head main kritikak

Állókép

Állókép

Richard Strauss „Salome” című operája az Erkel Színházban. Kritika.

Kiforrott rendezői koncepció híján csak az énekeseknek, a zenekarnak, és persze Strauss zenéjének volt köszönhető, hogy a Salome bemutatóján elfogadható, olykor élvezetes produkció született. A járványhelyzet miatt egyetlen alkalommal láthattuk a darabot, legalábbis egyelőre.

Sajnos, az énekesek közül épp a Salomét alakító Sera Gösch interpretációja volt a leginkább problematikus. Márpedig ez nem elhanyagolható szempont egy olyan opera esetében, amelyben mindenekelőtt a címszereplő teljesítményén áll vagy bukik az előadás sikere.

Richard Strauss elvárása az operairodalom egyik legnehezebb szoprán szerepét alakító énekesnője felé az, hogy színészi játékát, megjelenését, vonzerejét, szuggesztivitását, tánctudását (!) és nem utolsósorban persze hangi kvalitásait tekintve egyaránt elsőrangú, nem mindennapi, és lehengerlő legyen. Ha pedig mindez nem lenne elég: az énekesnőnek egy olyan lány alakját kell megformálnia, aki a történet szerint mindössze 16 éves. Ez utóbbi nyilván lehetetlen, és a tánctudás hiánya is pótolható (táncosnő is besegíthet), a fent említett többi készség és tulajdonság híján a Salome aligha vihető sikerre.

salome 2020 10 nagy attila

Jelenet (fotó: Magyar Állami Operaház / Nagy Attila)


Sera Gösch, a fiatal török szoprán nincs híján a tehetségnek. Attraktív és muzikális énekesnő, csillogó szoprán hanggal, biztos magasságokkal. Éppen az hiányzott azonban belőle, amitől igazán jó Salome lehetne: a tébolyult, perverz, romlott és ellenállhatatlan nő gyilkos varázsa, őrjítő erotikája, a kirobbanó szenvedély, és a mindezeket tolmácsoló hangi kvalitás, amely egy nagy hangterjedelemmel bíró drámai szopránban kell, hogy testet öltsön. Sera Gösch-t sokféle szerepben el tudom képzelni, Adinától egészen Violettáig, de Turandotként vagy Izoldaként már biztosan nem, és ebbe a sorba tartozik Salome is. Hiányzik a hangjából a kellő erő és a Salome torz lelkének érzékletes bemutatásához szükséges kifejezőerő, ahogy a szólam által megkövetelt vokális színek is hiányoznak. Elsősorban a felső lágéban volt otthon (ahol egy éterien szép piano hanggal is megörvendeztetett minket). A mély regiszterben színtelenebbül énekelt, el is halkult, bár ez a már említett hangterjedelmi követelmények ismeretében még megbocsátható.
A Hétfátyoltáncot ő maga mutatta be, igen ügyesen. (Nem, nem vetkőzött le.) Ennek ellenére én inkább azokkal értek egyet, akik szerint ezt a jelenetet profi táncosnőnek kell előadnia. (A koreográfus, pontosabban mozgásrendező Sarkissova Karina volt.)
Bár Salome a darab főszereplője, most mégsem volt igazán az. Az énekesnő láthatóan arra koncentrált elsősorban, hogy be tudja osztani az erejét, és sikerüljön nagyobb baj nélkül végigénekelnie a szólamot. Semmit nem csinált nagyon rosszul, de az ideális Salométól távol van. Nem gondolom, hogy ezt a szerepkört kellene erőltetnie, már csak azért sem, mert közben a hangszálai épségét is kockáztatja. 

salome 2020 11 berecz valter

Sera Gösch, Szemerédy Károly és Pataky Dániel (fotó: Magyar Állami Operaház / Berecz Valter)


Megfelelő rendezésben azonban Sera Gösch is jobban tudott volna érvényesülni, de Rátóti Zoltán ötletszegény rendezése a legkevésbé sem segítette az énekeseket. Mint azt az Operaház ajánlójából megtudhattuk, Vörös Győző ókorkutató-építész kutatásainak köszönhetően „lehetővé vált az eredeti Heródes-palota tereinek rekonstruálása”, így „az előadás díszleteinek tervezői, Vörös Győző […] és Dobrosi Tamás építész a világon elsőként színpadon is a közönség elé tárják a legendás palota egy részletét”. Ennek jelentőségét egy percig sem vitatva azt kell mondanom, hogy bár a korhű díszletek bemutatása érdekes, a hatalmas oszlopok csakugyan impozáns látványt nyújtottak, ez önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy pótolja a rendezés hiányosságait. A tablószerű, statikus színpadképet a szereplők mozgatása sem tette változatosabbá, dinamikusabbá, mivel ők többnyire csak álltak, esetleg néha arrébb sétáltak. Alig volt köztük interakció, aminek hiánya különösen fájó volt Salome és Jochanaan jelenetében. A lány többnyire a közönség felé fordulva énekelt a tőle jó pár méterre álló prófétához – csábításnak ez elég kevés –, de a felháborodott Jochanaan is inkább mintha saját magához beszélt volna Salome helyett. Az aktuálisan megszólaló szereplők sem kaptak sok rendezői instrukciót, de a többiek – akik a színpadon voltak, csak épp nem énekeltek – végképp magukra voltak hagyva. Az öt zsidó például hosszú perceken át csak álldogált a színpad egyik sarkában. Rendezői koncepció, ötletek híján így a színpad „mozdulatlan”, élettelen maradt, és a fények játékával sem igyekeztek a produkciót izgalmasabbá tenni. Érdemes lett volna a teret le is szűkíteni (meghagyva a háttérben az impozáns palotát); az egymással többnyire természetellenes távolságból kommunikáló szereplők látványa nem segített a játékukat, viszonyaikat, vonzalmaikat, konfliktusaikat hihetőbbé tenni.  
Nem derült ki, hogy milyen értelmezés mentén közelítette meg a rendező a művet (számos ilyen lehetséges), nem voltak számunkra megfejtendő szimbólumok, amik ezt az értelmezést feltárhatták volna. Ahogyan nem tárultak fel a szereplők cselekedeteinek mozgatórugói sem, illetve amikor mégis, nem tűntek igazán konzekvensnek. Salome jellemábrázolásában például tetten érhető volt a szándék a lány motivációjának mélyebb értelmezésére, ami a férfiak felett hatalommal bíró, de ezúttal visszautasított lány hiúságára, sértettségére fókuszál. Jochanaan megkörnyékezésekor azonban egy majdhogynem szemérmes, flörtölni vágyó fruska incselkedő próbálkozásának lehettünk tanúi, holott csillapíthatatlan vágyának, erotikus kisugárzásának már itt is nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia. Természetesen Salome „fejlődésének” tényleg van egy íve: a mű elején a lány szólama is líraibb hangvételű, és Salome csak az elutasítást követően válik hisztérikussá. De az azért nehezen hihető, hogy pajkos, kíváncsi kislányból néhány óra alatt változik át nekrofil szörnyeteggé.

Esztétikusak és kidolgozottak voltak viszont Tordai Hajnal jelmezei.  

salome 2020 12 berecz valter

Jürgen Sacher és Sera Gösch
(fotó: Magyar Állami Operaház / Berecz Valter)


A Heródest és a Heródiást alakító Jürgen Sacher és Lukács Gyöngyi produkciója sokat javított az előadás minőségén. Ügyesen egyensúlyoztak a tragédia és a komédia határán. Nem estek bele a gyakori hibába, hogy a szerepüket túljátsszák, és a figurákat ripacskodva ábrázolják. Jürgen Sacher kitűnő színészi vénával rendelkezik, alakításában plasztikusan jelenítette meg a Heródesben lakozó kettősséget: a hatalmával visszaélő, kéjenc férfi mostohalánya iránti vágyakozását, illetve a kisstílű és gyáva helytartó prófétától való rettegését. Jürgen Sacher rutinos előadó, és ez a rutin a vokális produkcióját is jellemezte, bár nem mindig volt jól hallható. (Ezen is lehetett volna persze segíteni, ha kevesebbet tartózkodik a színpad hátuljában, és gyakrabban jön ki az elejére.) Lukács Gyöngyinek nem volt ilyen gondja, kiváló énekesnőnk hangjának színét, erejét, intenzitását, valamint színészi játékát tekintve is ideális Heródiásnak bizonyult. Lendületesen és árnyaltan formálta meg ennek a perverz mostohaapával is terhelt, pszichésen súlyosan sérült családnak viszonylag legnormálisabb tagját…

A Jochanaant megszemélyesítő Szemerédy Károly méltóságteljes, tekintélyes prófétának bizonyult. Igaz, még erősebb hangot is el tudok képzelni a szerephez, mivel ő sem mindig tudta áténekelni a strauss-i zenekar rézfúvósainak és ütőseinek fortissimóit. Kellemes színezetű, zengő baritonján azonban szép legatókkal, expresszíven formálta meg a Jochanaan szólamát jellemző egyszerűbb dallamíveket.

salome 2020 13 berecz valter

Jürgen Sacher és Sera Gösch
(fotó: Magyar Állami Operaház / Berecz Valter)


Az egymással már-már paródiaszerűen heves hitvitát folytató zsidókat játszó énekesek remek kis csapatot alkottak. A darab egyetlen együttesének szólamait szórakoztatóan, ritmikailag is pontosan adta elő Horváth István, Szerekován János, Kiss Tivadar, Biri Gergely és Pataki Bence.

Örvendetes volt itthon látni Pataky Dánielt tenoristát, aki a féltékeny Narraboth szólamát intenzív játékkal és precízen adta elő.

Feltétlenül meg kell említeni Kováts Kolost is, aki az Első nazarénus figurájának is súlyt tudott adni, de karakteres előadókat hallhattunk a három másik nazarénus, Kiss András, Geiger Lajos és az általam eddig nem ismert Bartos Barna személyében is.  

Az Apródot alakító Mester Viktória pedig egyenesen „csalódást okozott nekem”, ahogy mindig, amikor kis szerepben látom. Nem azért persze, mintha alakítása ne lett volna elsőrangú (mindig az), hanem mert belépőjétől kezdve azon sajnálkoztam, hogy miért nem hallgathatom tovább…

salome 2020 14 berecz valter

Jürgen Sacher és Lukács Gyöngyi (fotó: Magyar Állami Operaház / Berecz Valter)


A Kocsár Balázs irányította Zenekar példásan helytállt, és itt a „helytállt” szónak kivételes jelentősége van. A koronavírus-járvány miatt a muzsikusok a zenekari árokba zsúfolódva még annyira sincsenek biztonságban, mint az énekes szólisták, a fúvósok pedig maszkot sem viselhetnek. Mint azt az előadás kezdetekor az Operaház főigazgatójának szokatlan bevezetőjéből megtudtuk, a produkció főpróbája is elmaradt. Rutinja azonban átsegítette a zenekart a nehézségeken. Kicsit elnagyolt, gyakran egyenetlen, de összességében egyáltalán nem rossz játékkal ajándékoztak meg bennünket. Nyilvánvaló, hogy nem ez volt a zenekar történetének legihletettebb produkciója, de azért a Jochanaan börtönbe történő visszavitele utáni grandiózus zenekari intermezzo hömpölyögve áradt, és érzékletesen domborodtak ki a vezérmotívumok is. A hatalmas zenekarra írt, bonyolult, lenyűgözően izgalmas partitúra számos színe és árnyalata megjelent, többnyire biztos alapot nyújtva az énekes szólisták számára.

Ha normális világban élnénk, csalódottan jegyezném most meg, hogy némiképp foghíjas volt a nézőtér. A jelenlegi helyzetben azonban épp az ellenkezőjét kell hangsúlyoznom: csoda, hogy a nézőtér csaknem megtelt, az előadás pedig egyáltalán létrejött.


Csák Balázs

salome 2020 15 berecz valter

Sera Gösch (fotó: Magyar Állami Operaház / Berecz Valter)

 

***

 

2020. szeptember 15., Erkel Színház

 

Richard Strauss:

SALOME


Oscar Wilde azonos című drámája nyomán a szövegkönyvet írta Richard Strauss



Díszlettervező: Vörös Győző, Dobrosi Tamás

Jelmeztervező: Tordai Hajnal

Mozgásrendező: Sarkissova Karina

Magyar nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Karmester: Kocsár Balázs

Rendező: Rátóti Zoltán

Szereplők:

 

Heródes - Jürgen Sacher

Heródiás - Lukács Gyöngyi

Salome - Sera Gösch

Jochanaan - Szemerédy Károly

Narraboth - Pataky Dániel

Apród - Mester Viktória

1. zsidó - Horváth István

2. zsidó - Szerekován János

3. zsidó - Kiss Tivadar

4. zsidó - Biri Gergely

5. zsidó - Pataki Bence

1. nazarénus - Kováts Kolos

2. nazarénus - Bartos Barna e.h.

3. katona - Geiger Lajos

4. katona - Kiss András

Egy kappadókiai - Endrész Ferenc e.h.

Rabszolga - Csiki Gábor