A koncerten a művész Liszt darabokat játszik majd, valamint átiratokat három Verdi operából: a Trubadúrból, az Aidából és a Rigolettóból.
Barenboim május elején már koncertezett Rómában és Firenzében, 26-án pedig Bolognában lép majd fel. Az eddigi zongoraesteknek elsöprő sikerük volt, "a tapsvihar már a Liszt mű befejezése előtt kitört" - írta a római koncertről egy olasz kritikus.
A Scala-beli est különös jelentőségét az adja, hogy az mintegy "nyitánya" lesz Daniel Barenboim Milánóba érkezésének, aki a következő négy évben - Riccardo Muti utódjaként - a Scala elsőszámú karmestereként dolgozik majd. (A komoly anyagi gondokkal küzdő milánói operaház Muti távozását követően állandó zenei vezető nélkül működött.)
Mindezt megelőzően azonban saját zenekarát, a berlini Staatskapelle-t vezényli majd a Scala-ban július elején, amikor Mahler Ötödik szimfóniáját adják elő (másnap Pierre Boulez vezényli Mahler Hatodik szimfóniáját). A nyári szünetet követően kezdi meg a munkáját Barenboim, mint "La Scala Maestro".
A legendás zongoraművész és karmester vezetésével sokak szerint új fejezetet nyílik majd a Scala történetében.
Daniel Barenboim
Daniel Barenboim Buenos Airesben született 1942-ben. 1952-ben szüleivel Izraelbe költözött.
Első nyilvános zongora koncertjét hét évesen adta. 11 évesen már karvezetést tanult Salzburgban Igor Markevicstől. Wilhelm Furtwängler, aki szintén meghallgatta őt, így nyilatkozott: "A 11 éves fiú egy fenomén."
Barenboim zongoristaként hamarosan az egész világot bejárta, 15 éves korában már Leopold Stokowski vezénylése alatt játszott New Yorkban.
A hatvanas években számos, azóta legendássá vált lemezfelvételt készített (Beethoven és Brahms zongoraversenyek Otto Klemperer, illetve Sir John Barbirolli vezényletével, a Mozart zongoraversenyek az English Chamber Orchestra-val, amelyeken Barbirolli már nem csak zongorázott, de vezényelt is).
1975 és 1989 között az Orchestre de Paris vezető karmestereként dolgozott, ahol a a"klasszikusok" mellett számos kortárs zeneszerző művét is előadta Lutoslawskitól Dutilleux-n át Takemitsu-ig.
Opera karmesterként az Edinburghi Fesztiválon debütált 1973-ban, Mozart Don Giovannijával.
1981-ben vezényelt először Bayreuth-ban, majd ezt követően, tizennyolc éven át minden nyáron (Trisztán és Izolda, Nibelung gyűrűje, Parsifal, Nürnbergi mesterdalnokok).
1991-től a Chicago-i Szimfonikusok vezető karmestere lett, 1992-től a berlini Staatsoper általános zeneigazgatója, ill. művészeti vezetője. A berlini Staatskapelle 2000-ben örökös vezető karnagyává választotta. 2003-ban Barenboim, a Staatskapelle, és a Staatsoper kórusa Grammy-díjat nyert Wagner Tannhäuser c. operájának felvételéért. Ugyanebben az évben a Staatskapelle és Barenboim Wilhelm Furtwängler-díjat is kapott.
2005-ben Barenboim a Staatskapelle zenészeivel közösen zenei óvodát alapított Berlinben.
Barenboim komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a Közel-Kelet különböző népeinek zenészeit közelebb hozza egymáshoz. 1999-ben Edward Said palesztin irodalmárral közösen "zenei műhelyet" alapított ("West-Eastern Divan Workshop"), ahol nyaranta fiatal izraeli és arab zenészek muzsikálnak együtt. Ezért a kezdeményezésükért számos nemzetközi díjban és elismerésben részesültek.
Daniel Barenboim két könyvet írt: az egyik egy önéletrajz "Zene: az életem" címmel, a másik az Edward Said-del közösen írt "Párhuzamok és paradoxonok".
Forrás: www.teatroallascala.org