A Magyar Állami Operaház kettős bemutatóval emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójáról. Einojuhani Rautavaara nem sokkal a budapesti események után, 1957-ben komponált A bánya című operája egy képzeletbeli diktatúrában játszódik, és azt mutatja be, hogyan bukik el a munkások lázadása, míg Varga Judit Szerelem című – Makk Károly híres filmje, illetve Déry Tibor novellái nyomán készült – alkotása a hatalom elleni felkelés leverése utáni hétköznapokat tárja elénk. A két opera tehát jól kiegészíti egymást tematikailag, és az események közismert alakjai helyett mindkét alkotás azoknak a kisembereknek állít emléket, akik arctalan tömegként vettek részt az ’56-os eseményekben.
Szerelem
Az idén elhunyt Einojuhani Rautavaara-t valószínűleg kevésbé ismerik itthon, de hazájában az egyik legjelentősebb zeneszerzőként tartják számon Sibelius óta. A bánya elvont és filozofikus darab, ami csak homályosan fejti ki a szereplők konfliktusait, a szerző számára elsősorban a hatalommal szembeni lehetséges magatartásformák boncolgatása a fontos. Zenéjében több, hosszabb monológ, drámai feszültségű duett és egy, a bánya mélyén felhangzó monumentális kórusjelenet váltják egymást. Rautavaara szövege nehezen befogadható, erősen metaforikus, cselekménye lassan halad előre: nincs konkrét helyhez és időhöz kötve. A Szerelem szüzséje sokkal hétköznapibb: a mindennapok drámáját igyekszik megmutatni az elnyomás alatt. Varga Judit szövegkönyve egyszerűbb, a párhuzamosan futó történet – amely Makk Károly filmjében egymás után játszódik le – pedig pergősebb cselekményvezetést eredményez. Ennek megfelelően alakul a két mű zenei világa is: a finn darab zenei nyelve komorabb, összetettebb, több forrásból építkezik, míg a Szerelem zenéje homogénebb.
A bánya
A bánya három rövid felvonása egyre sötétebb színekkel festi le az ellenállás reménytelenségét, a darab eszmei tartalma viszont meglehetősen egysíkúra sikerült. A Szerelem librettója nem tudott kellőképpen elszakadni a filmtől, ami a két műalkotás összehasonlítására késztetheti a befogadót, bár elég nyilvánvaló, hogy Makk Károly remekművének hatásosságát lehetetlen hiányérzet nélkül visszaadni egy színpadi adaptációban. Varga Judit jól megragadta a szereplők lelkiállapotát, olykor sikeresen teremtve feszült atmoszférát, de a mű színvonala egyenetlen, a cselekmény gyakran ellaposodik, a zene olykor monotonná, unalmassá válik, a szótagolva éneklés egy idő után fárasztó, és több helyen gond van a prozódiával is.
Szerelem
Vilppu Kiljunen rendezése – saját elmondása szerint – közös színházi keretbe foglalta a két történetet. A bánya színpadra állításakor a fekete, míg a Szerelem esetében a fehér szín dominált. Ez jól kiemelte a két történet közti különbségeket. A színek hiánya és a hatásosan alkalmazott világítástechnika remekül visszaadta a színpadi történések nyomasztó, reménytelen atmoszféráját. Piia Rinne jelmeztervező az 1950-es éveket idéző ruhákkal elevenítette fel a korszakot, de ezt leszámítva semmi más nem utalt a történések idejére. Ezzel a megoldással a rendezés képes volt egyetemesebb mondanivalóval felruházni a műveket és bemutatni, hogyan nyomoríthatja meg az emberek életét – bármely – diktatúra. A vizuálisan szépen megkomponált rendezés legnagyobb erénye, hogy Kijunen igyekezett hús-vér embereket megjeleníteni a színpadon, ezért gondosan ügyelt a színészi alakítások hitelességére, az énekesek sallangmentes játékára, színpadi mozgásának természetességére. A bánya elvont és metaforikus szövege ugyanakkor bizonyos jelenetekben gátat szabott a szereplők közti konfliktusok igazi kibontakozásának, így olykor a színpadra állítás is statikusabbnak érződött.
A bánya
Az énekszólamok alaposan próbára tették az előadókat, akik szép teljesítményt nyújtottak. A bánya egyetlen női szólistája Miksch Adrienn volt, aki magabiztosan, erős színpadi jelenléttel énekelte végig Ira nehéz szólamát. Tommi Hakala hitelesen jelenítette meg Simon figuráját, vokális teljesítménye is árnyalt, érzelemgazdag volt. Kiss B. Atilla eleinte fénytelenül, kisebb intonációs ingadozásokkal énekelt, később „belerázódott” Markó szerepébe. Fried Péter öblös basszusa remekül illett a pap karakteréhez, színvonalas vokális produkciója pedig jól eltalált színészi alakítással párosult. Laborfalvi Soós Béla fakóbb, erőtlenebb baritonját viszont több esetben is elnyomta a zenekar, színészi alakítása is egysíkúbb volt. Jól eltalált karakteralakítás volt azonban Cserhalmi Ferenc Vanhája.
Fodor Gabriella remekelt a Szerelem Lucájaként: kidolgozott szerepformálása, intenzív színpadi jelenléte hitelesen érzékeltette a férjét reménytelenül hazaváró asszony kétségbeesett érzelemvilágát, fájdalmas kitöréseit. Színészileg Balatoni Éva is szépen helytállt az Öregasszony szerepében, de szopránja sajnos nem mindig volt képes áténekelni a zajos zenekari kíséretet. László Boldizsár Jánosként hozta a tőle megszokott színvonalas alakítást, ezúttal is szép, fényes tenorhangon énekelve végig az előadást. Farkasréti Mária jól megoldotta Irén hálatlanabb szerepét, ahogy Dobi-Kiss Veronika is Luca anyjának szerepét.
A Magyar Állami Operaház Énekkara megbízhatóan, pontosan énekelt. Bogányi Tibor kezei alatt a zenekar árnyaltan adta vissza Rautavaara zenéjének sokszínűségét, és a Szerelem is kellő expresszivitással szólalt meg.
A produkció kapcsán fontos még megemlíteni: örvendetes, hogy az intézmény továbbra is kitart a kortárs darabok bemutatása mellett.
Péter Zoltán
fotó: Rákossy Péter (A bánya) és Csibi Szilvia (Szerelem)
Szerelem
A bánya
Szerelem
A bánya
***
2016. november 3., Magyar Állami Operaház
A bánya
Opera három felvonásban, egy részben
Színpadi ősbemutató
Szövegíró: Einojuhani Rautavaara
Rendező: Vilppu Kiljunen
Díszlettervező: Antti Mattila
Jelmeztervező: Piia Rinne
Dramaturg: Keszthelyi Kinga
Magyar nyelvű feliratok: Jankó Szép Yvette
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Strausz Kálmán
Karmester: Bogányi Tibor
Szereposztás:
Simon - Tommi Hakala
Ira - Miksch Adrienn
Komisszár - Laborfalvi Soós Béla
Pap - Fried Péter
Marko - Kiss B. Atilla
Vanha - Cserhalmi Ferenc
Egy bányász - Ujvári Gergely
Szoprán hang - Bazsinka Zsuzsanna
*
Varga Judit
Szerelem
Opera egy felvonásban
Ősbemutató
Déry Tibor novellái, és Makk Károly - Bacsó Péter azonos című filmjének forgatókönyve alapján a szövegkönyvet írta Varga Judit
Rendező: Vilppu Kiljunen
Díszlettervező: Antti Mattila
Jelmeztervező: Piia Rinne
Dramaturg: Keszthelyi Kinga
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Strausz Kálmán
Karmester Bogányi Tibor
Szereposztás:
Öregasszony - Balatoni Éva
Luca - Fodor Gabriella
János - László Boldizsár
Irén - Farkasréti Mária
Luca anyja - Dobi-Kiss Veronika
Rab - Roska Dániel
Fegyőr - Vass Tamás
Orvos - Kőrösi András
