head main operahistorica

Tudor-dinasztia az operaszínpadon 4.

Tudor-dinasztia az operaszínpadon 4.

Operák VIII. Henrikről és koráról.
„Opera historica" című sorozatunkban történelmi tárgyú operák történelmi hátterét igyekszünk megvilágítani. A mostani írás VIII. Henrikről és koráról szól. Negyedik, befejező rész.
 
 
 
Tudor-dinasztia az operaszínpadon 4.


(Erzsébet királynő szerelmei: A két Robert)

 

Robert Devereux

 

I. Erzsébet királynő második szerelme a nála 32 évvel fiatalabb (!) angol nemes, Essex 2. earl-je, Robert Devereux (1565-1601) volt. Az anyai ágon a Boleyn-családból származó Lettice Knollys első, Walter Devereux-vel kötött házasságából született, nevelőapja Robert Dudley lett.
A királynő kegyeinek megnyerése előtt Robert Devereux katonai szolgálatot teljesített és akárcsak Dudley, ő is lovászmesterként kezdte udvari pályafutását, 1587-ben.
1590-ben Frances Walsingham-mel lépett frigyre; házasságukból hét gyermek született, akik közül csak hárman érték meg a felnőttkort.
Katonai tehetségét az angol hajóhadban bizonyította a Spanyol Armada ellen. 1596-ban az angol-spanyol háborúban, Cadiz ostromában, 1597-ben pedig az Azori-szigeteknél tüntette ki magát.
1599-ben Erzsébet a Hugh O'Neill vezette ír felkelés leverésével bízta meg és akarata ellenére Írország helytartójává nevezte ki. A katonai terror helyett azonban Devereux egy igen előnyös szerződést kötött az írekkel és 1599 szeptemberében önhatalmúlag visszatért Londonba, ahol a Királyi Államtanács börtönbüntetésre ítélte. Szabadulása érdekében kapcsolatba lépett a Stuart Mária fia, VI. Jakab vezette skót felkelőkkel (Jakab egy éves korától, 1567-től formálisan skót, majd Erzsébet halála után, 1603-tól angol király).
 
robertdevereux
Robert Devereux (1565-1601)
 
1600 augusztusában történt szabadulása után, a politikai elittől elszigetelve zendülést robbantott ki London utcáin 1601. február 8-án. Nemesi híveivel együtt - a polgárság közönyétől kísérve - a fővároson keresztül vonult át, hogy a királyi palotában kihallgatást kérjen Erzsébettől. Az elfogott Devereux-t azonban felségsértés vádjával fejvesztésre ítélték, kivégzésére 1601. február 25-én került sor a Towerben (ő volt az utolsó, akit a főrendű foglyok számára kialakított börtönben lefejeztek).
 

A korabeli szóbeszéd szerint a királynő egy alkalommal gyűrűt ajándékozott neki, azzal az ígérettel, hogy ha azt Devereux bármikor visszaküldi, ő újra visszafogadja a férfit a kegyelmébe. Devereux a börtönben állítólag Nottingham grófnőre bízta a gyűrűt, hogy az kézbesítse Erzsébetnek, de az asszony valamilyen okból nem teljesítette a kérést. Ez a történet lett a kiindulópontja a színpadi feldolgozásoknak, La Calprenede Le comte d'Essex (1639), Thomas Corneille Le comte d'Essex (1678), John Banks The Unhappy Favourite, or the Earl of Essex (John Dryden prológusával és epilógusával, 1682, London), Jacques-Francois Ancelot Elisabeth d'Angleterre (1829), Heinrich Laube Graf Essex (1856, Bécs) és a kanadai Timothy Findley Elisabeth Rex (2001) című drámáinak.

 

 
Donizetti: Roberto Devereux

 

A bel canto korszakában először Saverio Mercadante állított emléket az operaszínpadon a kivégzett earl-nek Il conte di Essex című operájában. A Felice Romani librettójára komponált mű premierje 1833. március 10-én zajlott le a milánói Scalában.
 
Donizetti számára a Lammermoori Lucia, a Luisa Miller (Verdi) és a Trubadúr (Verdi) szövegkönyvírója, Salvatore Cammarano írta a librettót, aki a korszak elismert francia színműírója, Jacques-Francois Ancelot (1794-1854) Elisabeth d'Angleterre (1829) című tragédiájából indult ki. (Ancelot számos történelmi művet alkotott: leghíresebb alkotása a Donizetti által is megzenésített Maria Padilla).
 
robertodevereuxgruberova
Edita Gruberová Erzsébet szerepében (Roberto Devereux)
 
A bergamói mester háromfelvonásos dalműve a bel canto operairodalom egyik gyöngyszeme, amely a drámai lehetőségeket is igazi pszichológiai érzékkel aknázza ki. A mű dramaturgiai csúcspontja a zárójelenet, Erzsébet őrülési jelenete: a kivégzésről értesülve a királynő megrendítően búcsúzik szerelmétől és szembesül az elmúlással.
 
Az ősbemutató 1837. október 29-én jelentős sikert aratott a nápolyi San Carlo Színházban. Erzsébet szerepe a kiváló szoprán, Giuseppina Ronzi de Begnis számára íródott, akit Giuditta Pasta után a legjobb Normának tartottak. (A Nagy Konstantin feleségének történetét feldolgozó Fausta, a Sancia di Castiglia és a Gemma di Vergy című Donizetti-operák címszerepeit is ő alakította először.)
 
robertdevelsoerzs
Az első Erzsébet a Roberto Devereux-ben:
Giuseppina Ronzi de Begnis (1800- 1853);
(Karl Briullov [1799-1852] festménye)
 
Roberto szerepében Giovanni Basadonnát ünnepelte a közönség (aki többek között az Imelda de Lambertazzi első Orlandója, a Fausta első Crispója és a Sancia di Castiglia első Rodrigója volt).
Szerelmét, Sarát (Notthingham herceg feleségét) Almerinda Manzocchi Granchi mezzoszoprán formálta meg (aki az Elvida, az Il borgomastro di Saardam és a L'assedio di Calais premierjén is közreműködött).
Az intrikus, féltékeny férjet, Nottingham herceget a kiváló bariton, Paul-Bernard Barroilhet, a Kegyencnő első XI. Alfonz királya és a Dom Sébastien első Camoënse szólaltatta meg.
 
robertdevereuxfisichella
Salvatore Fisichella a
Roberto Devereux címszerepében
 
A XX. században a hatvanas évek közepén „fedezték fel" az alkotást, azóta több lemezfelvétel készült belőle és számos előadást ért meg Európa és Amerika dalszínházaiban (Többek között Mario Rossi, Carlo Felice Cillario, Charles Mackerras, Julius Rudel, Bruno Bartoletti, Gianfranco Masini, Gustav Kuhn, Richard Bonynge, Jan Latham-Koenig, Friedrich Haider és Maurizio Benini zenei vezetésével.)
A reménytelenül szerelmes Erzsébet szerepében Leyla Gencer, Montserrat Caballé, Beverly Sills, Katia Ricciarelli, Raina Kabaivanska, Edita Gruberova, Alexandrina Pendachanska, Lauren Flanigan, Adelaide Negri, Nelly Miricioiu, Dimitra Theodossiou és Hasmik Papian volt hallható.
A címszerepet Ilosfalvy Róbert, Placido Domingo, Gianni Raimondi, José Carreras, Alberto Cupido, Salvatore Fisichella, Vincenzo La Scola, Giuseppe Sabbatini és José Bros is énekelte.
Sara szerepében az alábbiakat érdemes elsősorban megemlíteni: Stefania Toczyska, Doris Soffel, Gloria Scalchi, Komlósi Ildikó és Sonia Ganassi.
Notthingham herceget mások mellett Piero Cappuccilli, Peter Glossop, Vincenzo Sardinero, Juan Pons, Roberto Frontali, Roberto Servile, Renato Bruson és Paolo Gavanelli is énekelte.
 
Donizetti: Roberto Devereux - Finálé; Erzsébet: Beverly Sills
 

 

 
Britten: Gloriana

 

Erzsébet és Robert Devereux kapcsolatának egyetlen XX. századi operafeldolgozása a II. Erzsébet koronázására íródott három felvonásos Britten-dalmű, a Gloriana.
 
William Plomer, a híres dél-afrikai költő és regényíró az életrajzi műveiről ismertté vált Lytton Strachey Elisabeth and Essex: A tragic history (1928) című regényét használta fel a librettó alapjául. (William Plomer írta Britten számára a Curlew River, az Izzó tüzes kemence, és a Tékozló fiú szövegét is).
Az opera címe Edmund Spenser XVI. századi költő eposzára, a The Faerie Queene-re utal. A műben I. Erzsébet allegorikus neve a Gloriana, ugyanis a Spanyol Armada 1588-as vereségét követően Tilburynél az angol csapatok „Gloriana, Gloriana, Gloriana" kiáltással üdvözölték a királynőt.
 
glorianajoanc
Britten: Gloriana - az ősbemutatóról készült
lemez botítója (a képen Joan Cross [1900-1993]
Erzsébet szerepében)
 

Az 1953. június 8-án a Covent Gardenben megtartott bemutató langyos kritikai és közönségfogadtatásra talált. II. Erzsébet is csalódottságának adott hangot, mivel a Tudor-dinasztiából származó elődjét minden pozitív tulajdonsága ellenére hiúságtól és szerelmi vágytól motivált, ingatag személyiségnek mutatja be a darab. A premiert a kiváló karmester, Sir John Pritchard és az Erzsébetet megformáló drámai szoprán, Joan Cross vitte a vállán. (Az angol színpadok híres Brünnhildéje más Britten-ősbemutatókon is közreműködött: The Rape of Lucretia - Női kar, Albert Herring - Lady Billows, The Turn of the Screw - Mrs. Grose).

Essex earl-jét a zeneszerző homoszexuális élet- és alkotótársa, Peter Pears tenorista énekelte.
A további fontosabb szerepeket a következő művészek alakították: Frances, Essex grófnője (mezzoszoprán) - Monica Sinclair; Charles Blount, Lord Mountjoy (bariton) - Geraint Evans; Penelope (Lady Rych), Essex húga (szoprán) - Jennyfer Vyvyan (az opera manchesteri és birminghami turnéján, 1954-ben viszont Joan Sutherland alakította a szerepet); Sir Robert Cecil, a Királyi Tanács titkára (bariton) - Arnold Matters; Sir Walter Raleigh, az őrség kapitánya (basszus) - Frederick Dalberg; Henry Cuffe (bariton) - Ronald Lewis.
 
Britten: Gloriana - A II. felvonás fináléja; Erzsébet: Sarah Walker; English National Opera, 1984
 

 
A későbbiekben csak néhány felújítást ért meg a darab Nagy-Britanniában, melynek mindössze 4 helyszíni felvétele került forgalomba. A világhírű karmester, Charles Mackerras két produkciót jegyez: egy 1973-as előadást a Sadler's Wells Opera társulatával, Ava June és David Hillman főszereplésével, és egy 1992-es produkciót a Wales-i Nemzeti Operában, Josephine Barstow és Philippe Langridge főszereplésével.
Az English National Opera 1984-es előadásán, Mark Elder zenei irányításával Sarah Walker és Anthony Rolfe-Johnson énekelték a főszerepeket.
2000-ben, az Opera North társulatával Josephine Barstow és Thomas Randle formálta meg a királynőt és kivégzett szerelmét, a dirigens Paul Daniel volt.
 
Péterfi Nagy László
 
 
Felhasznált irodalom:

http://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Dudley,_1st_Earl_of_Leicester
http://en.wikipedia.org/wiki/Elisabetta,_regina_d%27Inghilterra
http://it.wikipedia.org/wiki/Elisabetta,_Regina_d'Inghilterra
http://en.wikipedia.org/wiki/Aureliano_in_Palmira
http://en.wikipedia.org/wiki/Isabella_Colbran
http://en.wikipedia.org/wiki/Andrea_Nozzari
http://en.wikipedia.org/wiki/Manuel_Garc%C3%ADa_(tenor)
http://www.operadis-opera-discography.org.uk/CLROELIS.HTM
http://en.wikipedia.org/wiki/Il_castello_di_Kenilworth
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_operas_by_Auber
http://en.wikipedia.org/wiki/Adelaide_Tosi
http://en.wikipedia.org/wiki/Giovanni_David
http://en.wikipedia.org/wiki/Luigia_Boccabadati
http://www.classicsonline.com/catalogue/product.aspx?pid=754005
http://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Devereux,_2nd_Earl_of_Essex
http://mek.niif.hu/00000/00060/html/033/pc003333.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Lettice_Knollys
http://en.wikipedia.org/wiki/John_Banks_(playwright)
http://en.wikipedia.org/wiki/Heinrich_Laube
http://www.answers.com/topic/graf-essex
http://en.wikipedia.org/wiki/Fran%C3%A7ois_Ancelot
http://en.wikipedia.org/wiki/Saverio_Mercadante
http://en.wikipedia.org/wiki/Roberto_Devereux
http://en.wikipedia.org/wiki/Salvadore_Cammarano
http://opera.stanford.edu/Donizetti/creators.html
(a Donizetti-ősbemutatókon közreműködő énekesek adatbázisa)
http://en.wikipedia.org/wiki/Giuseppina_Ronzi_de_Begnis
http://en.wikipedia.org/wiki/Imelda_de'_Lambertazzi
http://en.wikipedia.org/wiki/Sancia_di_Castiglia
http://en.wikipedia.org/wiki/Fausta_(opera)
http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Barroilhet
http://www.operadis-opera-discography.org.uk/CLDOROBE.HTM#1
http://en.wikipedia.org/wiki/Gloriana
http://en.wikipedia.org/wiki/William_Plomer
http://en.wikipedia.org/wiki/Lytton_Strachey
http://en.wikipedia.org/wiki/Joan_Cross
http://www.classical.net/music/comp.lst/works/britten/gloriana.php
http://www.nytimes.com/1984/06/25/arts/opera-benjamin-britten-s-gloriana.html
http://www.brittenpears.org/?page=britten/repertoire/opera/gloriana.html
http://www.operadis-opera-discography.org.uk/CLBRGLOR.HTM
 
 
Kapcsolódó linkek ezen a honlapon: