ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Mese a mulandóságról

Mese a mulandóságról

Leoš Janáček „A ravasz rókácska” című operája a Brnói Janáček Színházban. Kritika.

Egy mesekönyv színes képei elevenednek meg a színpadon Jiří Heřman rendezésében Janáček A ravasz rókácska című operájának előadásán a Brnói Janáček Színházban. A darab sokrétű, és sokféleképpen állítható színpadra. Jiří Heřman koncepciója egy ezek közül, ezt az egyet azonban tökélyre viszi. A produkció sikerét a rendezés mellett a Janáček Színház előadói gárdájának rutinos, autentikus, pezsgő előadása is garantálta.

*

A ravasz rókácska (eredeti címén: Příhody lišky Bystroušky) Leoš Janáček cseh zeneszerző (1854-1928) hetedik operája, amelyet 1924. november 6-án mutattak be a Brnói Nemzeti Színházban. A librettót a zeneszerző írta Rudolf Těsnohlídek egy brnói lapban megjelent folytatásos novellája alapján. Těsnohlídek írását pedig Stanislav Lolek festőművésznek egy okos rókát ábrázoló rajzsorozata ihlette. A darab a II. világháborút megelőzően inkább csak Csehszlovákiában és Németországban örvendett népszerűségnek, ezt követően azonban fokozatosan meghódította Európa nagy operaházainak színpadait. A Magyar Állami Operaház 1979-ben mutatta be a művet. Az opera első lemezfelvétele 1957-ben készült Prágában.

Janáček kérésére 1928-ban, a temetésén A ravasz rókácska utolsó jelenetének zenéje csendült fel. A Janáček Színház pedig 1965-ben ennek a műnek az előadásával nyitotta meg kapuit.

*

 ravasz rokacska 1


A történet egy erdőben kezdődik: a fa tövében szundikáló erdész ölébe a kíváncsi rókakölyök egy békát kerget. Az erdész elrabolja és magával viszi otthonába a kis rókalányt, aki miután felnő, megszökik, szerelmes lesz egy rókafiúba és kölykeik is lesznek. Ezzel párhuzamosan helybéli embereket is megismerünk: a fogadóban az erdész, a pap és a tanító iszogatnak, és egy lányról, a gyönyörű Terynkáról álmodoznak. Az orvvadász – ő jegyzi végül el Terynkát – az erdőben lelövi a rókalányt. Az erdész az orvvadász esküvőjén meglátja, hogy a férfi a róka bundáját ajándékozza menyasszonyának. A kis állat emléke nem hagyja nyugodni. Bánatosan elmegy az erdőbe, ahol egy béka ugrik az ölébe: a történet elején szereplő béka unokája. Az elmúlást megújulás követi…

*

A Ravasz rókácska minden bizonnyal Janáček leglíraibb és legdallamosabb, elragadó időskori műve. Himnusz a természethez, elmélkedés élet és a halál körforgásáról, ember és a természet összefonódásáról, szerelemről, szabadságról. Többértelműsége, sokszínűsége műfaji meghatározását is megnehezíti. Mese, de nem gyerekmese, szomorú és mély, de nem tragédia, humorral átszőtt és könnyed, de nem vígopera. A színpadon két- és négylábú lények járják végig életútjukat. Nem jók vagy rosszak; ilyenek is, olyanok is.

*

Néhány szó a mű címéről. Az eredeti, cseh cím (Příhody lišky Bystroušky) egy „hegyesfülű” (vagy „okos”, „ravasz”) nőstény róka kalandjaira (vagy meséire) utal. A „kis” jelző, illetve a kicsinyítő képző csak a német és az angol fordításba került bele (Das schlaue Füchslein, illetve The cunning little vixen), és ezek valamelyikén keresztül a magyar fordításba is (bár „rókácska” helyett talán szerencsésebb lett volna a „kis róka” szóösszetétel használata).

*

 ravasz rokacska 2


Janáček operája mindig kihívást jelent azok számára, akik színpadra állítják, hiszen két látszólag egészen különböző világot kapcsol össze, amelyek mindegyike elvarázsolta a zeneszerzőt: az ember és a természet világát.

Jiří Heřman rendezése átgondolt, lendületes, esztétikailag is impozáns, lenyűgöző produkció.
A történet első helyszíne ezúttal egy árvaház. A házat gyereksereg tölti meg élettel. Belső terének falán hatalmas, írott betűkkel azt olvashatjuk: „A Dagmar Gyermekotthon alapkövét 1928. december 8-án tették le.” Ötletes asszociáció: a Dagmar Gyermekotthont ugyanis nem más, mint Rudolf Těsnohlídek kezdeményezésére alapították annak idején (az ő novellája ihlette ugyebár Janáčeket az opera megírására).

A háromszintes színpad eleve nagy mozgásteret ad. A hátsó fala az első felvonásban ráadásul horizontálisan szét is nyílik, mintha egy papírt tépnének ketté. Ez már az a pillanat, amikor a még fogságban lévő rókalány az erdész házának udvarából kinéz a hajnali tájra, meglátva a szabad világot és megpillantva későbbi férjét, a rókafiút. A látvány káprázatos. Az előtűnő, pazarul megvilágított, idilli tájon kartonpapír fákat, bokrokat, hegyeket látunk egymás mögé rétegződve, ami tovább növeli a színpad mélységének érzetét.

Heřman hallatlan könnyedséggel és eleganciával használja a színpad tereit. Az egyes jelenetek a legkülönbözőbb, olykor a néző számára váratlan helyeken zajlanak. Sok apró kis tárgyat – figurákat, használati tárgyakat – látunk elszórva; ezek minimális mozgatásával és a fények szofisztikált játékával a színváltások pillanatok alatt, szinte észrevétlenül zajlanak. Az egyik pillanatban még az erdész szobabelsőjét látjuk, a következő pillanatban, néhány méterrel arrébb már a kocsmát vagy az erdei állatok mindennapjait; a jelenetek szinte egymásba olvadnak, és egyidejűleg több esemény is zajlik. Nincsenek unalmas pillanatok, az élettel teli produkció szereplői – ideértve a passzív szereplőket is – állandóan mozgásban vannak.

 ravasz rokacska 3


Színpompás jelmezek szemet gyönyörködtető kavalkádját látjuk. Szarvas, hegedülő tücsök, rókák, borz, ganajtúró bogarak, békák, tyúkok, sünök és emberek népesítik be a színpadot. A papírfigurák mellett kis kerekeken guruló játékfigurákat (állatokat) látunk, amit a gyerekszereplők tolnak maguk előtt, már azok, akik nem plüssállatokat cipelnek az ölükben. A felnőttek, amikor állatokat játszanak, jelmezben vannak és álarcot viselnek.

Különösen viccesek a fodros gallérú fehér ruhában a tyúkólból a kakas és a rókalány konfliktusát izgatottan figyelő buta tyúkok. Igen szórakoztató az erdei állatsereglet előtt házasságot kötő rókalány és rókafiú vidám esküvői jelenete is, emeletes tortával.

Persze, ennek a típusú koncepciónak is megvannak a hátulütői: az állandó jövés-menés, nyüzsgés néha elvonja a figyelmet a zene és a librettó által fókuszba helyezett eseményekről.

Az előadást végigkíséri a szitakötő motívuma. A törékeny rovar a mulandóságot, ugyanakkor a megújulást is szimbolizálja. Pompás, csillogó teremtmények röpködnek kecsesen: szitakötők árnyait látjuk a falakon, az árvaház ablakára vetítve, de kisebb-nagyobb, olykor hatalmas szitakötőszárnyakat a földön is, mindenütt.

Kevésbé érthető, hogy Revírníková asszony, az erdész felesége (aki mellékszereplő) miért van az előadás során végig jelen a színpadon. Általában egy piros sálat köt, ami egyre hosszabb, végül már a mennyezetig ér (talán az idő múlását érzékeltetendő?). Máskor a sparheltjén főz, olykor pedig interakcióba kerül egyes szereplőkkel, de nem csak a férjével, akit serpenyővel is ütlegel, hanem a már a közelében nem lévő rókákkal is. De többnyire sálat köt.

Szintén nehezen magyarázható, hogy Harašta, a puskával járó-kelő orvvadász miért egy pisztollyal lövi le a rókalányt.

*

 ravasz rokacska 4


A Ravasz rókácska nem gyerekopera, de úgy tűnik, ilyen rendezésben az is. (Vannak példák komorabb, naturalisztikusabb, vagy – a két énekesnő által játszott – rókapár egymás iránti erotikus vonzalmát kidomborító rendezésekre is.) A nézőtéren most nagyon sok gyerek izgulta végig a történetet, és bár a rókakislány halála bizonyára sokuk számára okozott nehezen múló csalódást, hang nélkül, feszült figyelemmel ülték végig az előadást.

*

Ismert, hogy Janáček behatóan elemezte a mindennapi társalgásban fellelhető, a beszélő érzelmeit követő dallamokat, ritmusokat, de a természetben hallott hangzásokat is szívesen lejegyezte. (Az opera előkészületeihez még a rókák életét is tanulmányozta!) Ezirányú megfigyelései is meghatározzák zenei stílusát, nyelvezetét, nemcsak a vokális szólamok, de a zenekari textúra tekintetében is. A ravasz rókácska gyakori hangszeres elő- és közjátékai nem csak átmenetet képeznek az egyes jelenetek között, de fontos drámai szerepet is betöltenek. Janáček áttetsző partitúrájában a történéseket és a mondanivalót, illetve az egyes karakterek jellemét ezekben a pillanatokban kizárólag a zenekar közvetíti – olykor kifejezetten rövid, egyszerű zenei motívumok formájában, mert a zeneszerzőnek kevés hangszer is elég a szükséges hatás létrehozásához. Az opera morva népzenei motívumokat és ritmusokat is tartalmaz, miközben a természet ábrázolása Claude Debussy zenéjét idézi.

*

 ravasz rokacska 5


A brnói Janáček Színház Marko Ivanović karmester által irányított zenekara már-már stúdióminőségben tolmácsolta Janáček zenéjét. Játékukat változatos hangszínek, kontrasztos tempók, ugyanakkor egységes stílus jellemezte. A szereplők érzelem- és gondolatvilágát ugyanolyan plasztikusan jelenítették meg, mint az erdő élővilágának hangjait, zümmögését, zajait, atmoszféráját. Az egyes hangszerek ideális módon képeztek egyensúlyt. A zenekari közjátékok kifejezőek, tartalmasak voltak.

*

Az előadás énekes szólistáinak produkcióját stílusos dallamformálás és jól érthető szövegmondás jellemezte. Színészi játékuk odaadó és felszabadult volt, mozgásuk természetes, fölös pátosz és manírok nélkül.

A Rókalányt alakító Jana Šrejma Kačírková erős szopránhang birtokosa, fényesen csengő magasságokkal. Hangfaját nehéz pontosan meghatározni: drámai szoprán hang, de ugyanúgy otthon van a lírai jelenetekben is. A már felcseperedett Rókalányként humorral és szenvedéllyel próbált a tyúkok között baromfiforradalmat kirobbantani (hiába), és dacos eréllyel űzte ki otthonából a Borzot. A Rókafiúhoz fűződő érzelmei is árnyaltak voltak: a szerelmi duettben magas hőfokon égett, ugyanakkor finom, gyengéd is tudott lenni. Halála igazi „hősnővé” avatta, az orvvadász felé odakiáltott utolsó szavai („Lőj le! Ölj meg! Csak azért, mert róka vagyok?”) emlékezetesek maradnak.  

Az Erdész szólamát éneklő Jiří Sulženko kiegyenlített, nem túl erős, de kellemes színezetű baritonjával és tiszta dikciójával szintén az est egyik erőssége volt. Janáček jellemrajza az Erdész esetében is összetett. A férfi érzéketlenül bánik a vadon élő állatokkal, de hamar megmutatkozik gyengédebb oldala is. Az opera felemelő, elégikus fináléjában pedig, amikor az idősödő ember szembenéz saját halandóságával, a baritonista megindító volt.

 ravasz rokacska 6


A Rókafiút interpretáló Jana Hrochová előadását sem érheti negatív kritika. Az azonban megjegyzendő, hogy bár a szerző instrukciója alapján a szólamot mezzoszoprán is énekelheti, szerencsésebb, ha a Rókafiú szerepét is szoprán kapja. A szólam ugyanis igen magasra van írva, és ez Jana Hrochová produkcióján is érezhető volt, aki fent néha erőlködött, lent viszont sokkal meggyőzőbb volt. (Érdekesség, hogy a darab 1961-es angliai bemutatóján a szerepet tenorista énekelte.)

Az említett előadókat jól kiegészítette a reménytelenül szerelmes Papot alakító Jan Šťáva méltóságteljes basszusa, és az ugyanazon lány után áhítozó tanító szerepét éneklő Petr Levíček könnyed buffo tenorja. (Előbbi Borzként, utóbbi Szúnyogként is színpadra lépett.) Tadeáš Hoza az orvvadász Harasta szerepében frissen, lendületesen énekelt.

A kórus pontos volt, és elismerés illeti a fegyelmezetten és láthatóan élvezettel játszó gyerekszereplőket is.


Csák Balázs

 

fotó: Marek Olbrzymek

***

2022. április 19., Brnói Nemzeti Színház, Janáček Színház

 

Leoš Janáček:

A ravasz rókácska (Příhody lišky Bystroušky)

Opera három felvonásban, cseh nyelven, angol és cseh felirattal

 

A librettót Leoš Janáček írta Rudolf Těsnohlídek Liška Bystrouška című novellája alapján

Díszlettervező: Dragan Stojčevski

Jelmeztervező: Alexandra Grusková

Világítástervező: Daniel Tesař

Dramaturg: Patricie Částková

Karigazgató: Klára Složilová Roztočilová

A Brnói Gyermekkórus karigazgatója: Valeria Maťašová

Vezényel: Marko Ivanović

Rendező: Jiří Heřman


Szereplők:

Rókalány: Jana Šrejma Kačírková

Rókafiú: Jana Hrochová

A kis Rókalány: Lucie Zerhauová

Erdész: Jiří Sulženko

Tanító / Szúnyog: Petr Levíček

Pap / Borz: Jan Šťáva

Az Erdész felesége / Bagoly: Daniela Straková-Šedrlová

Pásek: Petr Karas

Páskováné / Harkály: Jitka Zerhauová

Pepík / Szöcske: Barbora Garzinová

Frantik / Tücsök: Eva Daňhelová

Harašta, orvvadász: Tadeáš Hoza

Lapák kutya: Jitka Klečanská

Kakas / Szajkó: Alena Sobolová

A kis béka: Vilém Langášek

Chocholka: Martina Mádlová


Közreműködik a Brnói Janáček Színház Énekkara és Zenekara, Balettkara, valamint a Brnói Gyermekkórus