvű feliratokat szabják át, miközben a zenei részletek eredeti szövege megmarad – jó példa erre A bűvös vadász Zsótér Sándor 2014-es rendezésében vagy Novák Péter kolozsvári Figaro- rendezése. A Szöktetés a szerájból új bemutatója pont attól lett volna különleges, hogy egyrészt visszatért a teljes magyar nyelvű előadási gyakorlathoz – szemben az utóbbi évek tendenciájával, miszerint a prózát is tartalmazó dalművek esetében a próza magyarul, az énekes számok eredeti nyelven hangzanak el –, másrészt, hogy a színpadra állítók merték vállalni a szövegkönyv átírását. Mindez azonban sajnos csak részben eredményezett jól átgondolt előadást.

Vecsei H. Miklós rendezése az eredeti Mozart-darab szellemiségéhez hű, azt csak kismértékben átalakító, modernizált verzióban tárja a budapesti közönség elé a mű történetét. Az eredmény egy kevésbé vidám előadás: hiába a happy end, szomorkás érzés marad bennünk (Konstanze sem a hűség makulátlan mintaképe). A történet radikális átírására azonban nem került sor, ami persze önmagában még semmit sem vesz el az előadás művészi értékéből.

szoktetes 1

Balczó Péter (Belmonte) és Palerdi András (Ozmin)

A vetített díszlet hozzájárul a szürreális atmoszféra megteremtéséhez, és ötletes megoldásaival szórakoztatóan mozgalmassá teszi az előadást. Az esetek döntő többségében ugyanakkor nincs mélyebb gondolati mondanivalója, és olykor közhelyes, giccsbe hajló. Jó példa erre a fájdalmától meggyötört Konstanze arcának felnagyítása animált könnycseppekkel.
A cselekmény a vágyakozásról szól. Talán a rendező is ezt igyekszik érzékeltetni az animáción gyakran megjelenő lánggal és fénnyel: a foglyok vágyakoznak régi otthonukra és szerelmükre: Szelim pasa Konstanze, Ozmin Blonde szerelmére. A közérthető és egyszerű szimbolika jó megoldás, kár, hogy kevés ilyet rejtettek el a vetítésekben. A tűz egy jelenet erejéig egyébként valóságosan is megjelenik a színpadon: Szelim gyújtja meg egy fémedényben Konstanzéval közös jelentében, ezúttal is a vágy tűzének fellobbanását illusztrálandó.

A rendezés sok egyéb ötletet is felvillant, de ritkán bontja azokat ki részletesen.  

A színpadra állítás képi világának gyakori eleme az erőszak. Mindjárt az est elején háborús képsorok vetítése jön velünk szembe, ami a jelenlegi közel-keleti állapotokra utal. Ebben a világban az emberélet nem sokat ér. Ozmin embergyárában alapanyagnak használják az eltárgyiasult foglyokat, de az animáción megjelenő embergyár valódi funkciója mégsem volt teljesen világos számomra. Mindenesetre az álarcos táncosok is ebből a furcsa üzemből kerülnek ki, ahol Blonde és Pedrillo is dolgozik.

szoktetes 2

Wunderlich József (Szelim) és Miklósa Erika (Konstanze)


Konstanze egy ponton már feladja a reményt és engedne fogvatartója csábításának: kiszolgáltatott helyzetében a remény helyét a beletörődés veszi át. A szégyen és megaláztatás érzésén azonban nem tud felülkerekedni, és kiszakítja magát Szelim karjaiból. Blonde sokkal könnyebben alkalmazkodik a helyzethez: igyekszik kihasználni Ozmin iránta érzett vágyakozását, még ha nem is enged a férfinak (nem biztos, hogy párja iránt érzett hűsége, inkább amiatt, mert nem találja vonzónak a férfit). A két rabnő érzelmi világát a rendezés igyekszik reálista módon ábrázolni.

A tánc, az ének és a próza összehangolt, együttes jelenléte eredményezhetett volna egyfajta összművészeti színházi produkciót. A táncosok azonban többnyire nem válnak igazán a történések részeseivé, inkább csak illusztrálják, mozgalmasabbá teszik a zenés számokat.

Szelim pasa varázsbirodalmának szürrealitása a fantasyk világát idézi, miközben, ahogy említettem, minden meseszerűsége ellenére is keserű szájízt hagy a nézőben. Az előadás kezdetén egyik szereplő sem boldog, mindenki vágya beteljesületlen. A zárójelenetben felhangzik ugyan a hagyományoknak megfelelően, hogy „akinek ennyi jó nem elég, azt érje gáncs és megvetés”, de Szelim pasa csalódottsága mélyebb nyomott hagy bennünk, mint a fiatal szerelmesek boldog szabadulása. A rendezés igyekszik megfosztani a történetet az idilli, romantikus elemektől, és realisztikusabb módon jeleníti meg a szereplők egymáshoz való viszonyát, viharzó érzelmeit, lelkiállapotát. Ugyanakkor nem tud teljesen elszakadni a hagyományos operarendezések statikusságától: az énekesek sokszor egyhelyben állva, a közönség felé fordulva énekelnek. Nem nélkülözi a színpadra állítás a tablószerű beállításokat sem.

szoktetes 3

Rácz Rita (Blonde) és Palerdi András (Ozmin)


A librettó Varró Dániel által átírt, szlengesített részletei, valamint Vecsei H. Miklós összekötő dialógusai valószínűleg megosztóak lesznek és a konzervatívabb ízlésvilágú közönség tetszését nem feltétlenül nyerik meg. A versek ugyanakkor könnyedén énekelhetőek, a prózai részek pedig jól szavalhatóak, és a szleng szövegrészletek sem közönségesek. Az új szövegvariáns radikálisan mégsem írja át az eredeti, Hevesi Sándor által készített műfordítást, több esetben szó szerinti idézeteket is átvéve belőle. Ez a megoldás így eklektikus, kevésbé eredeti szöveget eredményez, amely bár humoros, az iróniát nem mindig sikerül átemelnie. Olykor pedig ellentmond a színpadon látottaknak: olyan helyeken is változatlanul kerülnek át szövegrészek a régi műfordításból, ahol ezt semmi sem indokolja. Pedrillo például az eredetiben leitatja Ozmint, míg jelen esetben kábítószerrel kínálja – a két szereplő mégis Bacchust és a borivást élteti.

Rajna Martin irányításával a zenekar mozarti derűvel szólaltatta meg a nyitányt, s ez a remek vígoperai hangvétel a darab minden komikusabb részleténél visszatért, miközben a muzsikusok a lírai részeknél sem maradtak adósak az ízléses érzelmességgel. A zenekari kíséret szépen megteremtette a jelenetek atmoszféráját, megjelenítette a szereplők vágyakozását, bánatát, örömét, illetve kidomborította – ahol kellett – az egy-egy szituációban rejlő komikumot is.

szoktetes 4

Szerekován János (Pedrillo), Rácz Rita (Blonde), Palerdi András (Ozmin), Balczó Péter (Belmonte)
és Miklósa Erika (Konstanze) 


Miklósa Erika
régóta énekli már Konstanze szólamát, így nem meglepő, hogy otthonoson mozog a szerepben. A líraibb részleteket érzelemgazdagon szólaltatta meg, a virtuózabbak esetében ugyanakkor nem mindig éreztem elég könnyedén szárnyalónak szopránját, jóllehet, a koloratúrafutamokat most is szépen megoldotta. Szerepformálása jól kiemelte Konstanze törékeny esendőségét.

Rácz Rita is a Szeráj-előadások régi, már-már állandó résztvevője. Rutinosan és nagy beleéléssel alakította Blondét. Kellő stílusismerettel, szólamát egyenletesen bejárva énekelt, miközben szerepformálása is hihető és életszerű volt: természetesebb, mint a többi szereplőé, prózamondása pedig árnyaltabb.

Balczó Péter kiváló formában keltette életre Belmonte figuráját: világos színezetű lírai tenorhangon énekelve már-már igazi hősszerelmesként lépett elénk, aki mindenre kész volt a szeretett nő kiszabadítása érdekében. Az egész estét kulturált énektechnikával, magabiztosan, a mozarti muzsika kiváló ismerőjeként énekelte végig (ami az ő esetében sem meglepő, hiszen a szerepet már 2007 óta énekli).

A remek karaktertenor Szerekován János kifogástalan teljesítményt nyújtott Pedrillóként. A rendezés számára is sok lehetőséget adott kiváló színészi készségei megmutatására. A tenorista az énekelt és prózai részeket kiváló összhangban, egyazon színvonalon teljesítette.

Ozmin szerepében Palerdi András is remekelt. Az énekes otthonosan mozog Mozart zenei világában, és a komédiázás sem áll tőle távol. Basszusa végig könnyedén, egyenletesen szólt, a legmélyebb regiszterben is.

A rendezés leginkább Szelim pasa karakterét alakította át, akit Wunderlich József játszott, rutinosan és meggyőzően. Szelim eredetileg szemlélődő, filozofikus karakter, aki egyértelműen a többi szereplő felett áll humánumával és bölcsességével. Vecsei rendezése egészen a zárójelenetig nem tudatja a közönséggel, hogy a pasa is európai származású, ez meglepetésszerűen derül csak ki. Ily módon azonban Szelim alakját megfosztja felvilágosult bölcsességétől, és a nyugati világtól, a testi vágytól megcsömörlött embernek mutatja, aki egy utópikus közel-keleti államba vonult vissza korábbi életéből.

Vitatható megoldásai ellenére a Szöktetés a szerájból új produkciója előrelépést jelent a Mozart-operák hazai előadástörténetében, amennyiben a művet modernebb színházi eszközöket alkalmazva vitték színpadra (szemben a darab korábbi, Káel Csaba által rendezett, hagyományos interpretációjával).


Péter Zoltán

fotó: Rákossy Péter

 

*

 

2022. május 1., Eiffel Műhelyház

 

Wolfgang Amadeus Mozart:

Szöktetés a szerájból

Daljáték három felvonásban, két részben, magyar nyelven, angol és magyar felirattal

 

Magyar szöveg: Varró Dániel

Dramaturg: Németh Nikolett

Jelmeztervező: Vecsei Kinga Réta

Koreográfus: Vetési Adrienn

Látvány és vetítés: Kiégő Izzók

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Beszédtechnika tanár: Szabó Hella

Karigazgató: Csiki Gábor

Karmester - Rajna Martin

Rendező: Vecsei H. Miklós


Szereplők:

Szelim basa - Wunderlich József

Konstanze - Miklósa Erika

Blonde - Rácz Rita

Belmonte - Balczó Péter

Pedrillo - Szerekován János

Ozmin - Palerdi András

Müezzin - Ollé Attila