Interjú Anna Novotna Peškovával, aki az idei brnói Janáček Fesztiválon a Jenůfa című operát vezényelte az olmützi Morva Színház előadásában.
(Megjegyzés: Az interjú a Jenůfa előadása előtt készült.)
Az idei Janáček Fesztiválon a Jenůfát az eredeti, 1904-es változatban mutatják be. Melyek a legfontosabb különbségek ez első változat és az átdolgozott változat között, elsősorban a zenekar tekintetében?
Az eredeti változat, amelyet szinte soha nem játszanak, nagyon más. Kicsit hosszabb, a zenekar számára pedig nehezebb. Ez minden hangszerre igaz, de más és más módon. A fafúvós szekciónak például nehezebb a hangolás. A vonósok számára sok, technikailag igen nehéz rész van. A rézfúvósoknak pedig jobban vissza kell fogniuk magukat az énekesek kedvéért.
A zenekar nagyobb is ebben a változatban?
A zenekar nem nagyobb, de nagyobbnak hangozhat, mert a zene itt kicsit „durvább”, különösen a rézfúvósok esetében, amelyeket az énekeseknek nehezebb áténekelni. A mű elején a xilofon az átdolgozott változatban szextolákat játszik, míg az eredetiben kvartolákat. Jenůfa áriájának elején az 1904-es változatban egy szólóhegedű és egy oboa hallható, míg a későbbi változatban csak a szólóhegedű. De sok más különbség is van.
Mi a helyzet az énekszólamokkal?
Az énekszólamok is nehezebbek. A szólisták olykor kétszer-háromszor is megismételnek bizonyos részeket, szemben a későbbi változattal, tehát többet is kell énekelniük. De Jenůfa szólama például hangvételében is más: az eredeti változatban durvább és kevésbé lírai. Janáček operája számomra autentikusabb ebben a változatban.
fotó: Operaportál
Mennyi ideig próbáltak a zenekarral?
Körülbelül két hónapig.
Ennek a változatnak az előadása Önnek, a karmesternek is kihívást jelentett?
Számomra a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy drámai szempontból hogyan tudom a zenészekkel a legjobban segíteni a produkciót, hiszen az opera most igen egyedi megközelítésben kerül színpadra. A darabot ráadásul húzásokkal adjuk elő: két kisebbel az első felvonásban, és egy nagyobb húzással a harmadikban.
Miért kellett lerövidíteniük a darabot?
A rendező a főszereplőkre akart koncentrálni, azaz Jenůfára, a Kostelničkára, Lacára és Števára. Ezért elhagytunk néhány, a cselekmény szempontjából kevésbé fontos jelenetet, mint például Jano, a kis pásztor szólamát és Stárek szólamának egy részét az első felvonásban. A harmadik felvonásnak már az elején van egy jelentős változás. A nyitány után rögtön Karolka jelenete következik, a jelenet Rychtářkával pedig kimarad.
Mit gondol a rendezői koncepcióról? A fesztivál programfüzete hangsúlyozza, hogy a produkciót egy kizárólag nőkből álló alkotócsapat hozta létre.
Őszintén szólva soha nem úgy gondoltam az alkotói gárdára, mint ami kizárólag nőkből áll. Soha nem is akartuk ezt hangsúlyozni. Egyszerűen így alakult... Szerintem ez egy forradalmi előadás, ami könnyen lehet, hogy a konzervatívabb ízlésű nézők számára viszont túl sok lesz.
Ön egyetért az említett húzásokkal?
Sokat beszélgettünk erről, és végül megértettem a rendező szándékát. Egyesek valószínűleg azt mondják majd, hogy a rendezés tiszteletlenség Janáčekkel szemben, de ennek az ellenkezője igaz. A rendező nagyon szereti Janáček zenéjét. De az előadáson más meglepetések is lesznek. Például nem Janáček zenéjével fejezzük be az operát. A rendező ugyanis az előadáshoz egy dalt is hozzátett, amit a viah [így, kisbetűvel – szerk.] nevű elektropop zenekar női duettje ad majd elő. Hosszú ideje kapcsolatban állunk az Anyák mosolya nevű szervezettel, amely a szülés utáni depresszióban szenvedő nőknek nyújt segítséget, és a dal róluk szól.
fotó: Operaportál
Önnek, mint női karmesternek, valószínűleg sokszor feltették már a kérdést: miért olyan ritka a női karmester?
Érdekes módon nem igazán tudom, hogy miért. Nemzetközi szinten jobb a helyzet, de Csehországban rosszabb. A konzervatóriumban sok női hallgató tanul karmesterséget, de közülük valamiért csak kevesen dolgoznak tovább zenekarok mellett vagy színházakban.
Érezte valaha hátrányát annak, hogy női karmester? Vagy hogy előítéletesek voltak Önnel szemben?
A zenész kollégáim részéről soha nem éreztem ilyet. Őket csak az érdekli, hogy a karmester mennyire felkészült, tudja-e, hogy mit akar, és hogyan kommunikál és bánik velük. De általánosságban azért igaz, hogy a nőket ezen a területen sokkal szigorúbban ítélik meg. Olykor az intézmények vezetői részéről is tapasztalható előítélet. Sajnos nagyon nehéz változást elérni egy olyan tradicionális műfajban, mint az opera, illetve általában a klasszikus zene. Természetesen karmesternek lenni nehéz munka, mind fizikailag, mind szellemileg, de ez nem azt jelenti, hogy nők ne lennének erre képesek. Remélem, hogy ezek a dolgok változni fognak, mert sok tehetséges női hallgató van. Az én tanárom egyébként Miriam Němcová volt, az első főállású női karmester Csehországban.
Pályafutás elején a Prágai Gyermekopera karmestereként és karigazgatójaként kezdett el dolgozni.
Körülbelül tíz évig voltam ott, és nagyon szerettem. Ez jelentette számomra az első karmesteri tapasztalatot, és ez alatt az idő alatt nagyon sokat tanultam. Gyakran dolgozhattunk együtt a Prágai Nemzeti Színház művészeivel is. Jellenleg a Nemzeti Színházban, az Állami Operában dolgozom, de vendégkarmesterként fellépek más operaházakban és szimfonikus zenekarokkal is.
fotó: Operaportál
Ön fiatal, de már számos operaelőadást vezényelt, többek között a Don Giovannit, a Ruszalkát, a Traviatát, a Szerelmi bájitalt és A sevillai borbélyt. Melyikre a legbüszkébb?
Talán a Traviatára. Ez volt az első előadásom a Nemzeti Színházban, és beugrással vezényeltem a darabot.
Melyik zenei stílushoz vagy korszakhoz érzi magát a legközelebb?
Sokféle stílusra nyitott vagyok. Fontosnak tartom, hogy egy fiatal karmester minél több tapasztalatot szerezzen. De egyre inkább úgy érzem, hogy az olasz romantika zenéje áll majd hozzám a legközelebb.
A karmesterséget tanítja is a prágai konzervatóriumban.
Igen, bár nem a leendő karmestereknek, hanem más hallgatóknak – például zeneszerzőknek és zongoristáknak –, akik számára ez szintén kötelező.
Karmesterként mik a tervei a közeljövőben?
Jövőre folytatom a munkát az Állami Operaházban, ahol a Ruszalkát és A karmeliták párbeszédeit vezénylem. Utóbbit már dirigáltam egy kis libereci színházban, és arra a produkcióra is büszke vagyok. Nagyon várom a Mozart-koncertünket is a tehetséges cseh tenor, Daniel Matoušek közreműködésével, továbbá a Jancsi és Juliska előadását az Állami Operaházban és/vagy a koncertet a Dél-Csehországi Filharmonikusokkal.
Csák Balázs
