ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Szimbólumok erdejében

Szimbólumok erdejében

Debussy "Pelléas és Mélisande" című operája az Eiffel Műhelyházban. Kritika.

Claude Debussy Pelléas és Mélisande-ja az operairodalom egyik legkülönlegesebb alkotása, aminek 1902-es ősbemutatója botrányba fulladt és csúfos bukás volt. Ebben szerepet játszott a szövegkönyv alapjául szolgáló dráma szerzőjének, az 1911-ben Nobel-díjjal kitüntet Maurice Maeterlincknek a darab iránt táplált ellenszenve is, hiszen a belga drámaíró mindent megtett, hogy az opera premierjét meghiúsítsa, majd ellendrukkereket fogadott az előadásra. Azonban Debussy nemzetközi hírnevének növekedésével párhuzamosan a világ dalszínházai elkezdtek érdeklődni a komponista egyetlen operája iránt. Az 1906-os brüsszeli bemutatót követően a művet sorra műsorra tűzték Európa több városában, majd végül a tengerentúlon, New Yorkban is színpadra állították. A Magyar Királyi Operaház a Pelléast 1925-ben mutatta be, ezt követően pedig 1963-ban újította fel. A magyar közönség utoljára 1970-ben hallhatta élő előadáson a darabot. 2022-ben tehát az Operaház több, mint ötven év után emelte vissza repertoárjába Debussy ellen-Trisztánként aposztrofált operáját. 

 pelleas eloadas 1

Haja Zsolt és Pasztircsák Polina


A zenei impresszionizmus Ravel mellett legnagyobb alakjának tartott Debussyt operakomponistaként elsősorban a pillanatnyi hangulatok megragadása, a szereplők érzelmi hullámzásának ábrázolása, lelkiállapotaik finom rezdülései érdekelték. Maeterlinck szimbolista drámájában – amin a zeneszerző csak kisebb változtatásokat hajtott végre – mozaikszerűen kapcsolódnak egymáshoz a jelentek, jelképszerű utalásokkal megtűzdelt cselekménye álom-szerű atmoszférában játszódik. A vezérmotívum-jellegűen vissza-visszatérő dallamok is az asszociációkra erősítenek rá.

Debussy nélkülözi a romantikára jellemző zenedramaturgiát: a felvonások elhallgatásokkal érnek véget, az énekkar alkalmazásáról a szerző egyetlen jelenetet leszámítva lemond – akkor is csak hangszerszerűen szerepelteti a kórust –, a szélesen áradó érzelmek helyét a rezignált líra veszi át, miközben a zenekar segítségével majd minden jelenetben sikerül megteremtenie a drámai atmoszférát.  Az énekeszólamok kifinomult énektechnikát igényelnek, a darab sikere azonban jelentős részben a karmester és a rendező vállán nyugszik. Mindezen jellegzetességek következtében a Pelléas az operairodalom leggondosabban hangszerelt alkotásai közé tartozik. Ezért is állok értetlenül a tény előtt, miszerint a Magyar Állami Operaház áthangszereltette a darabot, s az Eiffel Műhelyház számára egy „kamaraverziót” kreált belőle. Ötven évvel a legutóbbi premiert követően valamiért nem akarták vállalni Debussy partitúrájának eredeti formáját, s a cselekményt is húzásokkal rövidítették meg.

 pelleas eloadas 2

Pasztircsák Polina és Kovács István


Frédéric Chaslin
karmester hangszerelésében elveszett a partitúra zenei finomságainak többsége, és Debussy eredeti szerzői szándékai nem érvényesülhettek tökéletesen: a zenekari hangzást nem éreztem sem kellőképpen színesnek, sem árnyalatokban gazdagnak, ahogy nem bizonyult kellően markánsnak atmoszférateremtő ereje sem. A karmester minden bizonnyal a partitúra kiváló ismerője, de ez az előadás a művészek minden igyekezete ellenére sem volt képes megmutatni Debussy zenei impresszionizmusának sokszínűségét. 

Kirsten Dehlholm rendezése a cselekmény statikusságát emeli ki: az állóképszerű jelenetek az üres színpadon játszódnak, vetített díszlet előtt. Az animációk egy-egy jelképet ragadnak meg: tárgyakat, érzéseket és egyéb elvont fogalmakat. A színpad közepét arénaszerűen jelöli ki a gyűrűként körben forgó színpadi gépezet. Az énekesek többnyire állnak, esetleg a színpad körbeforduló részén próbálnak meg útra kelni, s jutnak vissza kiindulási helyükre. A szereplők sorsában tehát nincs előrehaladás, mert saját köreikből nem képesek kitörni. A színpadra állítás elsősorban a történet szimbolista, meditatív voltát igyekszik megragadni, a jelmezek is a szürrealitást hangsúlyozzák. Mindezen megoldások nem idegenek a darab szellemiségétől, de számomra az előadás a félig-szcenírozás érzését keltette. A szereplők az este folyamán egyszer sem érintették meg egymást: olykor nem is egymásre nézve énekeltek, a rendezés összetettebb színészi szerepformálást nem követelt meg tőlük. Dehlholm nem tett kísérletet a történet mélyebb értelmezésére: sok mindent bízott a befogadóra, akinek elég didaktikusan igyekezett felhívni a figyelmét a szövegkönyvben megjelenő szimbólumokra, ugyanis azokat nemcsak vizuálisan jelenítette meg, hanem franciául feliratozta is a vetítésben. A felirat pedig olykor a jelkép jelentését is közvetítette – például a torony után megjelent többek között a fallosz és a bezártság felirat is. 

 pelleas eloadas 3

Haja Zsolt

Színpadi megjelenését tekintve Pasztircsák Polina kiváló választás volt Mélisande szerepére; mély átéléssel, az apróbb lelki rezdüléseket is hitelesen érzékeltetve énekelt. Kétségtelen, hogy a tehetséges és szép hangú szoprán kellő rendezői instrukciókkal eddigi pályafutása színészileg is legfigyelemreméltóbb alakítását nyújthatta volna, vokálisan mindenesetre így is szépen bizonyította rátermettségét a szerepre. A Pélléas szerepében színpadra lépő Haja Zsolttól a tőle megszokott határozott és magabiztos alakítást kaptuk. Magasabb hangfekvésű, kevésbé súlyos hangzású baritonja kiválóan érvényesült a lírai szólamban, bár szerepformálását néhány jelenetben egyoldalúnak éreztem. Kovács István árnyalatokban gazdagon, a figura minden apró lelki rezdülését érzékeltetve adta elő Golaud szólamát, sajnálatos módon azonban ebben a rendezésben kevésbé tudta kamatoztatni egyébként kiváló színészi készségeit. Az agg Arkel királyként színpadra lépő Fried Péter egyenetlenebb teljesítmény nyújtott, s beletelt némi időbe, mire úgy éreztem, hogy vokálisan belerázódott szerepébe. Meláth Andreának nem sok lehetősége volt a figyelemreméltóbb alakításra Geneviève-nek a húzások által jelentősen megrövidített szerepében. Yniold szólamát a gyermekkar egyik tagjára, Szabó Veronikára osztották, aki magabiztosan, rutinosan és kellő technikai felkészültséggel keltette életre a figurát. Kiss András az orvos rövidebb szerepét formálta meg, színvonalasan.

pelleas eloadas 4

Fried Péter és Pasztircsák Polina


Az előadás nem telt ház előtt zajlott, de szép tapsot kapott, tehát Debussy operája ötven év után, kisebb számú közönség előtt, de sikert aratott a magyar fővárosban. Mivel a darabbal a magyarok többségének nincs élő színházi kapcsolata – kis hazánkban utoljára 2007-ben, a MÜPA-ban, koncertszerűen hallhattuk az operát – ezért az előadás után valószínűleg csak keveseknek volt hiányérzete. Az Operaháznak ennek ellenére bátran, az eredeti hangszerelésben kellett volna megmutatnia a darabot napjaink operakedvelőinek.   


Péter Zoltán

fotó: Nagy Attila

 

 

2022. február 25., Eiffel Műhelyház

 

Claude Debussy:

Pelléas és Mélisande

Opera öt felvonásban, két részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal

 

A szövegkönyvet Maurice Maeterlinck nyomán írta Claude Debussy

Áthangszerelte: Frédéric Chaslin

Magyar nyelvű feliratok: Lackfi János

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Látványterv: Hotel Pro Forma

Díszlettervező: Maja Ziska

Jelmeztervező: Marta Twarowska

Világítástervező: Jesper Kongshaug

Mozgóképtervező: Adam Ryde Ankarfeldt

Játékmester: Harangi Mária

Rendezőasszisztens: Valkai Andrea

Asszisztens karmester: Marsovszky Johannes

Zenei munkatársak: Dallos Erika, Doman Katalin, Hidegkuti Pálma, Szennai Kálmán

Karigazgató: Csiki Gábor

Karmester - Frédéric Chaslin

Társrendező: Marie Dahl

Rendező: Kirsten Dehlholm


Szereposztás:

Pélléas - Haja Zsolt

Mélisande - Pasztircsák Polina

Golaud - Kovács István

Arkel - Fried Péter

Geneviève - Meláth Andrea

Egy orvos - Kiss András

A kis Yniold - Szabó Veronika

Egy pásztor - Pekárdy Tamás

Felvételről közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkara