Interjú

 


 
 (Interjú a Szeged-csanádi Egyházmegye "Toronyirány" című lapjának októberi számából. Pdf-formátum.)
 
Korábbi interjúk az Operaportálon:
 
 
 
 
 
***
 
INTERJÚK A MAGYAR FÓRUMBAN
 
*
 

Magyar Fórum, 2015. december 23.


„A VILÁG URAI A BÉKÉT HIRDETVE HÁBORÚT SZÍTANAK”


Mi az, amit eddig még soha nem kérdeztek meg Öntől, de szeretne elmondani?


Azt még nem kérdezték meg tőlem, hogy mit tehet ma az ember önmagáért és a világért? Az emberiség az utóbbi évezredekben nem tudta érvényre juttatni azt a képességét, amely hozzá méltó életet adhatott volna neki. Jelen világunk nagy részét ma is egy maroknyi kisebbség, több évszázados, beteg tervei irányítják. Az eltelt idő alatt meglehetősen kiforrottak az uralkodás módszerei. A szabadság jegyében rabszolgasággal, a jólét nevében nyomorral, a tudás nevében tudatlansággal és káosszal, a gyógyítás nevében betegségekkel, a béke nevében háborúkkal uralkodnak. Az embert a mértéktelen, értelmetlen etikátlanság viszi rossz útra. Ne higgyük, hogy a sok bolond rabló hatalmasság boldog! Az igazi boldogság megélése etika, megfelelő tudás, szellemiség nélkül nem lehetséges. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni! Jézus, a mi tanítónk nyolc boldogságából kettőt is az igazságnak szentel: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Ne hagyjuk magunkat tárgyként kezelni! Az ember legalább annyira szellemi lény, mint anyagi, sőt a szellemiség sokkal jellemzőbb rá. Az ember képes átalakítani környezetét, de saját betegségeit és ciklikus pusztulását is elsősorban szellemi úton mozdítja elő. A halál, a test átalakulása új utat ad a lélek számára is. A mi civilizációnknál jóval fejlettebb kultúrák is éltek már a Földön. Erre bizonyítékok többek között a piramisok, melyek nem temetkezési helyek, hanem energiaforrások. A Kárpát-medencében is akadnak szép számmal. Mutassunk példát! Amíg egy jó szándékú ember él a Földön, van remény. Egyszer eljön majd az idő, amikor példamutató társaink egy emberhez méltó világot fognak teremteni.


Mi volt a legjelentősebb színházi szerepe a 2015-ös évben?


Nehéz összehasonlítani a különböző operaszerepeket. Van, amelyik a mennyisége miatt nagy szerep, van, amelyik a darab szempontjából nagy szerep, van, amelyik az előadó szempontjából jelent kellő kihívást. Van olyan szerep, amelyiknél az előadás helyszíne emeli egy szerep rangját. A 2015-ös évből megemlíteném a Szombathelyen játszott Lammermoori Luciát és a Figaró házasságát. A Lammermoori Luciában Ashtont, a Figaróban a címszerepet énekeltem. Az operaházi szerepek közül kiemelném a West Side Storyban játszott Riffet, és a Parázsfuvolácska Papagenóját.


Van-e, ami minden évben állandó, hagyományos a családon belül Karácsonykor?


Az adventi időszakban adventi angyalkákkal és csillagokkal díszítjük a házat. Kovácsoltvas tartja az adventi koszorút, rajta a négy gyertyát. A vasárnapi ebéd előtti egy-egy ima mellett gyújtjuk meg őket. Ilyenkor minden este gyertyát gyújtunk, imádkozunk, és hangszeres kísérettel együtt énekelünk a családdal. Ezt „adventizésnek” hívjuk. Az asztalon van egy fából faragott, kis bölcső. A benne fekvő Kisjézust feleségem, Juditka formázta, a bölcsőt én faragtam. A Kisjézus párnája és takarója megrakható „jóságpihékkel”. A gyerekek minden jó cselekedetért egy-egy jóságpihét tehetnek a Kisjézus derékaljába. Régi, családi hagyomány ez, amit a nagyszüleimtől örököltünk. Áll még az asztalon egy díszes papírkarácsonyfa, szintén Juditka munkája. A fa ágain apró díszek lógnak, melyek képecskéket rejtenek. A képecskéket estéről-estére pontosan felragasztva, Karácsonyra összeáll a szent család képe. Szenteste mennél nagyobb körben, nálunk gyűlik össze a család. A csengőszó után hagyományosan sok karácsonyi éneket énekelünk, gyakran húsz-harminc percet. Kerülnek a fára családi örökségül kapott szép, békebeli karácsonyfadíszek is. Nagyon szeretjük a felhúzható „Stille Nacht” harangocska tiszta zenéjét. Két Betlehemünk is van. Az egyik keresztanyám, Radetzky Jenőné munkája, a másik a Juditka által készített kerámia Betlehem. Az ablaknál kedves családi örökség csilingel. Négy gyertya lángja harsonás rézangyalkákat hajt körbe-körbe, akik két kis csengőt csengetnek mindannyiunk nagy örömére. S most következzék egy verses történetet. Egy szenteste történt. A fát már előző este feldíszítettük. Egy angyalkával éppen a csengőszó előtti utolsó teendőket végeztük. Pici lányom kíváncsian a zárt ajtóhoz lopódzott, és benézett a kulcslyukon. Hogy ne láthasson be, hirtelen nem tehettem mást, én is átnéztem a kulcslyukon. Döbbent, néma csend következett, végtelennek tűnt a néhány másodperc. Lenke ekkor elszaladt és izgatottan újságolta a többieknek, hogy egy „kék szemű angyal” van a szobában. Hát így keletkezett ez a versem:


Láttad az angyalt


Te láttad az angyalt, a kulcslyukon át,

egy kék szemű angyal nézett rád.

Dalolt az ég, dalolt a Hold,

gyönyörű szép Karácsony volt

Az angyali kék szem elbűvölt nagyon,

sokáig nézted a kulcslyukon.

Szólt a csengő, hívó hanggal,

én voltam ott az az angyal.

A mennybeli kisded vezessen tovább,

köszönjük néki ezt a csodát.

Megköszönöm, isteni lény,

hogy angyalod lehettem én.




A művész családjával

 

 

 

 

*

 

 

 

 

MÚZSÁK TALÁLKOZÁSA

 

A valódi művészetnek nem lehet célja a rombolás, csak az ember felemelése, megtisztulása

 
 
Édesapja a Kiskun Múzeum igazgatója, Móra-kutató volt, édesanyja pedig ének-magyar szakos tanárként dolgozott. Gondolom, így adott volt a magyar kultúrához való kötődése.

 

Az irodalom és a zene közelsége igen nagy hatással volt rám. Gimnazista koromban, édesanyám javaslatára indultam el az énekesi pályán. Berdál Valéria művésznő, a Vaszy-korszak vezető lírai szopránja készített föl a felvételire. Tíz évig tanultam nála. Előbb magánének-tanári, majd énekművész-tanári oklevelet szereztem Szegeden, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Közben két éven át a Szegedi Nemzeti Színház kórusában énekeltem. Gregor Józsefnek köszönhetem, hogy felvettek Szegedre. Ő röviddel később elkerült a színháztól, engem pedig nem igazán kínáltak meg szerepekkel. Két év után a továbbtanulás mellett döntöttem. Először elvégeztem Szegeden az egyetemi tagozatot, majd 1997-ben kitüntetéses operaénekesi diplomát kaptam a Budapesti Zeneakadémián.

 

Eredetileg Fazekas Zoltánnak hívták. Honnan a Bátki név?

 

Édesapám eredeti neve Bátki István volt - ez olvasható a születési anyakönyvi kivonatában -, de nevelőszülőkhöz került, és így más családnevet kellett felvennie. Fazekas István néven élt, publikált, és Móra Ferenc parasztábrázolásának témájából doktorált. A költő, és az énekes megkülönböztetése miatt vettem föl a Bátki nevet. Később a művészvilágban is hasznosnak bizonyult az eredeti családnév használata. Német impresszárióm is sokat győzködött arról, hogy "zu kompliziert", túl bonyolult a Fazekas, legyek inkább csak "Zoltán Bátki". Itthon aztán gyakran összetévesztenek Bede-Fazekas Csaba művész úrral, - akivel volt szerencsém a közelmúltban együtt dolgozni-, de voltam már "Bátki Fazekas Csaba", és "Bede Fazekas Zoltán" is.

 

mfbatki_falstaff

Falstaffként a Pécsi Nemzeti Színházban

 

 

Édesapám munkáját Szegeden ellehetetlenítette a helyi pártvezetés

 

Kun származású a család, vagy később költöztek arra a területre?

 

Az apai ágat nem ismerem annyira, de édesanyám családfáját elég messzire követni tudom. Azon az ágon főleg erdélyi magyarok, székelyek és svábok a felmenőim. Dédnagyapám Újszentannán, Arad mellett volt polgári fiúiskola-igazgató. Anyai nagyanyám sváb származású. Mondhatni politikai okokból kerültünk Szegedről Kiskunfélegyházára. Édesapám munkáját Szegeden ellehetetlenítette a helyi pártvezetés. A Petőfi kutató Mezősi Károly ajánlására vállalta el a félegyházi múzeumigazgatói állást. Iskolai éveim alatt, 75-től 87-ig éltem Kiskunfélegyházán.

 

Tehát édesanyjától örökölhette a zene szeretetét. Gyerekként milyen zenéket hallgatott?

 

Éppen az aktuális slágereket, a jó Omega-és LGT-számokat hallgattam gyermekként. Édesanyám nagyon sokat énekelt nekem, én pedig állítólag hamarabb énekeltem, dudorásztam, mint beszéltem.

 

Mi volt az első operaélménye?

 

Édesanyámnak nagyon sok operalemeze volt, azokat hallgattam. Így Cherubino áriáját Mozarttól, és Figaro belépőjét Melis György előadásában. Eleinte nem is operaénekes akartam lenni, hanem színész. Édesapám azt mondta, hogy ne erőltessem a színészetet. Ha Berdál Valéria jónak tart, akkor menjek operaénekesnek, "színészkedhetek eleget az operaszínpadon is". Arra gondolt, hogyha egy énekest jó színészi talentumokkal áldott meg az Isten, akkor előbb-utóbb a prózában is kipróbálhatja magát. Erre régen valóban volt lehetőség, hiszen a prózai és az operai tagozat között létezett "átjárás". Szegeden a '90-es évek elején még közel 100 előadás ment egy évadban, ebből 40 operett. Olyan énekesi társulat működött, akikkel Wagner-darabokat kettős szereposztásban is ki tudtak állítani. Most már se zenei társulat, se repertoár játék nincs a vidéki színházaknál. Sokat játszottam vidéken: Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett és Győrben.

 

mfbatki_medveczky

Medveczky Ádámmal a győri Hoffmann meséi szünetében

 

Azért is kérdeztem a szülői ház zenehallgatási szokásait, mert magyar nótát is énekel. Azt a magyar nótát, amit operaénekes kollegáinak többsége lenéz.

 

Ezt azért teszik, mert a múlt rendszer évtizedeiben erősen megbélyegezték ezt a műfajt. 1990 óta még kevesebbet lehet hallani magyar nótát. Kiszorult az élő zene a vendéglátásból. A nyáron Tihanyban jártam, ahol régebben több zenekar is játszott. Az utóbbi években már egy sem. Szegedről is kiszorult a cigányzene, de a finom bárzene is ritkaság az országban.
Valóban nagyon szeretem a magyar nótát. Hungarikumnak tartom ezt a műfajt. Néhány éve egy felkérésre zenés előadást tartottam róla a Zeneakadémiám. A magyar romantikus zene nem érthető meg a magyar nóta nélkül. Sokak előtt ismeretlen az, hogy legnagyobb zeneszerezőink milyen méltató szavakkal beszéltek erről a műfajról. Liszt Ferenc szerint koronánk egyik "ékessége" a magyar nóta. A XIX. században szinte mindenkinek volt kedvenc nótája. Az egypártrendszer idején viszont kimondták, hogy a nóta, mint műzene, urizáló. Sárosi Bálint Széchenyi-díjas népzenekutató leírja, hogy pártdoktrína volt a magyar nóta elleni hajsza. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a műzene összekeveredett a népdallal. Kodályék együtt gyűjtötték a két műfaj virágait, és nem voltak annyira elítélők, mint ma egyes komolyzenészek. Nagyon sok jó dallamot, remek szöveget rejt a magyar nóta tárháza. Egyik kedvencem Doby Jóska nótája: Nem tudok én megjavulni. Igaz, hogy vannak túlcifrázott dallamúak, gyengébb szövegűek is, mégis nemzeti kincs a több ezerre tehető magyar nóta állomány. Ráadásul olyan műfaj ez, amelyben az énekes nagyon közel kerül a kísérőhöz. A prímás szinte kiolvashatja a hangulatot az énekes lelkéből. Ez az előadói kapcsolat is kuriózum. A magyar kultúra fontos részéről van szó, hiányában most idegen zenei műfajok hódítanak nálunk. Az emberek pedig azzá válnak, amit kapnak. Fontos a szórakoztatás, és lényeges a színvonal, a minőség. A nótán kívül énekeltem operettet, és kortárs zenét is. Az utóbbi miatt kaptam meg az Artisjus-díjat. Nagyon szeretem az egyházi zenét. Tizenkét éven keresztül Szegeden, Móravárosban, az egyházi ünnepeken, egyfajta önkéntes szolgálatként énekeltem. Zsombón, ahol élek, tagja vagyok az önkormányzat kulturális bizottságnak. Széles összefogással sikerült egy szép orgonát venni a templomba. Most ebben a kis zsombói templomban is gyakran énekelek.

 

Vidéken jobban kapcsolatot lehet tartani a közönséggel, mint Budapesten?

 

Ha társulattal működik a színház, akkor a közönség sokkal könnyebben ismeri meg az új tagokat is. Régebben, Szegeden a társulat új tagjainak portréit kitették a Kárász utcában a kirakatokba. Amikor a debreceni társulat tagja lettem, a Hajdú-Bihar Megyei Napló képpel, életrajzzal mutatott be a közönségnek, és kérték, szorítsanak nekem. Az operabarát egyesületek is gyakran mutattak be új tagokat. Annak nagyon örülök, hogy az Operaházban most sok fiatal juthatott méltó szerepekhez, ugyanakkor egy nagy létszámú, állandó társulatnak is tudnék örülni, amely a repertoár játéknak hosszú távú biztosítéka lehetne. A vidéki operák leépülése mutatja, hogy mennyire fontos szerepe van az állandó társulatnak a repertoár fenntartásában, és ezáltal a közönség megőrzésében.

 

mfbatki_csengo

A Gödöllői Barokk Kastélyban Sáfár Orsolyával (Donizetti: A csengő)

 

Az mikor derült ki, hogy bariton a hangfaja?

 

Annak ellenére, hogy basszus anyagokkal kezdtem, és most is elég jó a mélységem. Tanáraim számára egyértelmű volt, hogy baritonista leszek. A jó koloratúr adottságok ellenére a magasságokért meg kellett küzdenem. Ebben segítettek kiváló tanáraim: Berdál Valéria, Gyimesi Kálmán Szegeden és Ónody Márta Budapesten. Ők olasz technikát tanultak, nem kisebb mesterektől, mint Tito Schipa, Luigi Renzi vagy Gina Cigna. Az egyetemi diplomakoncert után Bende Zsolt írt rólam jellemzést. Azt írta: "lírai bariton, a drámai bariton ígéretével". Hangilag most is leginkább a lírai bariton hangszín az enyém. Összesen hat rendezésben, külföldön is énekeltem a Varázsfuvola Papagenóját, és számos Mozart bariton szerepet. Általában kerülöm a nagy drámai hangot igénylő feladatokat, de akadnak kivételek. Az idei Falstaff azért lehetett kivétel, mert meg tudtam oldani egyfajta buffó technikával. Petúr szerepét is örömmel játszottam, itt az éneklésben segít az erős drámai karakter. Győrben a Hoffman meséinek bariton szerepeivel is elbírtam, mégis, az egyik legnehezebb feladat, vigyázni a hangra. A dal, és az oratórium világa is közel áll hozzám. Sajnos az egyházzenében nincs a baritonok számára túl sok lehetőség. Nemrég édesapjával, Medveczky Ádám karnagy úrral együtt szerepelhettem Brahms Német requiemjében. Igazán nagy élmény volt.

 

mfbatki_petur

Petur bán a Magyar Állami Operaházban

 

 

Sokan nem is gondolnak arra, hogy miért lenne érdemes itthon maradni

 

Sosem bánta meg, hogy énekes lett?

 

Nem. A színészet, amire kezdetben vágytam, komoly része az operaénekesi pályának is. Színészként kevesebb hasznát láttam volna az éneklésnek, mint operaénekesként a színészetnek. Aztán meg az opera műfajnak nincsenek nyelvi határai. Az operaénekes a repertoárjának nagy részét eredeti nyelven énekli, és ha megfelelő színvonalat képvisel, akkor bárhol megállja helyét. Ma sajnos az operaénekesek számára itthon annyira kevés a fellépési lehetőség, hogy aki teheti, külföldre szerződik. Ez még önmagában nem baj, de a gyakorlat az, hogy az énekeseink is az emigránsok táborát növelik, a nemzet elveszti értékes kincseit. Az a legfájóbb, hogy sokan nem is gondolnak arra, hogy miért lenne érdemes itthon maradni. Annyira természetessé válik a kinti lét, hogy elfelejtik, a magyarság megéléséhez hozzátartozik az, hogy e földön éljünk. Természetesen, valaki az USA-ban is vallhatja magát magyarnak, de mi részben éppen a Kárpát-medence földrajzi környezete miatt lettünk olyanok, amilyenek most vagyunk. Aki kint él, fél év után érzi már a maró honvágyat. Kegyetlenség megfosztani magunkat attól, amihez minden egyes sejtünkkel kötődünk? Egy magyarnak külföldön mindig bizonyítania kell, hogy érdemes a befogadásra. Ebből az országból már elkergették a magyar szellemiségű arisztokráciát, akik a kultúra mecénásai voltak, elkergették az értelmiséget, és 1956-ban azokat a munkásokat, akik számára a munka alkotást jelentett. Szerintem, aki csak teheti, próbáljon meg itthon boldogulni. A magyar kultúra, a nyelv, a magyar hitvilág, a zene, vagy például a gasztronómia hatalmas kincs és érték mindannyiunk számára. A zeneművészet területén el kell érni, hogy a világhírű magyar énekesek idehaza is kapjanak feladatokat. Ahhoz, hogy minél több énekes itthon maradjon, - a fővárosi mellett- aktív vidéki operajátékra, operaéletre is szükség van! A vidéki színházak mostani műsorpolitikája már nem reprezentálja a műfajt. Nagyon fontos lenne a legnagyobb hazai operajátszó hely, az Erkel Színház újbóli megnyitása. Bízom benne, hogy a régi, nagy létszámú közönség egy részét vissza lehet majd csábítani. Nem lesz egyszerű.

 

mfbatkiportre

(fotó: Bellányi Tímea)

 

Beszélgetésünk elején említette a német impresszáriót. Milyen produkciókra hívják meg?

 

A németországi és hollandiai turnékkal sokfelé megfordultam. Mostanában az osztrák határ melletti Németújváron (Güssingben) énekeltem. Legutóbb a debreceni Csokonai Színház lengyelországi Bánk bán előadásaiban szerepeltem.

 

 

 

Az alapfoktól a doktori képzésig, a zeneoktatásban egyedülállóan színes, magas színvonalú rendszer épült ki

 

Hogyan látja: mennyire színvonalasak a külföldi előadásokhoz viszonyítva a magyar produkciók, milyen a magyar zeneoktatás?

 

Véleményem szerint a magyar operajátszás mindig is világszínvonalú volt. A technikai körülmények, adottságok Európán belül igen változóak. Azt kell mondanom, hogy hazánkban az alapfoktól a doktori képzésig, a zeneoktatásban egyedülállóan színes, magas színvonalú rendszer épült ki. Ezért is sajnálatos, hogy évek óta tart ennek a kiváló rendszernek a leépítése. Húsz éve tanítok Hódmezővásárhelyen, a Péczely Attila Zeneiskolában. Kezdetben tizennégy növendékem volt, most csak hat tanítványom van. Az alapfokra ma már nem járnak a 22 év felettiek, a dolgozók, a főiskolások, egyetemisták. Sajnos a színvonal is sokat esett, de még mindig magasabb, mint általában a hasonló típusú külföldi képzéseké.

 

Három verseskötete jelent meg. Mit jelent az ön számára a költészet? Hivatást, hobbit?

 

Mint hatalom eszköze, ma rombol az alkotás. Nekem a költészet más. Végtelen kirándulás, teremtő enyészet, az Úrhoz út a költészet.

 

Hamarabb énekelt, mint beszélt. Verset mikor kezdett el írni?

 

Egy nagy szerelmi csalódással kezdődött. Ki kellett írni magamból a fájdalmat. Valóban kell a költészethez a késztetés, az ihletettség, valami fájdalom vagy öröm. Ha nincs mondanivaló, akkor azt nem lehet erőltetni. Az írás terápiát is jelent, amely egyedülálló módja az önfejlesztésnek.

 

Régebben - lásd a Nürnbergi mesterdalnokokat - a költészet együtt lélegzett a zenével. Mennyire tartja fontosnak, hogy szövegei lírikusak, könnyen énekelhetők legyenek?

 

Számomra ez a természetes. A versekhez gyakran dallamot is írok. Van egy önálló műsorom "Zene és költészet" címmel. Ebben versek és dalok is elhangzanak. Fontos a rím, a ritmus, az összecsengés. Ami ezeket nem tartalmazza, az szerintem nem vers. A verseknek ezen kívül erkölcsi értéket is kell hordozniuk, melyet a szerző gazdag érzésvilága, őszintesége hitelesít. A valódi művészeteknek nem lehet célja a rombolás, csak az ember felemelése, megtisztulása.

 

Medveczky Attila

 

 

Galéria

„Kellemes bariton, remek artikuláció, kiváló színészi képességek...” (Gregor József)