Interjú

 

Bariton és basszus

 

(Az interjú 2010 júniusában készült.)

 

A fenti cím nem egyszerű szójáték a „basszbariton" kifejezéssel. Cseh Antal, a tehetséges és kivételes hangi adottsággal megáldott fiatal magyar operaénekes ugyanis egyformán magas színvonalon énekli a bariton és basszus szerepeket is.

 

Egy templomi kórus gitárosaként indult, és kórusban is énekelt; mikor fordult az opera felé?

A templomi gitározás nagyon fontos az életemben, mert az egész történet innen indul, ott kezdődött minden. A makói templomban gitároztam és énekeltem, ahol Busa Tamás operaénekes - aki akkor kántor volt - figyelt fel a hangomra. Ő beszélt rá, hogy kezdjem el tanulni a zenei alapokat. Ekkor kb. 14 éves lehettem.

Tehát ő volt az első énektanára?

Nem, ő nem volt az énektanárom.

2000-től 2005-ig a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karának magánének szakára járt, Andrejcsik István tanítványaként.

Így van, de csak jóval a gimnázium befejezése után jelentkeztem oda. 1996-ban érettségiztem, és 2000-ben kezdtem el a főiskolát.

Mit csinált abban a négy évben?

Érettségi után felvettek a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-szakára, tanár szakra. Varjas Gyulánál tanultam éneket. Ezt azonban családi okok miatt otthagytam, mert dolgoznom kellett. Visszamentem Makóra, ahol a zeneiskolában dolgoztam, mint rendezvényszervező. Koncerteket szerveztem, és mellette tubás voltam a fúvószenekarban. Közben egy évig tanultam énekelni Szegeden, a Király-König Péter Zeneiskolában, Szél Bernadettnél.

csehantalint
fotó: Operaportál


Már ekkor is a főiskolára készült?

Nem, legalábbis egyáltalán nem bíztam benne. Fogalmam sem volt, mi kell ahhoz, hogy valaki operaénekes legyen. A családban sem volt zenész. Édesanyám a mai napig kórházban dolgozik, műtős szakasszisztens, édesapám pedig mezőgazdasági gépszerelő volt. Sajnos ő később szívinfarktust kapott és lerokkant, ezért kellett érettségi után elkezdenem dolgozni. Később Makón is elindult a magánzeneiskolában a magánének oktatás, ahol egy évig Veréb Judit tanított engem - ő egyébként Bátki Fazekas Zoltán baritonista felesége. A sors valahogy mindig afelé vitt, hogy végül operaénekes legyek.

A sors segítette ezt követően a főiskolára is?

Igen, és ez volt életem egyik legszerencsésebb véletlene. Szegedről utaztam vonaton valamiért Pestre. "...semmiféle zenei előképzettségem nem volt..." Egyedül ültem egy kupéban, ahová beült - mint később megtudtam - dr. Temesi Mária operaénekesnő, a Szegedi Zeneművészeti Főiskola tanszékvezetője. Kottát láttam előtte, és kedélyesen megkérdeztem: "Szintén zenész?" (Nevet.) Elkezdtünk beszélgetni, és elmondtam, hogy én is tanulok énekelni. Ő a beszédhangomat hallva azt mondta, hogy kíváncsi az énekhangomra is, és megkérdezte, milyen dalokat tudok. Később elmentem hozzá és elénekeltem neki néhány dalt. Felvettek, de előbb egy előkészítő osztályba, mivel semmiféle zenei előképzettségem nem volt. Abban az egy évben szolfézs, zenetörténet, stílusismeret stb. óráim voltak, és minden évfolyamba be kellett járnom a konzervatóriumba is. Már abban az évben is Andrejcsik István tanított.

Tehát ha nincs az a vonatút Pestre, talán most is koncertszervezőként dolgozik.

Szinte biztos.

csehantalint3
A 2010. évi Mezzo Operaverseny második fordulójában
(fotó: Kelemen József)


Ezután jött a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia, ahová 2004-től 2006-ig járt, Andor Éva és Kovalik Balázs tanítványaként.

Igen. Kivételes esetnek számított, hogy én vidékről fel tudtam kerülni az Akadémia opera szakára. Előttem ugyanez történt Bátki Fazekas Zoltánnal, még korábban pedig Temesi Máriával, és persze voltak mások is, de ez azért ritkának számított. Ráadásul a felvételt eleve diplomához kötötték, nekem pedig nem volt diplomám. Andor Éva mégis felvett, akkor még ő volt a tanszékvezető; amikor diplomáztam, akkor már Marton Éva.

Mikor volt az első fellépése?

Már 2003-tól énekeltem a Szegedi Nemzeti Színházban, előbb a kórusban, majd kisebb szólószerepekben is.

Gondolom, ekkorra azért már megjött az önbizalma és végleg eldőlt, hogy operaénekes lesz.

Igen, eldőlt, de a mai napig nem igazán tudom, mi lesz ennek a vége, meddig juthatok el. Maradok vidéken? Vagy külföldön is sikeres lehetek? Egy ember van, akihez a mai napig visszajárok: Andrejcsik István. Ő ismeri a legjobban a képességeimet, persze a jövőmről ő is csak azt mondja: ebben "bármi benne van", tovább kell csinálni. Vele mindent megbeszélek, tőle szoktam tanácsot kérni. Jó pár szerepet visszamondtam például már azért, mert ő figyelmeztetett, hogy ennek még nincs itt az ideje.

csehantalint5
fotó: Operaportál


Elég lehet a továbblépéshez a jó hang? Vagy a kapcsolatokon, és egy jó menedzseren is sok múlhat?

Én eddig mindent a hangommal értem el. "...eddig mindent a hangommal értem el...." Nem voltak "fontos" ismerőseim, nem ilyen volt a családi hátterem sem. Meghallgatásokra sem jártam. Hallottak a kórusban, és kiemeltek szólistának. Elmentem egy kurzusra Csengery Adrienne-hez, ezt követően ajánlottak be a Szolnoki Szigligeti Színházba, ahol az első nagyobb szerepemet énekeltem: a Kérő szerepét a Székelyfonóban.

Számos mesterkurzuson vett részt, így Hamari Júlia, Csengery Adrienne, Halmai Katalin, Roberta Ropa, Polgár László, Renato Bruson, Jevgenyij Nesztyerenko, Vásáry Tamás, Mitsuko Shirai és Marton Éva mesterkurzusain.

Igen, és valamennyi alkalommal aktív énekesként, vagyis nem csak mint hallgató. Közülük is kiemelném Csengery Adriennet, hiszen neki köszönhetem a már említett első nagy szerepemet a Székelyfonóban. De mindenkitől sokat tanultam. Ezeken a mesterkurzusokon persze már nem az alapvető énektechnikai elemeket tanulja az ember, hanem kifejezésbeli dolgokat, vagy például azt, hogyan spóroljak az energiámmal, hogy egy szerepet végig tudjak énekelni.

Ki hívta meg az Operaházba?

Kesselyák Gergely karmester hívott 2007-ben, akivel korábban már dolgoztam a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Az André Chénierben debütáltam, Roucher szerepében.

Ugyanitt fogja most énekelni Masetto szerepét a Don Giovanniban. A 2007-es debütálása után azonban sokáig nem lépett fel az Operaházban.

Igen, mert amíg közalkalmazott voltam Szegeden, nem is igen engedtek minket máshová. Legfeljebb akkor tudtam elmenni egy-egy szerepre, ha az Szegeden éppen semmilyen próbaidőszakkal nem ütközött. Így volt ezzel Gábor Géza basszista kollégám is, aki most a Rózsalovag főszerepét énekli az Operaházban.

A Szegedi Nemzeti Színházban tehát már nem társulati tag?

Már nem. 2009-ben az új "művész-törvény" alapján többünknek megszüntették a közalkalmazotti státuszát. Most is gyakran vagyok Szegeden, de ugyanúgy szerepre szerződtetnek, vállalkozóként, mint bármely más vidéki városban. Ebben az évadban például Debrecenben énekeltem a legtöbbet.

csehantalint4
Rossini: Ory grófja - Rambaud szerepében
(fotó: Kelemen József)


Első nagyobb szerepét - a Kérőt a
Székelyfonóban - már említette. De melyik szerepet tekinthetjük a tényleges debütálásnak, vagyis az első színpadra lépésének?

Erre nehezen tudok válaszolni, mert egymondatos szerepeket már akkor is énekeltem Szegeden, amikor még kórustag voltam. Ilyen volt például a Pillangókisasszonyban a Császári biztos, vagy a Végzet hatalmában Alcindoro szerepe.

Számos versenyen ért el kiváló helyezéseket: 2001-ben Egerben, az Országos Bordaléneklési Versenyen I. Díj; 2003-ban Szerbiában, a VI. Nikola Cvejics Nemzetközi Énekversenyen I. Díj és Nagydíj; szintén 2003-ban, a budapesti Gyurkovics Mária Énekversenyen döntős volt és Különdíjat kapott; 2004-ben Gyulán, az I. Országos Erkel Ferenc Énekversenyen II. Díj; ugyanabban az évben, a szegedi IV. Országos Simándy József Énekversenyen pedig I. Díj. Majd jött a Mezzo Operaverseny, ahol 2008-ban a második fordulóba jutott, idén pedig döntős. Fontos Önnek, hogy versenyekre járjon?

Akkoriban még fontos volt. Most már azért más a helyzet. A Mezzo Operaverseny kivétel, hiszen ott már szerepekért folyik a verseny, a döntőben egy teljes művet adunk elő.

Maradjunk még a Mezzo Operaversenynél. Találkoztunk a verseny középdöntőjében, és tudom, hogy elsősorban a Traviata Germont szerepét szerette volna a döntőben elénekelni, de végül Prokofjev Tüzes angyalában lép majd fel, az Inkvizítor szerepében. A döntőbe jutás nagy eredmény, mégis csalódott volt?

Talán csak annyiban, hogy nem tudom a döntés okát. Úgy éreztem, hogy jól sikerült a meghallgatásom Szász Jánosnál, a Traviata rendezőjénél is, és hogy ő is szeretett volna engem ebben a szerepben. Kérdés persze az is, hogy az Inkvizítor szerepe mennyire jó versenyszerepként, Csak az utolsó felvonásban kell kb. 15 percet énekelnem, hogy lehet-e ezzel nyerni, azt nem tudom.

Mennyire ismeri ezt a szerepet?

Még nem nagyon, a nyár második felében kezdek majd foglalkozni vele.

Térjünk át a repertoárjára, amelyben megtalálható többek között Ramfis az Aidából, Raimondo a Lammermoori Luciából, Don Magnifico a Hamupipőkéből, és Ferrando a Trubadúrból - mind basszus szerep. Ugyanakkor énekli Figarót Mozart és Rossini remekművében is, Escamillót a Carmenben, Raimbaud-t az Ory grófjában, és Schaunard szerepét a Bohéméletben. Ez utóbbiak azonban bariton szerepek. Akkor Ön most bariton vagy basszus?

Basszbariton vagyok, elég jó, masszív mélységekkel, és egy nagyon tisztességes magassággal. Az egyik színházban inkább basszistának tartanak, a másikban meg elsősorban bariton szerepeket kapok.

Ez az Ön által említett „masszív mélység" és „tisztességes magasság" pontosan mekkora hangterjedelmet jelent?

Viktor Ullmann Atlantisz császára című operájában - amelyet egyébként Fischer Iván vezényelt -, a Halál basszus szerepében nagy Desz-t kellett énekelnem. A Sevillai borbélyban viszont egyvonalas „a"-t énekelek, csakúgy mint a Bánk bánban, amelynek a nem régóta játszott ősverziójában Petúr „a-moll"-ban énekli a Bordalt. Figarónál könnyedebb bariton szerepet azért már nem vállalnék, ez jelenti számomra a határt.

csehantalint2
fotó: Operaportál


Melyik szerepére a legbüszkébb?

Figaro szerepére a Sevillai borbélyban, bár ott inkább csak a hatodik-hetedik előadástól kezdve kezdtem igazán jól érezni magam, mivel elég későn kaptam meg a felkérést. Nagyon szerettem Kecal, a házasságközvetítő szerepét is Smetana Az eladott menyasszonyában Debrecenben, ami egy nagyon jó produkció volt, Andrzej Bubien rendezte. Emlékezetes számomra a Szegedi Szabadtéri Színpad Turandot előadása is, amiben Ping szerepét énekeltem. Ebben az évben pedig két szerepre vagyok büszke: az Ory grófja szegedi és budapesti előadásán Rambaud-ra, és a debreceni Borisz Godunovban Varlamra.

Melyik volt az Ön számára a legnehezebb szerep?

Figaro, a Sevillai borbélyban.

Mely kor vagy stílus áll Önhöz a legközelebb?

A „sötét" hangom miatt elsősorban az orosz és a német operák, ott persze a bariton szerepek. Például Wagner bariton szerepei, vagy Igor herceg. Erről sokat beszélgettem Andrejcsik Istvánnal is, és nagyon egyezik a véleményünk.

Csák Balázs

 

 

Galéria

"...erőteljesen, fényesen csengő basszus..." (Új zenei újság - Kertész Iván)