head main operahistorica

Tudor-dinasztia az operaszínpadon 3.

Tudor-dinasztia az operaszínpadon 3.

Operák VIII. Henrikről és koráról.

„Opera historica" című sorozatunkban történelmi tárgyú operák történelmi hátterét igyekszünk megvilágítani. A mostani írás VIII. Henrikről és koráról szól. Harmadik rész.

 
 
Tudor-dinasztia az operaszínpadon 3.

(Erzsébet királynő szerelmei: A két Robert
)

 

 Robert Dudley
 

A Schiller-dráma és az operaszínpadi adaptációk szerelmi szála Stuart Mária és Robert Dudley között a történelmi fikciók kategóriájába tartozik, viszont az angol nemes Erzsébet királynőhöz fűződő viszonya a korszak krónikásai tükrében is egyértelműen bizonyított.

A machiavellista ambícióktól fűtött Robert Dudley, Leicester első earl-je (1532-1588) nemcsak a királynő kegyence, illetve a színházi, művészeti élet támogatója volt, hanem vezető államférfi és hadvezér is, aki Anglia és Wales legnagyobb földbirtokosai közé tartozott. Puritán családban nőtt fel, apját, John Dudley-t, Northumberland első hercegét a Jane Grey-összeesküvésben betöltött vezető szerepéért ítélték halálra. A fiatal Robertet csak a spanyol király, II. Fülöp tiltakozása mentette meg a kivégzéstől. Mária királynő halála megnyitotta számára a politikai karrier lehetőségét is, trónralépésekor, 1558 novemberében Erzsébet azonnal be is iktatta királyi lovászmesternek. Később a titkos tanácsosi és a királyi főudvarmesteri kinevezést, majd 1564-ben a „Leicester earl-je" méltóságot is megkapta. Halála évében a hadsereg főparancsnoka lett. Kicsapongó életmódja mellett kétszer házasodott meg, Amy Robsart, majd Robert Devereux anyja, Lettice Knollys lett a felesége.

robert_dudley_leicester
Robert Dudley, Earl of Leicester
(olajfestmény, valószínűleg Steven van der Meulen
16. századi festő műve)


Az operairodalomban mindössze két, ritkán előadott dalmű dolgozza fel Erzsébet és Dudley kapcsolatát: Rossini Elisabetta, regina d'Inghilterra és Donizetti Elisabetta al castello di Kenilworth című alkotásai.

 

Rossini: Elisabetta, regina d'Inghilterra (Angliai Erzsébet)


Az angol királynő és Dudley a főszereplője a fiktív történetet feldolgozó kétfelvonásos Rossini-dalműnek, amelyet 1815. október 4-én, a nápolyi San Carlo Színházban mutattak be. A szövegkönyvet Carlo Federici Il paggio di Leicester (Leicester apródja) című drámája alapján - az Armida librettóját is jegyző - Giovanni Schmidt írta.

Az anakronisztikus cselekmény szerint az elnyomott skótok védelmezője Dudley (Leicester) Stuart Mária lányával, Matildével kötött titkos házasságot. (A valóságban Stuart Máriának csak egy gyermeke volt: a későbbi angol király, VI. Jakab.) Az udvari főintrikus, Norfolk herceg a királynő előtt felfedi a kegyenc titkolt kapcsolatát és a házaspárt Matilde testvérével, Enricóval együtt bebörtönzik. Norfolk a rabokkal tárgyaló Erzsébet meggyilkolására készül, de Matilde és Enrico megakadályozzák a merényletet. A királynő halálra ítéli Norfolkot, a szerelmeseknek pedig megbocsát és áldását adja a frigyükre.

elisabetta_merritt_ph_luciano_romanouj

 Chris Merritt (sz. 1952) Leicester grófjának szerepében

(fotó: Luciano Romano)


Az opera leghíresebb részlete a nyitány, amely két évvel korábban íródott a római császárkori történetet feldolgozó Aureliano in Palmira nyitószámának, és az egy évvel később komponált Sevillai borbély nyitányaként vált népszerű örökzölddé. Kisebb változtatásokkal, transzponálásokkal más zeneszámok zenei anyaga is megtalálható mindhárom operában. A Sevillai borbélyban Rosina kavatinájaként közismert szólószám részben Arsace második felvonásbeli áriájával (Aureliano in Palmira) és Erzsébet első felvonásbeli áriájával (Elisabetta, regina d'Inghilterra) egyezik meg, melyet Katia Ricciarelli tolmácsolásában hallhatott a magyar közönség a művésznő 1997-es operaházi koncertjén.

Rossini életében és művészetében azért is fordulópontot jelent az Anglia Erzsébet, mert ez volt az első dalműve, amelyet későbbi felesége, a korszak meghatározó koloratúrszopránja, Isabella Colbran számára komponált. Az ünnepelt díva később számos jelentős Rossini-opera premierjén (Otello, Armida, Mózes, Riccardo e Zoraide, Ermione, A tó asszonya, II. Mohamed, Zelmira, Semiramis) énekelt főszerepet. Leicester figuráját Stendhal egyik kedvenc énekese, a későbbi nagy bel canto tenor, Andrea Nozzari formálta meg (ő volt a nagy Rubini mestere). Számára is termékeny művészi együttműködés kezdetét jelentette a bemutató, később - a Semiramis kivételével - az összes Colbrannak írt operában ő alakította a tenorhőst. A harmadik főszerep a virtuóz tenor hangot igénylő Norfolk herceg, akinek első megszemélyesítője a zeneszerzőként is elismert korszakos jelentőségű tenor, Manuel Garcia volt (a legendás énekesnő, Maria Malibran apja, aki mellesleg először énekelte Almaviva gróf szerpét is). Matilda szopránszerepét Girolama Dardanelli, Enrico nadrágszerepét Maria Manzi (alt), Guglielmót, a királyi őrség kapitányát Gaetano Chizzola (tenor) szólaltatta meg.

elisabetta_reginauj
Rossini: Angliai Erzsébet; Rossini Opera Festival (fotó: Studio Amati Bacciardi)

 
Viszonylag sok, összesen 12 felvétel készült az operából, leghíresebb közülük a Phillips 1975-ben készült stúdiólemeze, Montserrat Caballé, José Carreras és Ugo Benelli főszereplésével, Gianfranco Masini vezényletével. Az operaszínpadokon a királynőt többek között Maria Vitale, Leyla Gencer, Lella Cuberli, Anna Caterina Antonacci, Jennifer Larmore, Adelaide Negri és Sonia Ganassi, Leicestert pedig Giuseppe Campora, Umberto Grilli, Gösta Winbergh, Antonio Savastano, Chris Merritt és Bruce Ford énekelte. Az előadások karmesterei közül elsősorban Alfredo Simonetto (1953-ban, a RAI milánói koncertelőadásán), Nino Sanzogno, Gianandrea Gavazzeni, Gabriele Ferro, Alberto Zedda és Renato Palumbo nevét kell megemlíteni.

 

Rossini: Elisabetta, regina d'Inghilterra (Angliai Erzsébet); Erzsébet szerepében: Leyla Gencer; Palermo, 1970 (hangfelvétel)

 

Donizetti: Elisabetta al castello di Kenilworth


Az Andrea Leone Tottola librettójára írt három felvonásos Donizetti-opera az Erzsébet-kor legnagyobb és legköltségesebb ünnepségét eleveníti fel. Az Elisabetta al castello di Kenilworth (Erzsébet a Kenilworth-i kastélyban) több irodalmi forrás, így Walter Scott mesterműve, a Kenilworth című regény, illetve Victor Hugo Amy Robsart és Eugene Scribe Leicester című drámái nyomán született. A Portici néma szerzője, Daniel Auber is feldolgozta a témát Leicester, ou Le chateau de Kenilworth című operájában (ennek bemutatója 1823. január 25-én volt a párizsi Opera Comique-ban).

Az 1575-ben játszódó mű Erzsébet háromhetes Kenilworth-i látogatását örökíti meg. A hatalmas lakomákkal, álarcos mulatságokkal, tűzijátékokkal, vadászatokkal tarkított látványosságsorozat történeti hitelessége ott szenved csorbát, hogy Dudley első felesége, Amy Robsart már másfél évtizeddel korábban, 1560-ban belehalt a - feltehetőleg - férje által okozott sérüléseibe (aki állítólag lerugdalta őt a lépcsőn...). A romantikus operában azonban a látogatóba érkező királynő azzal szembesül, hogy kegyence már Amy-t szereti, akit el is jegyzett. Dudley kegyvesztett lesz, de a csalódott asszony végül megbocsát az ifjú párnak, akiknek házasságát immár semmi sem akadályozhatja meg.

 

Gaetano Donizetti: Elisabetta al castello di Kenilworth - "Freme! ondeggia irresoluto" (Majella Cullagh, William Matteuzzi, Bruce Ford és Elisabetta Scano) (hangfelvétel)


A Donizetti-opera premierjére a Boleyn Anna előtt egy évvel, 1829. július 6-án került sor a nápolyi San Carlo Színházban. Erzsébet szólama a híres szoprán, Adelaide Tosi számára íródott, ő formálta meg először Meyerbeer L'esule di Granata, Bellini Bianca és Fernando, valamint Donizetti L'esule di Roma, Il paria és Betly című operáinak hősnőit is. Robertót a három oktáv terjedelemmel rendelkező koloratúrtenor, Giovanni David (Rossini A török Itáliában, Otello, Ricciardo e Zoraide, Ermione, A tó asszonya és Zelmira című operáinak első főszereplője) alakította. Amelia Robsart megszemélyesítője, Luigia Boccabadati több, mára elfeledett Donizetti-opera ősbemutatóján működött közre, köztük a bibliai özönvíz történetét feldolgozó Il diluvio universale című alkotásban.

A hosszú időre feledésbe merült alkotás 1977-ben, a londoni Camden Fesztivál keretében éledt újjá, Janet Price (Elisabette), Yvonne Kenny (Amelia) és Maurice Arthur (Leicester) főszereplésével, Alun Francis vezényletével. 1989-ben a bergamói dalszínházban neves művészek előadásban csendült fel a mű: Erzsébetet Mariella Devia, Ameliát Denia Mazzola-Gavazzeni, Leicestert Jozef Kundlák énekelte, Jan-Latham Koenig zenei vezetésével. A II. felvonás fináléjának négyese William Matteuzzi portrélemezére is felkerült Majella Cullagh, Elisabetta Scano és Bruce Ford közreműködésével.

(befejező rész következik)

 

Péterfi Nagy László