"Nem vagyok barom, nem tudok feledni" (1)

Strauss Elektrájának magyar fogadtatása
(részlet)

Ha nem is maga Strauss vezényelte, de dicséretével õ hitelesítette azt a berlini elõadást, amelyben az Elektrát "a szerzõ 76. születésnapján szólaltatták meg" s amelyet "az ünnepelt maga grandiózusnak minõsített" (Magyar Nemzet). Egyes híradások 25, mások 30 év kihagyásról írtak, amikor ugyanez a produkció 1941. április 21-én a Berlini Staastoper budapesti vendégjátékának keretében a Magyar Királyi Operaházban szerepelt. Utóbbiaknak volt igazuk, hisz az Elektra utoljára 1911. január 31-én hangzott el a pesti Operában (2). Mint a "gondos elõrelátással" (Esti Kurír) még Berlinben nyomatott mûsorfüzet beköszöntõjében Hóman Bálint kultuszminiszter fogalmazott, "amidõn a zenemûvészet terén elöljáró két nagy nemzet  (3) kultúrájának legnagyobb teljesítményeivel ismerteti és ajándékozza meg egymást és harmadikul ebbe a szellemi vendégségbe bennünket, magyarokat hívott meg, úgy érezzük, hogy a fegyveres küzdelemben velök vállvetve harcoló bajtársukat ismerik el méltó bajtársuknak a szellemi élet küzdõterén is". Erich von Prittwich und Gaffron dr., "a nagyhírû s a napokban az angolok otromba bombatámadásának áldozatul esett operaház mûvészi tanácsadója... a budapesti német tudományos intézetben a sajtó képviselõi elõtt" ugyancsak hangsúlyozta, hogy "a két tengelyállam egymás kulturális kapcsolatait minden más nemzetet megelõzve, azonnal kiterjeszti a baráti Magyarországra, amelynek hõsies kiállását a délszláv rendbontók ellen együtt ünnepli most az erõs és egységes Európáért aggódó emberiség" (Új Magyarország). Több sem kellett a Magyarság cikkírójának, aki nem mulasztott el rámutatni, hogy "nagy szövetségesünk négyszer tette már lehetõvé magyar területek visszaszerzését s természetes, hogy most, a Délvidék elfoglalásának örömnapjaiban  (4) fokozott szeretettel és melegséggel köszöntjük körünkben a német mûvészeket". Ezt a fokozott szeretetet és melegséget még továbbfokozni pedig már csak a Nemzetõr tudta, amely szerint "a magyar keresztény operalátogatók tüntetõ ünnepléssel fogadják az angol légitámadás által otthonukból kiûzött operaegyüttes tagjait és örülnek annak, hogy vándorútjukon éppen Budapest az elsõ állomás, hogy éppen a baráti magyar nép legszebb mûvészi hajlékában találják meg az elsõ otthonukat. A budapesti fogadtatás annál melegebb, mert itt sokan tudják, hogy ez a berlini operaegyüttes mennyire kedvence a Németbirodalom [!] vezérének, Hitler Adolfnak, sokan tudják, hány estén talált a Németbirodalom feje nagy munkája közben igazi felüdülést a most Pestre érkezett együttes játékában." És amikor a kedvencek élén "megjelent fiatal karnagyuk, Herbert von Karajan, a közönség zúgó tapsviharral üdvözölte a nálunk ezúttal bemutatkozó, de hírbõl már jól ismert zenei kiválóságot (5). A zenekar bevezetésül a magyar Himnuszt, a Rákóczi-indulót, a német himnuszt, valamint a Horst Wessel Lied-et játszotta el. A közönség állva hallgatta végig valamennyit" (Újság).

Az elõadásról, amelyen megjelent a kultuszminiszteren kívül Bárdossy László miniszterelnök és - mint többek közt a Pest beszámolt - "Wagner Winifred asszony, Wagner Siegfried özvegye" is (6), a legszínvonalasabb magyar nyelvû kritikát Lányi Viktor írta a Pesti Hírlapban: "az Elektra élõ, életképes alkotás, semmivel sem elvontabb vagy szélsõségesebb a Saloménál, amely minálunk meg tudott gyökerezni. Sõt most, hogy három évtized múltán nagyszerû elõadásban újra láthattuk, úgy érezzük: elõdjénél érettebb, nemesebb, egységesebb stílusú és zártabb építkezésû. Külön méltatás illeti az elõadás fiatal karmesterét. Neve - jól jegyezzük meg - Herbert von Karajan. Rendkívüli tehetség. Dirigálása friss, tüzes, sugallatos. A tévedhetetlen zenészösztön és a zene mélységeiben elmerülni képes tudatosság szerencsés találkozása. Remek keze és finom füle van, tökéletes érzéke az arányok, a színfokozatok, a szerkezeti elemek belsõ sztatikája iránt..."

A berliniek Elektrájáról szóló legkomolyabb elemzést mindazonáltal ezúttal is - akár az 1910-es budapesti bemutatóról - németül olvashatjuk, és ezúttal is a Pester Lloydban. A cikkíró most viszont már nem - mint akkor - a kiváló Beer Ágost, hanem a (zenetudományból épp a berlini egyetemen doktorált) fiatal Bartha Dénes, aki szerint "ennek a kivételes mûnek minden elõadása a stílus már-már konok egységére és az expresszivitás kiemelésére kell, hogy összpontosítson. Ez pedig a berlini elõadásban - amelyet most hálával telve láthattunk és hallhattunk Budapesten - a legnagyobb mértékben megtörtént. A zenei irányítás (Herbert v. Karajan), a rendezés (Barbara Kemp v. Schillings) (7), a szcenika (Emil Preetorius) és a színpadi technika (Rudolf Klein) kivétel nélkül, egyaránt arra ügyelt, hogy zene és cselekmény e példátlan (s ilyen mértékben azóta újra talán Richard Strauss által sem elért) egységét hangsúlyozza... Herbert v. Karajan, az alig 32 éves zseniális karmester keze alatt a zenekar olyan expresszíven festi alá a színpadi eseményeket, hogy azt hatásosabbnak és tökéletesebbnek aligha lehet elképzelni. Hogy a zenekari orgiában (ezt a kifejezést egy ízben maga Strauss használta) az énekhangok mintegy elvesznek, annak nagyon is kézenfekvõ veszélye itt a leghatározottabban elhárult, olyannyira, hogy a szereplõk majd minden szavát érteni lehet. (8) Ehhez persze olyan tökéletes énekesek is kellenek, amilyeneket ezúttal hallhattunk..."

Mesterházi Máté (2007)

(1) Hofmannsthal: Elektra. Egyike a címszerep Strauss által törölt mondatainak.

(2) A magyarországi bemutató produkciója mindössze 15 elõadást ért meg.
 
(3) Ti. a német és az olasz, merthogy ezalatt Berlinben a Római Operaház vendégszerepelt.
 
(4) Három hét sem telt el Teleki Pál miniszterelnök - vélt vagy valós - öngyilkossága óta! (1941. április 3.)

(5) Két nappal késõbb, április 23-án Karajan a Staatsoper zenekara - a Berlini Staatskapelle - élén szimfonikus koncertet is vezényelt; ez volt második és egyben utolsó budapesti fellépése.

(6) A vendégjáték mûsorán a Walkür bayreuthi produkciója is szerepelt.
 
(7) Max von Schillings zeneszerzõ özvegye, akit a budapesti Operaház közönsége évekkel korábban "Salome szerepében ünnepelt" (Új Magyarország).

(8) Hasonló megállapítást az Elektra magyar elõadásairól szóló kritikákban csak elvétve olvashatni...

Forrás: Magyar Állami Operaház