ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main programajanlo

Facebook-opera

Facebook-opera

Beszámoló Girolamo Deraco operájának ősbemutatójáról.

A 2015. évi Miskolci Operafesztivál utolsó napján került sor Francis Poulenc Az emberi hang című operájának előadására. A produkciót együtt játszották Girolamo Deraco Facebooking című művével, amely utóbbi a darab ősbemutatója volt.

 

A két mű egyetlen estén (pontosabban délutánon) történő bemutatása nem véletlen párosítás eredménye. A Facebooking szerzője, Girolamo Deraco koncepciója alapján történt így, akinek új operája Az emberi hang történetének folytatása.

 

Utóbbinak, Poulenc ma már klasszikusnak számító operájának cselekménye a 1920-as években játszódik. A Jean Cocteau színdarabja nyomán írt opera librettó a zeneszerző és a francia szoprán, Denise Duval közös munkájának eredménye (a művet Poulenc kifejezetten Duval számára írta - természetesen ő énekelt a darab 1959-es premierjén is). A cselekmény egyetlen szereplője, Elle kétségbeesett, utolsó telefonbeszélgetést folytat szerelmével, aki - vélhetően - elhagyta őt. A telefon ekkor még viszonylag új technikai vívmány, a beszélgetés több alkalommal is megszakad. A dráma végkifejleteként a nő közli szerelmével, hogy a telefon zsinórját a nyaka köré tekerte, majd végleg megszakad köztük a kapcsolat, és - a befejezést némileg homályban hagyva - lemegy a függöny.

 

Girolamo Deraco operájában azonban Poulenc művének főszereplője csak elaludt, és a mi korunkban, a 21. században ébred fel ágyában. Az emberi hang tragikus hangvételének kontrasztjaként ezúttal egy vígoperát (vagy inkább tragikomédiát) láthatunk. A vidám, kissé együgyű lány - Gianna Poulanka - ezútal nem telefonon, hanem tableten keresztül kommunikál a Facebookon. (A hölgy neve Jean Cocteau keresztnevének olaszos változata, míg a vezetéknév Poulenc-re utal.) Naiv lelkesedéssel vált üzeneteket egy bizonyos Mr. Pinkertonnal (!), de a kapcsolat nem lép túl a virtuális valóság világán: a mű végén a nő csak a tabletet csókolja meg…

 

 

facebooking gms 11
Az emberi hang (fotó: Gálos Mihály Samu)

 

 

facebooking vj 12
Facebooking (fotó: Vajda János)

 

 

Girolamo Deraco neve bizonyára ismerősen cseng a Miskolci Operafesztivál látogatóinak. A fiatal olasz komponista először két évvel ezelőtt keltett feltűnést a fesztiválon, amikor az Operaíró verseny keretében bemutatták nyolc, azaz 8 másodperces, szoprán hangra és szimfonikus zenekarra írt operáját, a Taci!-t, amit egyben világrekordként is hitelesítettek („a valaha írt legrövidebb opera”). A következő évben már az Operaíró verseny zsűritagjaként érkezett Miskolcra, és egy újabb művét is bemutatták, az Indaco (Indigó) című hangszeres darabot. Ha valaki azt gondolná, hogy Girolamo Deraco célja elsősorban a polgárpukkasztás, téved. Mind az említett korábbi művei, mind pedig a Facebooking azt igazolta számomra, hogy az olasz zeneszerző nem csak szellemes és ötletes tud lenni, de kitűnő zenét is ír. Bármilyen furcsa, de igaz ez a Taci!-ra is, nem beszélve az Indaco-ról, amely egy nagyon alaposan átgondolt, nagy mesterségbeli tudással megírt hangszeres kompozíció, egyben „zeneszínház”, ahogy a produkciót a szerző nevezi. (A Taci!-ról itt olvashatnak beszámolót: „Operaíró verseny - győztes nélkül”, az Indaco-ról pedig itt: „Indigókék atonalitás és tabletek”. A „zeneszínházról” szóló interjúnk Girolamo Deraco-val itt olvasható: „Nem provokálni akarok…”, a Facebooking kapcsán készített interjúnk pedig itt: „…).

 

A Facebooking könnyed hangvételű, ügyesen megkomponált, dallamos kis opera, amely ugyan több mint 8 másodperc, de hosszúnak azért nem nevezném: ez sem éri el a 20 percet. (A szerzőnek egyébként saját elmondása szerint van másfél órás kompozíciója is, de a hosszú műveket nem szereti. Szerinte ugyanis azok megírása túlságosan sokáig tart, nem biztos, hogy be is tudja majd a darabot mutatni, ráadásul unalmas lenne a közönségnek is…)

 

 

 

facebooking gms 13
Az emberi hang (fotó: Gálos Mihály Samu)

 

 

facebooking gms 14
Facebooking (fotó: Gálos Mihály Samu)

 

 

Girolamo Deraco szereti az újításokat: a Facebooking esetében ez elsősorban technikai jellegű nóvumot jelent. Az előadás során a közönség is láthatja a főszereplő hölgy üzenetváltásait: Facebook-oldalának képe és az ott megjelenő üzenetek - valamint szmájlik, „lájkok” stb. - a színpad előtt lévő függönyre vannak kivetítve. Ez számos igen szórakoztató jelenetre ad lehetőséget: az előadás alatt például maga a zeneszerző is üzenget a Facebook-on a címszereplőnek. (Az alkotók azt tervezik, hogy a későbbiekben interaktívvá váljon a produkció, és a közönség is küldhessen üzeneteket; ez most még nem valósult meg.) Mr. Pinkerton fotója Puccinit ábrázolja, egy alkalommal a hölgy hírfolyamában egy Madonna-szám videójának kezdőképe is megjelenik (a Facebook-on sok minden történik, talán túlságosan is sok minden), egyszer pedig az énekesnő kijön a függyöny elé, és „selfie”-t készít magáról, a háta mögött lévő közönséget is lefényképezve.

 

A függönyre nem csak a Facebook-oldal van rávetítve, de gyakran látjuk magát a nőt is különböző szögekből, nagyméretű, élő felvételeken (több kamera is folyamatosan veszi őt). Ez utóbbi kivetítéseket Az emberi hang alatt is alkalmazzák. A függönyön és a vetítéseken kívül egyetlen, baldachinos ágyat látunk a színpad közepén.

 

A szerző fontosnak tartja, hogy a két operát mindig egyazon estén mutassák be. Mivel azonban a Facebooking igen rövid, a két mű közötti aránytalanság elkerülése érdekében Az emberi hangot húzásokkal játszották, vagyis lerövidítették, ami érthető, de némileg csökkentette az előadás zenei értékét. Másrészt a Facebooking hangszerelése még nem készült el, és csak zongorakísérettel hallhattuk. Annak érdekében, hogy a két mű hangzása ne legyen nagyon eltérő, Az emberi hangot is zongorakísérettel adták elő. Ezt két okból tartom problémának: egyrészt így nehéz a Facebooking zenéjéről pontos képet kapni, nem tudjuk, hogyan szólna a darab zenekari kísérettel. Az előadás pedig egy kicsit monotonabbá válik (unalmassá semmiképpen sem), hiszen végig csak zongorát és egyetlen női hangot hallunk.

 

 

facebooking vj 15
Az emberi hang (fotó: Vajda János)

 

 

facebooking gms 16
Facebooking (fotó: Gálos Mihály Samu)

 

 

A főszereplőre - ezen a napon Maria Elena Romanazzi-ra - óriási feladat hárul. Így van ez akkor is, amikor egy énekesnő csak Az emberi hangot adja elő: végig egyedül van a színpadon és folyamatosan énekel, ami igencsak próbára teszi az erre vállalkozó szoprán teherbíró képességét. Ezúttal azonban az énekesnőnek Poulenc operája után egy másik művet is el kellett énekelnie (ami akkor is bravúr, ha Az emberi hang egy rövidebb változatát hallhattuk, a Facebooking pedig rövid opera). A megfelelő hangi kvalitás mellett a két szerep komoly színészi képességet is igényel. Maria Elena Romanazzi valamennyinek birtokában van. A főleg modern operákban jeleskedő szoprán finom árnyalatokkal és színekkel énekelt, Az emberi hangban kellő drámaisággal, a Facebookingban pedig játékosan és szórakoztatóan formálta meg a két (pontosabban egy) karaktert (talán csak Az emberi hang egyes magas hangjainál lehetett érezni némi vokális bizonytalanságot).

 

Bár a háttérben maradt, hasonlóképpen elismerés illeti a mindkét operában közreműködő zongorakísérőt, Raffaella Ronchi-t is.

 

Girolamo Deraco ezúttal is valami újat talált ki, zeneileg és a színházi élmény tekintetében egyaránt izgalmas és nívós produkciót láthattunk. Saját elmondása szerint a zeneszerző egy „űroperán” is dolgozik, ami még nincsen kész. A közeljövőben talán ezt a produkciót is láthatjuk majd Magyarországon.

 

 

Csák Balázs

 

 

 

 

facebooking vj 18
Facebooking (fotó: Vajda János)

 

 

facebooking gms 17
A zeneszerző rövid bevezetője az előadás előtt
(fotó: Gálos Mihály Samu)

 

 

***

 

 

2015. június 21. Miskolci Nemzeti Színház, Csarnok

 

 

Francis Poulenc:


AZ EMBERI HANG

 

Lírai tragédia egy felvonásban

 

Szereplők:

 

Elle - Maria Elena Romanazzi

 

*

Girolamo Deraco:


FACEBOOKING

 

Opera egy felvonásban

 

Ősbemutató

Szereplők:

 

Gianna Poulanka - Maria Elena Romanazzi

 

*

 

Közreműködik: Raffaella Ronchi - zongora

Rendező: Nino Cannatà

 

A Bartók Plusz Operafesztivál és az URTIcanti Kortárs Zenei Fesztivál (Bari, Olaszország) közös projektje



 

***

 

 

CSELEKMÉNY

 

 

Az emberi hang

 

Játszódik Franciaországban, a 20. században. Az asszony várja a szeretett férfi telefonhívását, aki ötéves kapcsolat után szakított vele. Ez lesz a búcsúbeszélgetésük, mert a férfi a következő napon egy másik nővel köt házasságot.

 

Végre megszólal a telefon, és a férfi jelentkezik. Az Asszony igyekszik tárgyilagosan társalogni vele, pedig érzi, hogy már csak ez a párbeszéd köti az élethez. Kétségbeesetten kapaszkodik a kagylóba, szóba hoz mindenféle jelentéktelen témát, hogy húzza az időt. Így akarja elodázni a végső istenhozzádot. Beszél arról, hogy visszaadja a férfi szerelmesleveleit, felidézi a múltjukat, a közösen eltöltött boldog napokat. Az önmagára erőszakolt fegyelem azonban fokozatosan elhagyja, és teljesen kiadja magát. Gátlás nélkül bevallja, mennyire szenved, és azt is, hogy ha vége szakad ennek a beszélgetésnek, akkor az ő élete is befejeződik.

 

Amikor a férfi búcsúzni akar, az Asszony a telefonzsinórt a nyaka köré tekeri. Nem várja meg a beszélgetés végét, hanem megfojtja magát. A telefonkagyló kihull a kezéből, ő pedig élettelenül zuhan az ágyra.

 

 

Facebooking

Az emberi hangban Poulenc librettószerzője, Jean Cocteau zseniálisan látta meg a telefonban mint technikai találmányban a drámai lehetőséget. A „Facebooking" korunk viszonyai közé helyezi a történetet. A főszereplő továbbra is egyetlen nő, a tablet helyettesíti a telefont, a beszélgetőtársat pedig az internetes chat-szövegek jelenítik meg, a vonal megszakadásának drámai motívumát az akkumulátor lemerülésének rémálma helyettesíti. Debora Pioli librettójában a párbeszédek facebookos „típusmondatok", a hangulatváltozások kiváltói posztok.

 

 

(Cselekmény-leírás: Miskolci Operafesztivál)